Az alaparc
Morfofiziológiailag az emberi arc behatárolt, ezért alakjának is lehet kommunikációs értéke. Így sokszor az arc sokat ígérő lehet, de ezzel nincs egyenes arányban a személyiség fejlettsége. Az egyszerű arc is fedhet gazdag személyiséget. Mindenkinek megvan a maga alap arckifejezése. Egyszer Abraham Lincoln amerikai elnöknek bemutattak egy férfit, aki jelentkezett a meghirdetett titkári állásra. Az elnök azonban nem óhajtotta felvenni. Kérdezték, hogy mi a kifogása, hiszen a jelölt hat nyelven beszél, két doktorátusa van. Lincoln közölte, hogy az arca nem tetszik neki. Arról nem tehet, - válaszolta a protezsáló. Tehet- felelte az elnök- hiszen arcunk nem csak pillanatnyi, hanem állandósult állapotokat is tükröz, a így egy idő után ráül az arcunkra a személyiségünk.
A száj és környéke negatív érzelmekkor
A mimikai kommunikációban a jelzéseket a szem és a száj körüli izmok finom és összerendezett mozgásai keltik. E mozgások részben akaratlagos kontroll alatt is állnak, valamennyi izom harántcsíkolt és akaratlagosan mozgatható, de emellett akaratlan impulzusok is befolyásolják őket. Az akaratlagos beidegzés finom modulációja gyakorlás, tréning útján alakul ki, ez gyakran az egész élet során folyik. A szemek és a száj körül sok kis izom helyezkedik el, ezek általában csontokról erednek, és vagy a szem és a száj körüli kiskörös - az összehúzást végző - izomnyalábban (m. orbicularis oculi, m. orbicularis oris vagy m. perioralis), vagy pedig az arc bőrében szétsugározva, általában széles felületen tapadnak. A szemmozgató izmok után ezek az izmok az emberi szervezet legjobban beidegzett izmai, ami azt jelenti, hogy viszonylag kevés számú izomrostot lát el egy idegrost.
Normatív szabályozás alatt áll a mimikai megnyilvánulások egy kis része, amely a kommunikációban mint tudatos, kommunikatív jel szerepel. Ezeket a jeleket közlő fél szándékosan használja, a közlést kapó számára pedig lexikális értelemmel bírnak. E jelek is eredetileg, a viszonyt tükröző és öntudatlan mimikai megnyilvánulásokból kristályosodtak ki, a kulturális fejlődés során kiemelkedtek az öntudatlan kommunikációs folyamatból, és megnevezést, megfogalmazást is kaptak, és lassan a verbális kommunikációval egyenrangú jelentőségre jutottak. Jel-értékkel bír például a száj elhúzása, nemtetszést, elégedetlenséget fejez ki.
A nem verbális kommunikáció, - nem akaratlagos, „áruló" mivolta ellen hétköznapi életünkben megpróbálunk védekezni. A mimikában valamiféle maszk, álarc felvétele segíti a rejtőzködést. Gyakran használatos a „pókerarc", vagy például az arcra merevedett mosoly, amely a külkereskedők között „külker csíz" elnevezést kapta.
A száj és környéke pozitív érzelmekkor
A tudatos, lexikális értelmű jelekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni Ekman és Friesen sémáját a nem verbális kommunikáció egységeiről és ezeknek típusairól, bár ezek inkább más összefüggésben lennének helyükön. Ezt a sémát nem használják sokan, e gondolatmenet sem támaszkodik rá, megemlítése a mimikai csatorna jobb megértése szempontjából célszerű. Ekman és Friesen szerint a nem verbális kommunikáció ötféle lehet:
1. érzelemnyilvánítások (sensu stricto),
2. illusztratív gesztusok - a paralingvisztikában tárgyalt aláfestő és kiemelő nem verbális megnyilvánulások
3. szabályozók - a kommunikációs folyamatot mintegy szabályozó, annak tartalmától független megnyilvánulások, például felszólítás a közlés folytatására, megszakító jelzések, felszólítás a megismétlésre vagy kibővítésre, tagoló és nyomatékosító jelzések stb.; ezek egy része lexikális jel-értékű és tudatos, más része spontán, öntudatlan, de tudatosítható,
4. "emblémák" - egyértelmű híreket szállító konvencionális jelek, amelyek főleg akkor kerülnek alkalmazásra, ha a verbális közlést valami nehezíti vagy akadályozza; ezek is a paralingvisztika területére tartozó jelek, Ekman és Friesen szerint nem cserélhetők fel a verbális hírrel
5. adaptáló jelzések - a személyiség viszonyulását fejezik ki az adott kommunikációs helyzethez, lehetnek minősítő jellegűek, de lehetnek csupán a személyiségből következő, idioszinkratikus reakcióminták is, például regresszív viselkedéssémák vagy kommunikációs formák.
Nagyok az egyéni különbségek is mimikai kifejezés képességében és szokásos működésében ugyanúgy, mint a mimika felismerésének kérdésében is. A szakirodalomban el szokták különíteni a mimikai kódolás (encoding) és a kódolvasás (decoding) képességét. Pozitív érzelmek átélésekor az öröm sugárzik az arcról, melynek legfontosabb összetevője a szájzug felfelé húzása a nevető izmok segítségével, ezzel egyidejűleg a szem környékén is az úgynevezett nevetőráncok jelennek meg.
A szemöldök
Az ókorban is már tudatos jelzésértéke volt az összevont szemöldöknek és a szigorú tekintetnek, bírálatot, megítélést, nemtetszést jelentett. A császárok poétáinál gyakran olvashatjuk a kérést, hogy a kritikus legyen elnéző velük szemben, és hagyjon fel a szemöldök összehúzásával (pone supercilium).
Fiziológiai jelenségek
Bizonyos esetekben, amikor meglepődünk, vagy megijedünk, váratlan új ingerrel találkozunk, "felfigyelünk", fejünket, törzsünket és érzékszerveinket az ingerforrás irányába fordítjuk. Első pillanatban egyszerűnek látszik, mégis igen összetett ingerre adott válasz ez: az inger felé fordulás nemcsak az érzékszervek beállításával, az adott pillanatban végzett tevékenység megszűnésével, hanem például a szívritmus lassulásával, galvános bőrreakcióval és más negatív változásokkal, valamint a központi idegrendszer aktivációjának fokozódásával jár együtt. Az elsápadás jellemző jegye a reakciónak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
