Viszonyok megragadása
A tárgyi világ észlelése már sokkal bonyolultabb dolog. Általában az a szabály, hogy az észlelést az ingerlési összhelyzet, a tágabb összefüggés, a viszonyítások határozzák meg. Környezetünket állandóan észleljük, pedig az érzékszerveket érő ingerek folyamatosan változnak. A tárgyak változatlannak észlelését nevezzük észlelési állandóságnak (konstanciának). A tárgyakat természetesen más tárgyakhoz és ingerlési feltételekhez viszonyítva fogjuk fel, így ez a viszony (nem az abszolút érték) marad észlelésünk számára állandó. A pingponglabda mély árnyékban sötétebb, mint a széndarab a ragyogó napsütésben. Mégis a pingponglabdát mindig fehérnek, a szenet pedig feketének észleljük. Összehasonlítva a kettőt, nem abszolút világosságuk, hanem a környezethez viszonyított világosságuk marad változatlan. A pingponglabda világosabb, mint a környező tárgyak az árnyékban és a szén sötétebb környezeténél napsütésben is. Ez a világosságkonstancia példája. Miközben helyünket változtatjuk, egyes tárgyakhoz közeledünk, másoktól távolodunk, s ekkor, bár a tárgyak képének nagysága változik, mégis állandó nagyságúnak észleljük a tárgyakat, tőlünk különböző távolságokra is. Ez a nagyságállandóság. Ha körbejárunk a szobában, egy asztal képe a szemben folyamatosan más alakot ölt, mégis mindig téglalap alakúnak észleljük. Ez az alakkonstancia. A tárgyakat az összhelyzethez viszonyítva észleljük, de ha a viszonyítási lehetőséget kizárjuk, leromlik az észlelési állandóság.
A tárgyak azonosítása
Az észlelési folyamatok tehát rendkívül bonyolultak. Kialakulásukhoz tapasztalatokra, tanulásra van szükség. A tapasztalat útján fokozatosan sajátítjuk el a tárgyak megkülönböztető jegyeit, fogalmakat alkotunk, megtanuljuk nevüket és osztályozzuk azokat. Ez a felismerés és azonosítás alapja, mivel a felismerés végső soron fogalmi válasz. Ilyenkor a különböző helyzetekben is meglévő közös, alapvető jellemzőket ragadjuk meg. Felismerjük ismerőseinket új öltönyben vagy új frizurával, hiszen alapvető jellemzői vagy megkülönböztető jegyei nem változnak. Ha nem állnak rendelkezésünkre megfelelő információk, hamisan azonosítunk.
Az észlelés érték és motivációs jellemzői
Szükségleteink, vágyaink, motívumaink, elvárásainak és ismereteink szintén belejátszanak észlelésünkbe. Így jut döntő érvényre a tapasztalat és minden, ami az észlelést végül sajátosan egyedivé teszi. Tehát az észlelést sok más befolyásolja azokon az ingereken túl, amelyeket maga az észlelt tárgy szolgáltat. Mindenki tudja például, hogy milyen alapvető meghatározó tényező a figyelem. Az észlelés tárgykörébe tartozik még az időészlelés, amelynek alapja valószínűleg a belső ingerekben kereshető. Feltételezések vannak arra - mivel erről biztosat sajnos még ma sem tudunk - , hogy bizonyos periodikus élettani folyamatok felelősek időészlelésünkért. Ahogy ritmusérzékünk alapja is az a periodicitás és szabályszerűség, amely a szívműködésben, légzésben stb. megmutatkozik. Időészlelésünkben az abszolút időérzéket - amely nagy pontossággal azonos az esemény valódi időtartamával - rövidebb ideig tartott -különböztetünk meg. Az idő észlelése nagyon szubjektív: ha várunk valamire, ami kellemes, sokszor "vánszorog az idő", ha meg kellemetlenség vár ránk, "rohan". Néha úgy hisszük, csak pillanatok teltek el, közben elég hosszú idő pergett tovább.
Érzéki csalódások
Az érzékszerveinket érő ingerek folyamatosan változnak,olyannyira, hogy ennek következtében még torzulhat is az észlelés. A mozgásészlelés esetében is arról van szó, hogy a mozdulatlan háttérhez képest mit látunk.
De az is viszonylagos elmozdulást eredményez, ha szemünkkel követjük a mozgó tárgyat. Előfordul, hogy nem a tárgyat, hanem annak tágabb keretét figyeljük.
Egy állomáson elindul a másik vonat és mintha mi mennénk. Ez csalóka dolog:
a viszonyítási alap változott, és a viszonyított tárgy mozgását éljük át. Egy további fontos mozgáscsalódásban már semmi tényleges mozgás nincs - mint az előbbi példákban - , hanem csak kis idői különbséggel (helybeli eltéréssel) követik egymást az ingerek, például két egymás melletti, váltakozva felvillanó pontot egyetlen pont ide-oda mozgásának észlelünk. Az eredmény a látszólagos mozgás; ilyet alkalmaz a mozi és a tévé.
Konstanciák az észlelésben
| 
Viszonyok megragadása
| 
A tárgyak azonosítása
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
