Az egyén lelki életének sajátos összjellege; a külső és belső tényezők kölcsönhatásának eredményeként kialakult tulajdonságok integrációja, összerendezett egysége, amelyek a társadalmi viszonyokhoz való állandó alkalmazkodás során tevékenységben nyilvánulnak meg, és ebben alakulnak és fejlődnek.