Egypetéjű ikrek
A zigóta kialakulását követő első néhány mitózis során az utódsejtek néha teljesen szétválnak, és külön egyeddé fejlődnek. Ha az ilyen osztódás két egyént eredményez, őket egypetéjű ikreknek nevezzük, mert egyetlen petéből származnak. Mivel ugyanabból a megtermékenyített petesejtből származnak, az egypetéjű ikrek azonos genetikai információt örökölnek. Ezért potenciálisan azonos testi és pszichológiai felépítéssel, betegségekre való fogékonysággal és várható élettartammal rendelkeznek.
Egypetéjű ikrek körülbelül 250 fogamzás közül egyben fordulnak elő. Nem világos még, mitől válnak szét a sejtek az első néhány osztódás után; se a szülők bőrszíne, se génjei, se az anya kora, sem pedig az általa előzőleg szült gyerekek száma nem tűnik meghatározó tényezőnek.
Kétpetéjű ikrek
Genetikai örökség eredménye az egyén emocionalitása, szociabilitása, aktivitása is. A korábban már jelzett ikerkutatások bizonyítják, hogy a külön nevelt egypetéjű ikrek személyiségjellemzői jobban hasonlítanak, mint a kétpetéjűek, mert genetikailag hasonlóbbak egymáshoz. Legnagyobb az örökletesség a képességek és az intelligencia esetében tapasztalhatók. A temperamentum alakulása az egyén genotípusa és a környezet kölcsönhatásának következményeként jelentkezik, vagyis, ha a gyermek temperamentuma és az otthoni környezet egymásnak megfelel, lehetővé válik az egészséges fejlődés.
Zazzó kutatásai hangsúlyozzák, hogy a két tényező (öröklés és környezet) kölcsönhatásában az öröklésnek akkor van meghatározó szerepe, ha az patologikus (kóros, normálistól eltérő), és lehetetlenné teszi a nevelés hatékonyságát (veleszületett súlyos értelmi fogyatékosság esetén).
W. Stern, felfogása szerint az egyénben az öröklés és a környezet hatása egymással konvergál, 60–40%-ban az öröklés javára.
Ikervizsgálatok módszere
A fejlődéspszichológusokat azért érdeklik különösen az ikrek, mert jellemzőik ismerete segíthet az öröklés és a környezet hatásaival kapcsolatos kérdések megválaszolásában.
Egypetéjű (azonos génekkel rendelkező) és kétpetéjű (genetikailag a testvéreknél nem jobban hasonló) ikrek összehasonlításával a kutatók megbecsülhetik az örökletes tényezők szerepét a különböző tulajdonságok előidézésében. Róbert Plomin és munkatársai például egy- és kétpetéjű ikreket olyan, temperamentummal kapcsolatos jellemzők tekintetében hasonlítottak össze, mint például az emocionalitás, az aktivitásszint és a szociabilitás.
Azt találták, hogy ezekben a jellemzőkben az egypetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítottak egymásra: a korreláció 0,55 volt. A kétpetéjű ikrek esetén a korreláció nulla volt, vagyis a kétpetéjű ikrek e jellemzők tekintetében nem emlékeztettek jobban egymásra, mint bármely két, véletlenül kiválasztott gyerek a közösségből. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy öröklött tényezők valószínűleg szerepet játszanak a temperamentum fejlődésében.
Egypetéjű ikrek
Foglalkoztak az ikerkutatások eredményei alapján annak tanulmányozásával is, hogy a nyilvánvalóan azonos genetikai anyagot öröklő egypetéjű ikrek esetében milyen hatása van a különböző környezeti feltételeknek. Annyit sikerült kimutatni, hogy a nyilvánvalóan azonos genetikai anyagot öröklő egypetéjű ikrek lényegesen különböző környezeti feltételek között nevelve bizonyíthatóan eltérő fejlettségűek lesznek. Az öröklés és a környezet hatásának százalékos arányát azonban nem sikerült egyértelműen megállapítani.
Az újabb tudományos felfogás már nem tekinti az öröklést és a környezetet ellentétes tényezőknek, hanem hangsúlyozza a fejlődésre gyakorolt kölcsönös, egymást kiegészítő hatásukat.
Az ikerkutatások egyik sokat ígérő, bár technikailag nehezen megoldható ága a külön környezetben élő ikerpárok jellegeinek összehasonlítása. Így az ikertípus ismeretében az örökletesség mértéke megadható, a környezeti hatások jelentősége pedig pontosabban értékelhető. Az iskolai eredmények és az intelligencia mérésére szolgáló tesztek eredménye között eltérés van. Az előbbi esetében az együtt nevelt kétpetéjűek azonos tanulmányi eredménye gyakrabban fordul elő, mint a külön nevelt egypetéjűekben. Mindez a környezeti hatások fontosságát hangsúlyozza. Az örökletességet azonban szembetűnően jelzi, hogy az együtt nevelt egypetéjűek azonossági értéke számottevően felülmúlja a hasonló környezetben nevelkedő kétpetéjűekét. Az intelligencia mérésekor viszont a külön nevelt egypetéjűek azonos szintje is gyakrabban fordul elő, mint az együtt nevelt kétpetéjűekben. Az együtt nevelkedő egypetéjűek értékei ez esetben is a legmagasabbak. Mindezekből kitűnik tehát, hogy az iskolai eredmények elérésében az intelligencia genetikai meghatározottságánál nagyobb arányban érvényesülnek a környezeti hatások. Az egyes bélyegek különböző mértékben függenek a környezet feltételeitől. Az emberben a nemi különbségek, a szem színe és egyéb jellegek kétségtelenül a genotípus kontrollja alatt állnak. A genotípus szerepe nem hanyagolható el még az olyan jellegek tekintetében sem, amik tisztán környezeti hatások eredményeinek tűnnek.
A magatartás-kutatók megállapították, hogy az intelligencia, a személyiség, a szorongás és a depresszió pszichiátriai problémái, a szokások (ivás, dohányzás, drogfogyasztás), sőt az is, hogy tudjuk elfogadni egyes vallások alapelveit, szintén a genetika alapfüggvénye. Az egypetéjű ikerpárokon megfigyelt megegyező tulajdonságok öröklöttek, míg az eltérő jegyek szerzettek. A szaganyaguk is azonos. Még a rendkívül kifinomult szimatú rendőrkutyák is összetévesztik őket. A boldogság is genetikai meghatározottságú. Modoruk, magatartási reakciójuk, problémamegoldási képességük, egyszóval személyiségük teljesen egyforma. Ha valamiben különböznek, az a szerzett tulajdonságok közé sorolandó.
Külön nevelkedett egypetéjű ikrek
Az ikreknél tehát a megfigyelt hasonlóságok öröklöttek, ezeket a tulajdonságokat a gyerekeik is tovább hordozzák (hordozhatják) génjeikben. Ezek nemcsak tulajdonságok - szemszín, vérzékenység - lehetnek, hanem ún. öröklött emberi viselkedésformák is.
A gyakorlatban sokszor elég nehéz bizonyítani, hogy egy-egy adott magatartásforma veleszületett, öröklött mozgásmintázat, vagy sem. Sok esetben több, velünk született viselkedési minta van, és az adott környezet hatására, esetleg tanulás során, egyes viselkedésminták felerősödnek, mások elhalnak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tulajdonságok genetikai meghatározottsága, legyen az 1, vagy 90%, semmiképpen sem azt jelenti, hogy a tulajdonság valamiképpen előírva, kódolva van a génekben. A korai vitákhoz képest sokat változott felfogásunk a gének szerepéről.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
