Anna Freud - elhárító mechanizmusok
A pszichoanalitikus szakirodalomban azonban meglehetősen nagy hagyománya van az érzelemközpontú megküzdésnek (Anna Freud, 1946/1967). Anna Freud az elhárító mechanizmusok kifejezést azokra a tudattalan stratégiákra alkalmazta, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet; egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkozik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
Az elháritott inpulzusok megjelenési lehetőségei
Időnként mindannyian alkalmazunk elhárító mechanizmusokat. Ezek átsegítenek a nehéz helyzeteken, amíg képesek leszünk közvetlenül szembeszállni a stresszt okozó problémával. Az elhárító mechanizmusok csak akkor jeleznek alkalmazkodási zavart, mikor a problémákra való reagálás uralkodó módjává válnak. Az elhárító mechanizmusok tudattalan folyamatok, míg a megküzdési stratégiák gyakran tudatosak. Később azonban kiderül, hogy a tudattalan elhárító mechanizmusok egy része szélsőséges esetben arra készteti a személyt, hogy a korábban leírt tudatos, de rossz alkalmazkodást jelentő megküzdési stratégiák valamelyikét használja.
Elfojtás és a regresszió
Freud az elfojtást tekintette a legalapvetőbb és legfontosabb elhárító mechanizmusnak. Az elfojtás lényege az, hogy a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából. A szégyent, bűntudatot vagy önleértékelést keltő tartalmak gyakran kerülnek elfojtásra. Freud úgy vélte, hogy bizonyos gyermekkori impulzusok elfojtása általános jelenség. Nézete szerint a fiúgyermek szexuális vonzalmat érez az anya iránt, ugyanakkor rivalizáló és ellenséges érzelmeket táplál az apa iránt (ödipális komplexus). Ezek az impulzusok elfojtás alá kerülnek, mivel ha kifejezésre jutnának, annak fájdalmas következményei lennének. A későbbi életszakaszokban a személy elfojthatja a szorongáskeltő érzéseket és emlékeket, mivel ezek inkonzisztensek az önmagáról alkotott képpel. A szeretett személy iránti ellenséges érzések és a kínos kudarcélmények ugyancsak kitörlődhetnek a tudatos memóriából.
Az elfojtás különbözik az elnyomástól. Ez utóbbi egy olyan szabályozó folyamat, amely ellenőrzése alatt tartja az impulzusokat és a vágyakat (például önmagunk előtt nem, csak a külvilág előtt tagadunk le valamit), vagy pedig időlegesen félreteszünk valamely fájdalmas memóriatartalmat annak érdekében, hogy például koncentrálni tudjunk egy feladatra. Elnyomott gondolata¬inknak tehát tudatában vagyunk, az elfojtott impulzusok és tartalmak azonban jórészt tudattalanok.
Freud szerint az elfojtás ritkán sikerül teljes mértékben. Az elfojtott impulzusok valósággal ostrom alatt tartják a tudatot; a személy szorongást él át (holott ennek okai nem ismeretesek előtte), és további elhárító mechanizmusokat alkalmaz annak érdekében, hogy elkerülje a részlegesen elfojtott impulzusok tudatossá válását.
Számos vizsgálat kimutatta, hogy a gondolatok elfojtásával való próbálkozás azt eredményezi, hogy többször gondolunk rájuk, mint hogyha abbahagyjuk az elnyomást. Más szóval visszacsapási hatás lép fel, melynek következtében az elnyomott nem kívánt gondolatok erőteljesebben térnek vissza, amint az éberség megszűnik. Öngyilkosok özvegyeit vizsgálva kutatók azt találták, hogy akik nem mondták el senkinek férjük öngyilkosságát, többet rágódtak azon, mint azok az asszonyok, akik másokat is beavattak titkukba. Vagyis azok az emberek, akik rendszeresen megpróbálják kiiktatni fejükből a nem kívánt gondolatokat, esetleg azon kapják magukat, hogy e gondolatok nagyobb erővel térnek vissza, sok stresszt okozva számukra. A megnövekedett stressz és az azt kísérő fiziológiai izgalom negatívan befolyásolhatja a testi működéseket.
Másodszor, a gondolatok elfojtása maga is fizikai erőfeszítést igényelhet, s így negatív következményei lehetnek a testre. Vagyis az, hogy állandóan kiiktatunk bizonyos gondolatokat a fejünkből, s azt figyeljük, hogy ezek visszatérnek-e, fizikai energiát igényel, s ez állandó feszültséghez vezethet.