Egy ember azon sajátosságainak összessége, amelyek más egyénektől megkülönböztetik. Nem azonos a személyiség fogalmával.

A serdülőkor és az időskor közötti időszak. Az egyének felnőtt korukba érik el a teljes érettséget és a törvény előtti felelősséget.

az egypetéjű és kétpetéjű ikrek összehasonlításával foglalkozó vizsgálatok segítenek az örökletes és környezeti befolyások szétválasztásában.

A személyiség időbeli folyamatos egysége és megnyilvánulásai lefolyásának hézagmentessége.

A folytonosság, az összefüggés hiánya, hézagosság, szakadás, megszakítottság.

Stílusok: Harmonikus nevelés; liberális nevelés; normatív nevelés; túlvédő nevelés; autonóm nevelés; elhanyagoló nevelés; kemény nevelés; diszharmonikus nevelés.

A fiatal élőlény késztetése, hogy egy bizonyos másik egyed közelében igyekezzék maradni, mivel nagyobb biztonságban érzi magát annak jelenlétében.

A szociális mosoly megjelenése a szenzitív válaszkészség fejlődését eredményezi, ezáltal az anya-gyerek kapcsolat új alapokra helyeződik.

Az egyén lelki életének sajátos összjellege; a külső és belső tényezők kölcsönhatásának eredményeként kialakult tulajdonságok integrációja, összerendezett egysége, amelyek a társadalmi viszonyokhoz való állandó alkalmazkodás során tevékenységben nyilvánulnak meg, és ebben alakulnak és fejlődnek.

Az élő szervezet génjeiben tárolt összes genetikai információ.

Vagyis vérmérséklet. Az egyén reaktív diszpozíciója, az egyéni érzelmi élet jellegzetes sajátossága.

Az ember a tápláléklánc csúcsán álló főemlős, melyet a többi főemlőstől a beszéd különböztet meg.

Saját tulajdonságok, attitűdök vagy szubjektív folyamatok nem szándékos tulajdonítása másoknak; az a gyermeki naiv feltételezés, hogy a felnőtt ugyanazt érzi, amit őt. De jelenti a saját, be nem vallott vágyak vagy hibák másokra vetítésének folyamatát is. továbbá felöleli az objektív inger személyes vágyak, érdekek, félelmek vagy várakozások szerinti felfogását.

Hatályon kívül helyezés, érvénytelenítés, megsemmisítés.

Kidolgozás, elkészítés, kimunkálás.

A megfelelő szociális magatartásmódok, szerepek elsajátításának normális folyamata gyermekkorban, a jelentős felnőtt tudatos vagy nem tudatos utánzásával; hasonló érdeklődésűek csoportjával is azonosulhatunk.

Az érzékelésben az a folyamat, amelynek során egy inger részben vagy teljesen érvénytelenít egy másikat, vagy két inger kölcsönösen megsemmisíti egymást.

Valamely elfojtott tendencia ellenében kifejlődő magatartásforma, az elhárító mechanizmusok egyike, amely jellemvonásként beépülhet a személyiségbe.

Szabad eszmetársítás. 1. Olyan pszichológiai vizsgáló eljárás, amelyben meghatározott hívószóra a vizsgált személynek a lehető leggyorsabban az első felötlő szóval kell válaszolnia. Ha a hívószó valamilyen konfliktussal kapcsolatos, a reakció a többi közömbös szóra adott reakciótól eltérő lehet - például meghosszabbodott reakcióidő, a hívószó félreértése, érzelmi reakciók lépnek fel. 2. A pszichoanalízis módszere - lényege, hogy a beteg az analitikusnak szabad eszmetársítás formájában gátlástalanul kimondja mindazt, ami eszébe jut, beszámol álmairól, rejtett gondolatairól, régi és friss élményeiről. a mélyből felbukkanó gondolatok szimbolikáját az analitikus segítségével értelmez, így lépésről lépésre megközelíti a tudattalan elfojtott élményanyagát, amelynek feltárásával, a megoldatlan problémák tisztázásával kóros tünetei megszűnnek. az eljárás hosszadalmas, sokszor évekig eltart.

1. A pszichés működések formája valamely ősibb, primitívebb működési szintre süllyed vissza. Például a szkizofréniások gondolkodása alogikussá válhat, mágikus jelleget vehet fel. 2. Egyedi organizmusok vagy társadalmi csoportok részéről megnyilvánuló azon tendencia, hogy visszatérjenek a szülők csoportjának átlagához. 3. a pszichoanalitikus szóhasználat szerint a libidó visszatérése olyan kifejeződési mederbe, amely egy korábbi fejlődési fázishoz tartozik.

Egy olyan élmény, melyet boldogság és kielégültség jellemez- a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen irányuló és nem éncentrikus állapota.

A személyiség. Az egyén átélése, elgondolása, vélekedése, felfogási módja önmagáról.

A fajok elkülönülése a biológiában; elkülönítés, szeparáció, beteg elkülönítése, elszigetelés.

Olyan pszichológiai megközelítés, amely az ember egyediségét hangsúlyozza, a szubjektív élményekkel és az emberi értékekkel foglalkozik. A behaviorizmus és a pszichoanalízis mellett gyakran mint "harmadik erőt" emlegetik.

Motivált felejtés, a személy bizonyos vágyait kiszorítja tudatából, hogy esetleg zavaró hatásukat elkerülhesse; Freud szerint a tudattalan tartalmak képződési mechanizmusa.

Az embernek saját testéről kialakult elképzelése vagy tudata.

Az egyén saját magáról alkotott képe, ami általában szubjektív kép.

A megismerő én.

Megváltozott reakcióképesség következtében a szervezet nem képes elhárítani a károsító tényezőket.

Egészséges, normális az az ember, aki önálló életvezetésre képes, élethelyzetéből adódó szerepeit elfogadja, képességeinek megfelelő munkát végez, eközben képes örömszerzésre és életét más emberekkel együtt közösségi, társadalmi céloknak megfelelően éli.

A viselkedés vagy jellem meggyökeresedett, szokássá vált és merev mintázatai, amelyek komolyan korlátozzák az egyén alkalmazkodási képességét. Gyakran a társadalom maladaptívnak ítéli a viselkedést, a személy maga azonban nem.

Bármely viselkedés, melyet az önmagát betegnek érző személy azért végez, hogy javítsa állapotát.

Valakinek a társadalmi helyzetéről alkotott én-képe.

Carl Rogers elméletében az a személy, aki lenni szeretnénk. Az énideál és a valódi én közötti nagy távolság boldogtalanságot és kielégületlenséget eredményez.

Más néven attitűd. Vélemény, érdeklődés vagy szándék többé-kevésbé állandó készlete, diszpozíciója, amely magában foglal bizonyos fajtájú átélésre való várakozást és készenlétet a megfelelő válaszra. A szociális attitűd a társadalmi vonatkozások, társadalmi kötelességek vagy társadalmi nézetek iránti fogékonyságot jelenti, de beszélünk például esztétikai attitűdről is.

A hangulat és az érzelmek zavarával jellemezhető mentális betegségek csoportja. Példái a mánia, a depresszió és a bipoláris kórkép.

Elsődleges és másodlagos fajtái vannak. Elsődleges abban az esetben, ha a betegség ténye megoldás egy más jellegű konfliktusra. Másodlagos a betegség kapcsán előnyös pozícióhoz jut. (odafigyelnek rá)

Egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis hiedelem. Leggyakoribb a nagyzási és az üldözési téveszme. De ilyen a hallucináció, illúzió, paranoid szkizofrénia.

A személyiség alapjellegét meghatározó lelki sajátosságok összessége, melyek elsősorban a külvilághoz, más emberekhez és a munkában fejeződhet ki. A jellem magvát az akarati tulajdonságok képezik. A közösségi élet szempontjából az egyén jelleme a legfőbb meghatározó tényző, ezért etikai aspektusa is van.

A viselkedés meghatározottsága és a viselkedésben megnyilvánuló személyes jelleg.

Hasadásos elmezavar.

Selye János műszava. Az egyén által fizikai vagy pszichológiai jóllétét fenyegetőnek észlelt, túlságosan erős vagy túlságosan tartós belső vagy külső környezeti hatásokra (stresszkeltők) adott testi és pszichológiai válasz, állapot. Embernél a leggyakrabban az embertársaktól származó hatások stresszkeltők.

Az értékeinket kifejező és énképünket tükröző attitűdök értékkifejező funkciót látnak el. Mivel az értékkifejező attitűdök a személy mögöttes értékeiből és énképéből származnak, általában konzisztensek egymással.

Tárgytalan félelem. A súlyos veszélyeztetettség érzése, az egyik leggyakoribb kórlélektani jelenség. Kiemelkedő tünete az elveszettség érzése. Normális körülmények között is észlelhető súlyos veszélyben. Neurotikusoknak csaknem állandó panasza a motiválatlannak tűnő szorongás.

A pszichológia olyan megközelítése, amely a szubjektív élményeket hangsúlyozza és azokat a személy egyedi nézőpontjából kísérli meg leírni.

A teszteredmény és valamilyen, a teszt által feltételezetten mért viselkedés (kritérium) korrelációja.

A teszt célja, hogy felszínre hozza azokat a személyes konstruktumokat, melyeket az egyén társas világának értelmezésére, megkonstruálására használ.

Személyiségjegyek besorolására szolgáló technika: a vizsgált személy számos állítást kap magáról, vagy valaki másról, melyeket azután halmokba rendez, amelyek annak megjelenítésére hivatottak, hogy az állítások milyen mértékben illenek rá arra, akiről szólnak.

A kritérium lényeges megkülönböztető ismertető jel, döntő szempont, meghatározó mozzanat.

Mérésnél, a megfigyelési sorozat, mérési eszköz vagy az egész mérési folyamat komplex sajátsága, ami lehetővé teszi, hogy ismétléskor hasonló adatokat nyerjünk; az a fok, amelyhez mérten a várható hasonló eredményeket meg lehet jósolni, vagy amelyhez mérten a mérés független a véletlen befolyásolástól.

Nyers adatoknak könnyebben érthető értékekké alakítása. (sorszám, százalék, standard pontérték)

A megbízhatóság egyik mértéke; a teszttételek homogenitásának, tehát annak a foka, hogy mennyire mérik az egyes tételek ugyanazt.

Egy teszt vagy mérőeszköz képessége arra, hogy fogalmak hátterében rejtőző elmélet előrejelzéseit megerősítse. A megerősítő eredmények egyszerre teszik érvényessé a fogalmat és a mérőeszközt.

A teszteredmények következetességének foka akkor, ha ugyanazt az embert a teszttel két különböző időpontban vizsgáljuk. A megbízhatóság egyik mértéke.

Önértékelési kérdőív, amely több olyan állítást vagy kérdést tartalmaz a személy tulajdonságairól és viselkedéséről, amelyekről a személyek magának kell eldöntenie, ellenek-e rá vagy sem.

Az az elmélet, mely szerint a szociális viselkedésformák többségét mások megfigyelése és utánzása révén sajátítjuk el.