Emlékezeti stratégiák
Jobb emlékezethez vezethet az is, hogy az idősebb gyerekek inkább képesek emlékezeti stratégiák alkalmazására. A stratégia egy tudatosan választott cselekedet, amelyet egy konkrét cél elérésének a szándékával hajtanak végre. Amikor azt mondjuk, hogy a gyermekek emlékezeti stratégiákat használnak, akkor ezen azt értjük, hogy képesek tudatosan cselekedni annak érdekében, hogy a valamire való emlékezés célját elérjék.
Egyszerű stratégiákat már 2 éves kor előtt is megfigyelhetünk, ha megfelelő eljárásokat használunk. Judy DeLoache, Deborah Cassidy és Ann Brown például azt mondták másfél-2 éves gyerekeknek, hogy jegyezzék meg egy kedvenc plüssállat helyét, ahová a gyerekek szeme láttára dugták el a játékot. Ezután a gyerekeknek játékokat adtak, hogy játsszanak. Négy perccel később megszólalt egy csengő, és a gyerekeket arra biztatták, hogy szerezzék vissza a plüssállatot. Mialatt játszottak, a gyerekek gyakran félbehagyták a játékot, és az elrejtett plüssállat felé néztek, rámutattak, oda-kukucskáltak, vagy beszéltek róla. Nem mutattak ilyen viselkedést, amikor a plüssállat nem volt elrejtve, ami arra utal, hogy viselkedésük olyan esetekre korlátozódott, ahol a felejtés lehetséges probléma volt. DeLoache és munkatársai rámutatnak, hogy az ilyen viselkedések hasonlóak az idősebbeknél megfigyelt, jól ismert stratégiákhoz, például az ismételgetéshez. Ezek a kicsi gyerekek azonban gyakran nem használnak speciális stratégiákat az emlékezés elősegítése érdekében. Számos, viszonylag egyszerűnek tűnő esetben sem alkotnak stratégiákat a gyerekek 7-8 éves korukig.
Két olyan emlékezeti stratégia, amelynek a fejlődését intenzíven tanulmányozták, az ismételgetés és a szervezés. Az ismételgetés a megjegyzendő anyagnak, például egy szólistának, egy versnek vagy egy telefonszámnak a többszőrös újramondása. A gyerekek ismételgetési stratégiájának fejlődését John Flavell és munkatársai úgy vizsgálták, hogy 5 és 10 éveseknek hét megjegyzendő tárgy képét mutatták. A gyerekeket arra kérték, hogy „űrsisakot" viseljenek, aminek a rostélyát a képek bemutatása és a felidézési teszt közötti 15 másodpercre lehúzták a szemük elé. A rostély megakadályozta, hogy a gyerekek lássák a képeket, de lehetővé tette, hogy a kísérletvezető megfigyelje az ajkukat, hogy vajon ismételgetik-e maguknak, amit korábban láttak. Az 5 évesek közül kevesen tették ezt, de majdnem minden 10 éves ismételgetett. Mindkét életkori csoporton belül azok a gyerekek, akik ismételgették a képeket, többet idéztek fel, mint azok, akik nem. Amikor a nem ismételgető gyerekeket később megtanították arra, hogy ismételgessenek, ugyanolyan jól teljesítettek az emlékezeti feladatban, mint azok, akik maguktól ismételgettek.
Az újabb kutatások azt mutatják, hogy bizonyos feltételek mellett a kisgyerekek ugyanazokat az emlékezeti stratégiákat használják, mint az iskolások, csak nem olyan gyakran. Jelentős változások történnek az emlékezeti szervezés, az iskoláskor kezdetéhez kötődő másik emlékezeti stratégia használatában is. Az ezt a stratégiát használó gyerekek a megjegyzendő anyagot szorosan egymáshoz kötődő egységek jelentést hordozó halmazaiba csoportosítják, hogy csak a halmaz egy részére kelljen emlékezniük a többi egység felidézéséhez. Kutatások kimutatták, hogy a 7-8 évesek a kisebbeknél inkább hajlamosak az egységeket könnyen felidézhető kategóriákba csoportosítani, saját szervezési elveiket húzva az emlékezetben tartandó anyagra. Az is változik, hogy milyenfajta csoportosításokat alkalmaznak a gyerekek a megjegyzendő dolgok listáján. A fiatalabb gyerekek gyakran használnak hangzáshoz kapcsolódó jegyeket, mint a rím (bálna-málna), és helyzeti asszociációkat (zabpehely-tej) a csoportosításra. Iskoláskorban a gyerekek hajlamosabbak a szavakat olyan kategóriák szerint csoportosítani, amelyekbe azok tartoznak (például állatok: macska, kutya, ló; növények: fa, virág, fű; geometriai alakzatok: háromszög, négyzet, kör). Ezeknek a változásoknak az az eredménye, hogy növekvő mértékben képesek az információk akaratlagos és módszeres tárolására és előhívására.
Konkrét műveletek
Iskolaérettség
Anélkül, hogy tagadta volna az emlékezeti változások hozzájárulását az iskoláskorban megfigyelt új viselkedésformákhoz, Piaget úgy gondolta, hogy ezek megjelenésének kulcsa a gondolkodás új módjának, a konkrét műveleteknek a kikristályosodásában rejlik. Piaget szóhasználatában a művelet fejben végrehajtott (mentális) cselekvés, amely egy logikai rendszerbe illeszkedik. Amikor a gyerekek a konkrét műveleti gondolkodást kezdik használni, arra válnak képessé, hogy gondolatban összekapcsoljanak, elválasszanak, sorba rendezzenek és átalakítsanak tárgyakat. Ezeket a mentális műveleteket, azért nevezzük konkrétnak, mert az iskoláskor kezdetén a gyerekek még nem tudnak mentálisan manipulálni tárgyakat anélkül, hogy azok fizikailag jelen ne lennének. A kisgyermekek fizikailag tudnak tárgyakat manipulálni, de Piaget véleménye szerint mentálisan még nem képesek erre. Emiatt a pillanatnyi látszatnak vannak kiszolgáltatva.
Ezzel ellentétben a legtöbb 8 éves mentálisan is manipulálni tud kockákat, agyagot vagy vízzel teli poharakat, és nemcsak azt tudja elképzelni, hogy mi történne, ha a valódi anyagokat valamilyen módon átalakítanák, de azt is, hogy egy ilyen átalakítás hogyan csinálható vissza. Piaget szerint a kisgyermekkorból az iskoláskorba történő átmenet során a gondolkodás újonnan megjelenő logikai alapjai a pszichológiai működések minden vonatkozását átalakítják. A világ előre-jelezhetőbbé válik, mivel a gyerekek kezdik megérteni, hogy a tárgyak bizonyos fizikai vonásai - például a méret, a mennyiség és a számosság - ugyan azok maradnak, még akkor is, ha külső megjelenésük bizonyos szempontból meg is változik. A gyerekek gondolkodása sokkal rugalmasabbá is válik. Amikor valamilyen problémát próbálnak megoldani, képesek többféle lehetőséget átgondolni vagy mentálisan elismételni lépéseiket. Piaget úgy gondolta, hogy a konkrét műveleti gondolkodás megjelenésével a gyerekek társas viselkedése is megváltozik, megértik, hogyan kell szabályokhoz igazodva játszani a játékokat.
Konzerváció
A konzerváció (megmaradás) Piaget kifejezése annak a ténynek a megértésére, hogy a tárgyak és az anyagok egyes tulajdonságai még akkor is ugyanazok maradnak, ha külső megjelenésük meg is változik valamilyen felszíni tekintetben. A konzervációs feladatok leghíresebb változatában, a gyerekeknek két, ugyanannyi folyadékot tartalmazó, egyforma üvegpoharat mutatnak. A kísérletvezető először megkérdezi: „Egyenlő-e a folyadék mennyisége a két pohárban?". Ha a gyerek szerint nem, a kísérletvezető addig igazítja a mennyiségeket, míg a gyerek azt nem mondja, hogy a két pohár pontosan egyenlő mennyiségű folyadékot tartalmaz. Ezután a kísérletvezető az egyik pohár tartalmát átönti egy harmadik, magasabb és kisebb keresztmetszetű pohárba. Természetesen a folyadék magasabbra emelkedik az új pohárban. A kísérletvezető ekkor megkérdezi a gyereket: „Több, kevesebb vagy ugyanannyi folyadékot tartalmaz-e az új pohár, mint a másik?". Piaget szerint a kisgyerekek a konkrét műveletek hiánya miatt képtelenek helyes választ adni. Interjúiban a 3-4 éves gyerekek azt mondják, hogy a folyadék mennyisége megváltozott: a magasabb pohárban több van. Amikor megkérdezik tőlük, hogy miért, így indokolják: „Több, mert magasabb", vagy „Több, mert nagyobb", vagy „Több, mert átöntötted". Úgy tűnik, hogy a figyelmüket az új pohár egyetlen dimenziójára, a magasságra összpontosítják. A 3-4 évesek még akkor is azt állítják, hogy több folyadék van a magasabb pohárban, ha a kísérletvezető rámutat, hogy nem adott hozzá és nem is vett el folyadékot, és akkor is, ha a folyadék eredeti pohárba visszaöntésével demonstrálja, hogy a mennyiség nem változott.
Amikor Piaget ezeket a megfigyeléseket végezte, azt találta, hogy valamikor az 5-6 éves kor körül a gyerekek konzervációval kapcsolatos tudása egy átmeneti szakaszon megy keresztül. Úgy tűnik, ekkor rájönnek, hogy a poharaknak mind a magasságát, mind a keresztmetszetét számításba kell venniük, de még nehézséget okoz, hogy párhuzamosan mindkettőt észben tartsák az összehasonlíthatóság érdekében. Piaget szerint a gyerekek 8 éves kor körül lesznek teljesen jártasak a konzerváció elvében. Ekkor már nemcsak azt értik meg, hogy az új pohár egyszerre magasabb és vékonyabb is, hanem azt is, hogy a pohár egyik dimenziójának megváltozása ellensúlyozza a másik dimenzió megváltozását. Azok a gyerekek, akik már ismerik a folyadékok megmaradásának fogalmát, felismerik, hogy logikai szükségszerűség az, hogy a látszat ellenére a folyadék mennyisége ugyanannyi.
Változatlanul hagyás
Változatlanul hagyásnak nevezik: a gyerek felismeri, hogy a látszatra korlátozódó változás nem változtatja meg a mennyiséget.
Kiegyenlítés
A folyadék magasabb, de a pohár vékonyabb. Ezt a mentális műveletet kiegyenlítésnek hívják: egy probléma egyik vonatkozásában történő változás mentálisan összehasonlításra kerül és kiegyenlítődik egy másik vonatkozásban történő változás által.
Megfordíthatóság
Ha visszaöntöd, látni fogod, hogy ugyanannyi. Ezt a mentális műveletet megfordíthatóságnak nevezik: a gyerek felismeri, hogy az egyik művelet megsemmisíti, vagyis visszafordítja a másik hatását. A konkrét műveletek megjelenésével kapcsolatos másik változás a számok megértésének fejlődése. Piaget „számkonzervációnak" nevezte azt a képességet, hogy felismerjük az egy az egyhez való megfelelést tárgyak két sora között, eltérő méretük vagy térbeli elhelyezkedésük ellenére is.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
