Az osztályozás alapja

Összegezve: az érzelem egy veleszületett és egy tanult, tapasztalati faktor (tényező) elválaszthatatlan egysége. Az érzelem tanulását igazolta Watson és Rayner ismertetett kísérlete, amelyben azt kutatás, hogy milyen feltételek mellett váltható át a kisfiú patkánnyal kapcsolatos pozitív érzelme negatívvá, félelemmé. A kísérlet kezdeté a kisfiú csak az erős hangtól félt. Ez a félelem kapcsolódott át az eredetileg pozitív érzelmeket kiváltó patkányra, majd a hasonlóság a tárgyak egész sorára, beépült a gyerek viselkedésébe. Ezzel teljesen azonos jelenségre utal a mindannyiunk által ismert közmondás: "akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél". Az itt ismertetett kísérlet a legismertebb, mivel ez illusztrálja legjobban a félelem tanult jellegét. Utánvizsgálatokból azonban kiderült, hogy a félelem ilyen széles körű átkapcsolódása (generalizációja) csak az arra különösen hajlamos gyerekeknél figyelhető meg. Ez a tanulási folyamat bár néha fölösleges, célszerűtlen dolgokra is kiterjed, a fennmaradás szempontjából hallatlanul nagy jelentőségű, mert például ilyen módon tanulnak meg félni a gyerekek az igazán veszélyes dolgoktól. Kellemetlen tapasztalatok (pl. fájdalmas esések) arra indítják őket, hogy igyekezzenek elkerülni a hasonló helyzeteket. A fejlődés magasabb fokán a konkrét tapasztalatokat már helyettesítheti a szülőktől származó ijesztgetés, fenyegetés, tilalom. Így válnak a gyerekek egyre félénkebbé, visszahúzódóbbá, de egyben óvatosabbá is. Lassan megjelenik az a tulajdonságegyüttes, amelyet körültekintésnek, előrelátásnak nevezünk.

Heves, kínos színezetű érzelem, amely menekülésre késztet, vagy egyes esetekben olyan erős lehet, hogy a cselekvést megbénítja.

Szeretet, félelem, harag, agresszió

Harlow hatvanas években végzett majomkísérleteiben úgy találta, hogy legkorábban a szeretet jelenik meg, majd a félelem és az agresszió követi azt. Harlow ún. izolációs technikával bizonyította be, hogy az érzelmek ezen sorrendjének a majmok egész életében felmérhetetlen jelentősége van. Az izoláció azt jelenti, hogy a kismajmokat születés után azonnal elveszik anyjuktól, és minden élőlénytől elszigetelve nevelik hosszabb-rövidebb ideig, majd az izoláció megszüntetésével normálisan nevelkedő fajtársaik közé helyezik. Az izolációs idő az egyik csoportnál 3, a másiknál 6, a harmadiknál 12 hónap volt. A természetesen nevelkedő társaikkal összehasonlítva a 3 hónapig elszigetelve élt kismajmoknál nem találtak lényeges eltérést. Más képet kapunk a 6 hónapra izolált állatoknál. Ezek a majmok sohasem voltak képesek egészséges társaikkal kapcsolatot létesíteni, sőt egész életükben borzasztóan féltek a normál módon fejlett majmoktól. A 12 hónapra elkülönített kismajmok szabadon engedve alig tudtak környezetük ingereire reagálni. Teljes apátia (érzelmi közöny) és páni félelem jellemezte őket. Nem játszottak, és alig mozogtak. A 6 hónapnál hosszabb ideig izolált majmoknál felnőtt korukban is abnormális reakciók mutatkoztak. Az ilyen nőstények menekülni igyekeztek a hímek elől, nem voltak hajlandók közösülni. Ha némelyiküket sikerült megtermékenyíteni, igen rossz anyák lettek. Gyermeküket nem gondozták, durván bántak velük. Nyilvánvaló tehát, hogy a több hónapra izolált majmoknál a korai szociális tapasztalatok hiányában nem alakultak ki a pozitív érzelmek, még az anyai szeretet sem. Ezt a tényt még egy vizsgálattal sikerült demonstrálni. A 6 és 12 hónapra izolált majmokat közös ketrecbe zárva, azt tapasztalták, hogy a rövidebb ideig elkülönített majmok azonnal támadólag léptek fel a hosszabb időre izolált, gyengébb társaikkal szemben, akik tehetetlenül tűrték a bántalmazást, s még önvédelmi agresszióra sem voltak képesek. Az egy évre izolált majmok viselkedéséből egész életükre hiányzott az agresszió, de a csupán fél évre elzártakéból nem. Ebből a tapasztalatból nyilvánvalóan adódik a következtetés, hogy az agresszió érzelme a fejlődésben valamikor fél - és egy éves kor körül jelenik meg a majmoknál. De a hat hónapra izoláltak agresszív viselkedése is jelentősen eltért a természetes módon nevelődő fajtársaikétól. Azok ugyanis csak indokolt esetben támadnak, míg az izolált majmok minden helyzetben, amikor maguknál gyengébbel találkoztak (legyen az akár a saját kölykük). Harlow magyarázata szerint a legkorábban megjelenő érzelem, a szeretet a normálisan fejlett egyedekben mintegy gátjául szolgál az agressziónak. Tudjuk, hogy a 6 hónapon túl elkülönített állatokból hiányzik a szeretet érzése, így nincs, ami gátat vessen agresszív gyűlölködésüknek. Összefoglalva a majomkísérletek tanulságait, megállapíthatjuk, hogy az egyedfejlődésben legkorábban a szeretet, majd a félelem és az agresszió jelenik meg. Ez a sorrend igen fontos a társas kapcsolatok szempontjából. A szeretet, a ragaszkodás funkciója ugyanis a később jelentkező félelem és agresszió szociális szabályozása.

Tárgytalan félelem. A súlyos veszélyeztetettség érzése, az egyik leggyakoribb kórlélektani jelenség. Kiemelkedő tünete az elveszettség érzése. Normális körülmények között is észlelhető súlyos veszélyben. Neurotikusoknak csaknem állandó panasza a motiválatlannak tűnő szorongás.

Heves emocionális reakció, amelyet fenyegetés, nyílt agresszió, korlátozás, rágalom, szidás, csalódás, stb. vált ki; erős autonóm idegrendszeri izgalom és agresszív válaszok jellemzik.

Félelemkeltő ízeltlábúak

Hirtelen fellépő, gyorsan lezajló, igen nagy hevességig fokozódó, kitörésszerű érzelem.

Félelemkeltő rágcsálók

Érzelmi viszony, amelyben cselekvésre való késztetés az uralkodó mozzanat. Kapcsolatban lehet valamilyen személlyel, tárggyal vagy üggyel. Gyakran intenzív vágy formájában jelenik meg, amely ki nem elégítés esetén kínzó szenvedést okozó hiányérzetbe megy át a cselekvésre való késztetés olyan erős lehet, hogy minden akarati ellenállást, amelyet esetleg a józan belátás sugalmaz, legyőz. Megkülönböztetünk pozitív és negatív szenvedélyeket.

Félelemkeltő kétéltű

Félelemkeltő hüllő

Az érzelmek osztályozása mozgókép...