Pszichoanalitikus vizsgálati módszerek
A személyiség pszichoanalitikus megközelítését valló pszichológusok különösen a tudattalan kívánságok, motivációk és konfliktusok vizsgálata iránt érdeklődnek. Ennek megfelelően olyan vizsgálati módszerekre van szükségük, melyek a lehető legjobban megközelítik a szabad asszociáció módszerét, amelyben az egyén bármit kimondhat, ami az eszébe jut. Nyilvánvaló, hogy a személyiség-kérdőívek rögzített szerkezete - meghatározott kérdések, melyekre az egyénnek egy előre megadott válasz kiválasztásával kell válaszolnia - nem teljesíti ezt a követelményt. Ezért fejlesztették ki a projektív teszteket. A projektív teszt egy többértelmű ingert jelent a személynek, melyre kívánalmainak megfelelően válaszolhat. Minthogy az inger többértelmű és nem követel meg előre meghatározott választ, elméleti szempontból az egyén saját személyiségét vetíti, projektálja bele. A projektív tesztek az egyén képzeletét, használják ki, és arra a feltevésre támaszkodnak, hogy az egyén képzeletének termékei révén felfed valamit önmagából. A két leginkább elterjedt projektív technika a Rorschach-teszt és a Tematikus appercepciós teszt (TAT).
Roschach-teszt
Hermann Rorschach svájci pszichiáter az 1920-as években fejlesztette ki tíz táblából álló tesztjét, amelyek mindegyikén egy-egy meglehetősen bonyolult tintafolt látható. A foltok egy része színes, más része fekete-fehér. A vizsgálati személy azt az utasítást kapja, hogy a táblát nézve mesélje el, hogy az ábra mi mindenre hasonlíthat. Miután a személy a tizedik táblán is túljutott, a vizsgálatvezető újra végigfut a válaszokon, arra kérve a vizsgálati személyt, hogy egyértelműsítse válaszait, azaz mondja el, hogy az ábrának milyen jellegzetességei vezették említett benyomásaihoz.
A személy válaszait sokféleképpen lehet értékelni. A három főbb kategória, amit alkalmazni szoktak: a lokalizáció (a válasz az egész foltra vagy csak annak egy részére vonatkozik-e), a determinánsok (a választ a folt alakja, színe vagy mintázata, árnyékolása határozta-e meg) és a tartalom (a válasz mit képvisel). A legtöbb tesztelő a válaszokat előfordulási gyakoriságuk szerint is értékeli: vannak olyan válaszok, amelyek az adott tintafoltra igen „népszerűek", azaz sokan adják őket.
Többféle pontrendszert alakítottak ki a fenti kategóriák alapján. Mivel azonban ezeknek a rendszereknek előre jelző érvényessége korlátozott, sok pszichológus a jegyzőkönyvet vizsgálva saját benyomásaira, illetve a vizsgálati személy teszthelyzetre adott általános (elhárító, nyitott, versengő, együttműködő stb.) reakcióira hagyatkozva alakítja ki értelmezését. A Rorschach-teszt értelmezése több tanulást és gyakorlatot igényel, mint bármely más személyiségteszté.
Tesztfeladatok:




