Tematikus Appercepciós Teszt
A másik népszerű projektív tesztet, a Tematikus appercepciós tesztet (TAT) a Harvard Egyetemen Henry Murray fejlesztette ki az 1930-as években. A vizsgálati személynek húsz többértelmű képet mutatnak, amelyek embereket és jeleneteket ábrázolnak, és arra kérik őket, hogy mondjanak egy-egy történetet a képekről. A vizsgálati személyt arra bátorítják, hogy engedje szabadon képzeletét, és mondja el, akármilyen történet is jut az eszébe. A teszt szándéka szerint a képzeleti működésekben vissza-visszatérő alapvető témákat tárja fel. Az appercepció azt a képességünket jelenti, hogy a világot korábbi tapasztalatainknak megfelelően észleljük. Az emberek a többértelmű ábrákat appercepciójuknak megfelelően értelmezik, és a történetet kedvenc témáik szerint szerkesztik meg, amelyek személyes fantáziájukat tükrözik. Ha valamilyen probléma gyötri a vizsgálati személyt, akkor az egy sor történetben nyilvánvalóvá válhat, vagy éppen abból derül ki, hogy egy-két történetben jellegzetes módon el fog térni a szokásos témavezetéstől. A TAT képek elemzésekor a pszichológus a felmerült témákat az egyén szükségletei, motívumai vagy emberi kapcsolatainak sajátosságai szempontjából elemzi.
A projektiv tesztek problémái
Sok egyéb projektív tesztet is kidolgoztak. Egyesekben arra kérik a vizsgálati személyt, hogy rajzoljon embert, házat, fát és így tovább. Másokban mondatokat kell befejezni, amelyek úgy kezdődnek például, hogy „Gyakran szeretnék...", „Az anyám...", „Teljesen felszabadulok, amikor ők...". Valójában minden olyan inger projektív tesztek alapja lehet, amely egyéni válaszokat tesz lehetővé. A legtöbb projektív tesztet azonban még nem vetették kielégítő vizsgálat alá annak érdekében, hogy megállapíthassák, mennyire alkalmasak a személyiség vizsgálatára.
A Rorschach-tesztet és a TAT- t viszont meglehetősen széles körben vizsgálták. Az eredmények azonban nem mindig biztatóak. A Rorschach-teszt megbízhatósága általában gyenge, mert az értékelés túlságosan is a vizsgálatvezető ítéletein múlik. Ugyanazt a jegyzőkönyvet két képzett szakember teljesen különbözőképpen értékelheti. Ugyancsak mérsékelt sikerrel jártak azok a kísérletek, amelyek a Rorschach-tesztet a viselkedés előrejelzésében vagy a csoportok elkülönítésében próbálták alkalmazni.
A TAT kicsit jobb helyzetben van. Amikor specifikus pontozási rendszert alkalmaznak (például a teljesítménymotívumok vagy az agresszivitás mérésére), akkor a pontozók közötti megfelelés meglehetősen nagy. A TAT értékek és a tényleges viselkedés közötti megfelelés azonban sokkal bonyolultabb. Az előrejelzések nem feltétlenül valósulnak meg. Az agresszív témák sorát produkáló személyek talán egyáltalán nem viselkednek agresszíven. Elképzelhető, hogy az agresszív szükségleteiket elfojtani kényszerülő emberek fantáziában kompenzálják ilyen irányú szükségleteiket. Amikor az agresszió kifejezésének gátlása és az erős agresszív tendenciák egyszerre jelennek meg a TAT jegyzőkönyvben, a tényleges viselkedés előrejelzése megbízhatóbbá válik. Azoknál a fiúknál, akiknek tesztje nem jelzett gátlást, a TAT történetekben tapasztalt agresszió és a nyílt agresszió közötti korreláció 0,55 volt. A nagyfokú gátlást mutató fiúk esetében viszont az agresszív témák és a nyílt viselkedés közötti korrelációt -0,50-nek találták.
Szondi teszt a pszichés betegségek kimutatásásra
A sors fogalmát a lélektan középpontjába Szondi Lipót állította. Az általa kidolgozott sorsanalízis szerint az öröklési elemek sorsformáló ereje a tudattalanban összeütközik a külső élmények ugyancsak sorsformáló erejével, ebből a biopszichológiai küzdelemből szintetizálódik az ember sorsa. A sorsanalízis feladata e két sorsformáló erő kutatása, esetleg befolyásolása is. Szondi Lipót megalkotta az elmélete mellett a tesztjét, amely a lehetséges, vagy már manifesztálódott pszichés betegségeket képes kimutatni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
