Az első feltételes reflexek
Nézzük azt a talán még bonyolultabb problémát, amellyel a csecsemők szembesülnek.
Azonkívül, hogy az anyaméhben már megismerhették anyanyelvük alapritmusát, amire néhány kísérlet eredményei utalnak, úgy jönnek a világra, hogy semmilyen tapasztalatuk sincsen az emberi nyelvekkel kapcsolatban. Mégis, egy éven belül mindenféle rendszeres oktatás nélkül is beszédhangokat fognak adni, sőt első szavaikat is kiejtik.
Mi alapozza meg az embercsecsemőknek ezt a bámulatos nyelvtanulási képességét?
A választ részben azok a kutatások szolgáltatják, amelyeket Péter Eimas és munkatársai végeztek, és amelyek azt mutatják, hogy az alapvető beszédhangok észlelésének képessége már születésnél jelen van. Ezek a kutatók újszülötteket egy speciális berendezésbe helyeztek, amelyben a gyerekek egy mérőeszközhöz kötött cumit szoptak. Miután minden egyes csecsemőnél megállapították a szopás alaptempóját, megszólaltatták a /pa/ beszédhangot mindannyiszor, amikor a csecsemő egyet szopott. Eleinte a csecsemők szopási sebessége emelkedett, mintha izgalomba hozta volna őket a hang minden újabb megszólaltatása, de egy idő után visszatért a szopás alaptempója. Amikor a csecsemők már alaposan habituálódtak a /pa/ hanghoz, néhányuk új ingert, /ba/ hangot hallhatott, amely csak az első fonémában (/b/ a /p/ helyett) különbözik. A többiek olyan hangot hallgattak, amely ugyanilyen mértékben különbözött az eredeti hangtól, de nem lépett át fonémahatárt. Az újszülöttek csak akkor kezdtek ismét gyorsabban szopni, ha a változás átlépte e fonémahatárt. Ez az eredmény azt jelzi, hogy a csecsemők különlegesen érzékenyek erre a különbségre. Más kísérletek azt is kimutatták, hogy az újszülöttek a világ összes nyelvében használt fonémakategóriák különbségeinek észlelésére képesek!
Hallási koncentráció
Az újszülött gyermek egy „zúgó, vibráló, zűrzavaros" világot („buzzing, blooming confusion") tapasztal maga körül. A születéskor a csecsemőt fogadó új környezet valóban zűrzavaros lehet, de, mint látni fogjuk, az utóbbi évtizedek kutatásai kimutatták, hogy az újszülöttek egyáltalán nem tekinthetők „üres lapnak" (tabula rasa). Figyelemre méltó képességekkel születnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a körülöttük lévő világgal foglalkozzanak, és elősegítsék saját fennmaradásukat.
Az érzékelőrendszerek az élőlény elsődleges eszközei, amelyekkel információt szerezhet környezetéről. Az egészséges, időre születő újszülöttek úgy jönnek a világra, hogy minden érzékszervük működik, de nem mindegyik egyformán érett. Az egyes szervrendszerek fejlődési ütemének különbségében az a heterokrónia folytatódik, amelyről a magzati időszakkal kapcsolatban szóltunk, és amely mindvégig fennmarad a gyermek fejlődése folyamán.
A látási koncentráció
Mit látnak a csecsemők, amikor szemük egy tárggyal találkozik? Ugyanúgy képesek-e tárgyakat látni, mint a felnőttek?
Egészen az 1960-as évek első feléig úgy hitték, hogy az újszülöttek csak alaktalan fényeket látnak. Robert Fantz mért először jelentős csapást erre a feltételezésre, amikor kimutatta, hogy már a 2 naposnál fiatalabb csecsemők is képesek alakok között különbséget tenni. Az alkalmazott technika nagyon egyszerű volt. Az újszülötteket hátukra fektették egy speciálisan erre a célra tervezett „nézőkamrában", és különböző alakokat mutattak nekik. Egy megfigyelő a kamra tetején kukucskált be, és feljegyezte, mennyi ideig nézték a csecsemők az egyes ábrákat. Minthogy a csecsemők több időt töltenek egyes formák nézegetésével, mint másokéval, valószínűleg képesek azokat egymástól megkülönböztetni, és valószínűleg jobban kedvelik az egyiket a másiknál. Fantz úgy találta, hogy az újszülöttek inkább nézik a mintázott ábrákat, mint például az arcokat és koncentrikus köröket, és a legkevesebb figyelmet az egyszínű, mintázatlan ábrákra fordítják. Fantz eredményei kutatásokat indítottak be annak meghatározására, hogy mennyire észlelnek az újszülöttek alakokat, és miért kedvelnek egyes alakokat jobban, mint másokat.
Az eredmények megerősítették, hogy a csecsemők az értelmetlen zűrzavarnál többet észlelnek a látványból, de azt is kimutatták, hogy az újszülöttek világra jöttükkor nem látnak úgy, mint a felnőttek.
Gordon Bronson például azt vizsgálta, hogyan tapogatják le a szemükkel 2 hetes és 12 hetes csecsemők az egyszerű alakzatok, például keresztek vagy „v"-alakok körvonalait normális megvilágítás mellett. Amikor felnőtteknek mutatnak ilyen formákat, azok a teljes körvonalat letapogatják. Bronson ezzel szemben azt találta, hogy a 2 hetes csecsemők nem nézik végig a teljes alakzatot, hanem a nagy kontrasztot mutató területekre, például az élekre és a sarkokra összpontosítanak. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta nézésminta nem véletlenszerű, de nem is bizonyítja, hogy a gyerekek az alapvető minták észlelésének képességével születne. 12 hetes korban a csecsemők az alakzat nagyobb részét tapogatják le, de szemmozgásaik még mindig tökéletlenek, és még mindig elsősorban a nagyon kontrasztos területekre irányulnak. Bronson arról is beszámolt, hogy az idősebb csecsemők közül néhány nagyon lassan és a fiatal csecsemőkhöz hasonló, korlátozott módon tapogatta le az ábrákat, ami arra utal, hogy az első hónapokban jelentős egyéni különbségek vannak az észlelés fejlődésének sebességében.
Az újszülöttek vizuális észlelésének egy másik korlátját Philip Salapatek fedezte fel. Ha újszülötteknek olyan mintát mutatnak, amelynek egy belső és egy külső körvonala van, ők csak a külsőre rögzítik tekintetüket. 2-3 hónapos korra azonban kezdik észrevenni és többet figyelni a belső körvonalakat is. Ez az eredmény önmagában talán érdektelennek tűnik, de fontos tényezővé válik, amikor a csecsemők arcészlelésére vonatkozó adatokat értelmezzük.
A látás és kézmozgás összerendeződése
A születés után röviddel látható reflexes akciókkal szemben, amelyeket az agy kéreg alatti területei vezéreltek, ezek a mozgások most már agykérgi szabályozás alatt állnak.
A fogás összpontosítást igényel, és a csecsemők gyakran oda-vissza tekintgetnek a megfogni kívánt tárgy és a kezük között. Szem-kéz koordinációjuk a gyakorlással fokozatosan javul. 9 hónapos korára a legtöbb csecsemőnek egyetlen pillantás elég mozgásai vezérléséhez, és azok a mozgások, amelyekkel megragadják a tárgyakat, olyan integráltnak és automatikusnak tűnnek, akár a reflexek. A 3 és 12 hónapos kor közötti időszakban sajátítják el a csecsemők azokat a kifinomultabb mozdulatokat is, amelyekkel a tárgyakat megfogják és kezükkel felderítik. A 7 hónaposak még nem képesek hüvelykujjukat a többivel szembefordítani, amikor tárgyakat emelnek fel, de 12 hónapos korra ujjaikat már olyan helyzetbe tudják rendezni, amely a megfogni kívánt tárgy méretének éppen megfelel. Amint a nyúlás és a fogás pontosabbá és összehangoltabbá válik, a gyerekek olyan bonyolultabb cselekvéssorok végrehajtására is képessé válnak, mint a pohárból ivás, kanállal evés vagy a mazsola kicsipegetése egy dobozból.
Rachel Karniol (1989) szerint az első 9 hónapban a csecsemő finom mozgásos készségeinek fejlődése során a tárgyak manipulálási módjának rögzített fejlődési sorozata figyelhető meg. Először csak forgatják a tárgyat, később mozgatják, rázzák és egy vagy két kézzel tartják, végül egy cél elérése érdekében végrehajtott cselekvéssorozat részeként is képesek azokat használni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
