Bármely viselkedés, melyet az önmagát betegnek érző személy azért végez, hogy definiálja állapotát és megtalálja a megfelelő gyógykezelést.

A pszichológia specifikus hozzájárulása az egészség elősegítéséhez és fenntartásához; a betegségek megelőzéséhez és kezeléséhez; az egészség, betegség és a különböző működészavarok etiológiai és diagnosztikai korrelátumainak azonosításához, valamint az egészségvédelem rendszeréhez (orvos-beteg kapcsolat, compliance viselkedés, stb.).

Az egyén lelki életének sajátos összjellege; a külső és belső tényezők kölcsönhatásának eredményeként kialakult tulajdonságok integrációja, összerendezett egysége, amelyek a társadalmi viszonyokhoz való állandó alkalmazkodás során tevékenységben nyilvánulnak meg, és ebben alakulnak és fejlődnek.

Minden olyan viselkedés, melyet a személy azzal a céllal végez, hogy védje, elősegítse, vagy fenntartsa az egészségét, függetlenül attól, hogy milyen az általa észlelt egészségi állapota, illetve hogy az adott viselkedés objektíve hatékony-e.

A normálistól, az elfogadottól eltérő viselkedés.

A mentális képességek vizsgálatakor az olyan személyt jelenti, akinek intelligenciahányadosa 70 és 80 között van. A klinikai pszichológiában olyan személyek leírására használják, akiknek érzelmi zavarai a neurózisnál súlyosabbak, de még nem érik el a pszichózis szintjét.

A pszichopátia tüneteit mutató személy, jellemzője a lelki kiegyensúlyozatlanság és a társadalomba való nehezebb beilleszkedés.

Indulatossággal, a társadalom törvényei és szokás megtartásának képtelenségével, valamint a szorongás és a bűntudat hiányával jellemezhető személyiségzavar. Régi nevén pszichopátia vagy szociopátia.

Elkülönítetlen énstruktúra.

A Borderline személyiség hatalomvágya.

A pszichoanalízis elméletében egy korábbi pszichoszexuális szakaszt túlhaladni nem képes vagy a tárgykapcsolatain változtatni képtelen személy megrekedt fejlődése ( például az orális szakaszban, vagy az anyához fixálódott személyiség).

1. Saját szépségében tetszelgő önimádat, önmagával túlzott törődés ( a mitológiai Narcisról, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos lett és végül nárcisszá változott). 2. Egocentrizmushoz kapcsolódik.

Átmeneti eset, olyan személyiség, aki az ép és a kóros állapot határán vagy két betegségcsoport választóvonalán helyezkedik el, egyikbe sem sorolható egyértelműen.