A káros stressz.

Ártalmas pszichikus behatás.

A külső és a belső nyomás, mely feszültséget okoz.

Ártalmatlan stressz.

A szorongás olyan mértéket képvisel, hogy kognitív feladatok megoldásában sikertelenné válik az ember. Az emlékképeket, asszociációs kapcsolatokat nem képes előhívni.

Szorongásos megbetegedés olyan stresszkeltő esemény következtében, amely kívül esik az emberi tapasztalat szokásos terjedelmén. Tünetei a trauma ismételt újraátélése, az ahhoz kötődő ingerek elkerülése, elidegenedés érzése, ijedékenység, lidércnyomás és visszatérő álmok, valamint alvászavarok.

Fogékony a konfliktusok iránt.

Gátlásos személyiség.

Az alkoholos pszichózisok körébe tartozó betegség: krónikus alkoholistáknak valamilyen intercurrens betegségre hirtelen bekövetkező tudatzavarral, hallucinációkkal, súlyos kéz- és fejremegéssel járó állapota.

Stresszre hajlamos, teljesítmény centrikus személy.

Olyan személy, aki konfliktushelyzet esetén lemond a cselekvésről.

Szorongó ivó.

Antiszociális személyiségű alkoholista.

A személyiség dimenziója, amely szerint a belső helyű emberek úgy érzik, ellenőrzést gyakorolnak afölött, hogy mi történik velük, míg a külső helyű emberek általában rajtuk kívül álló erőknek vagy személyeknek tulajdonítják élményeiket.

A fizikai drogfüggésben élő személynél a szer használatának hirtelen abbahagyását követő kellemetlen fiziológiai és pszichológiai tünetek. Ezek enyhe függőségnél hányinger, szorongás, enyhe remegés és alvászavarok, erős függésnél hányás, görcsök, hallucinációk, izgatottság és komoly izomremegés vagy rohamok is lehetnek.

A lelki élet elsődleges zavarai, melyek a vegetatív idegrendszeren keresztül valódi organikus tüneteket hozhatnak létre. Így keletkezhet a gyomorfekély, a hypertonia, az asthma nervosa, stb.

Az az elhárító mechanizmus, melynek segítségével az egyén letagadja valamely fájdalmas élmény megtörténtét vagy valamely szorongáskeltő impulzus jelenlétét.

Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését, hogy kézenfekvő és elfogadó indokokat kapcsol vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez.

Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.

Elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem fejeződhet ki (mint például a szexuális és az agresszív késztetések), egy elfogadhatóbb formában jelenik meg.

A pszichoterápiás technikák az elmebetegségek és egyéb mentális zavarok pszichológiai alapú gyógyítását hivatottak előidézni.