A félelem fajtái

A félelem a veszélyhelyzet szubjektív átélése, amelynek negatív jellege abból adódik, hogy az ilyen helyzetből való menekülés bizonytalan. A személytől soha sem függetleníthetjük a veszélyhelyzetet, mert csak az a helyzet veszélyes, amit az egyén annak él át. Az egyén ismereteitől, képességeitől, tulajdonságaitól is erősen függ, hogy mitől fél. A felkészületlen diák számára a vizsga veszélyhelyzet, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy a bukást elkerüli, míg az eminens diák részére a vizsga újabb sikerélmény, elismerés lehetőségét rejti magába. A félelem, bár átélése az egyén számára mindig kellemetlen, óriási jelentőségű. A veszély elkerülésére késztet a szervezet energiatartalékait mozgósítja, meggyorsítja a védekezést, fokozhatja a koncentrációt. A félelmet keltő tárgyak és jelenségek köre az alacsonyabb rendű emlősöktől a magasabb rendűek felé haladva egyre nő. Míg patkánynál csak az erős váratlan hang, a fájdalom és az idegen környezet vált ki félelmet, addig az emberszabású majmok félelmének okai szinte megszámlálhatatlanok. Úgy tűnik, minél intelligensebb egy állat, annál több dologtól fél. Bizonyos megszorításokkal hasonló kijelentést tehetünk az emberről is. Körülbelül 3 éves korig minél idősebb és intelligensebb egy gyerek, annál több reális, konkrét félelemmel rendelkezik. Ha jól belegondolunk, ez egészen érthető is: ahhoz, hogy a tárgyak veszélyes voltát felismerjük, tapasztalatra van szükség. A csecsemő még minden további nélkül hozzányúlna a kályhához, mert nem tudja még, hogy az veszélyes. Minél okosabb viszont a kicsi, annál több tárgynak ismeri a tulajdonságait és a velük való találkozás esetleges következményeit is. Ezeknek a lehetséges veszélyhelyzeteknek a szubjektív átélése lényegében a félelem. A fájdalomtól való félelmet az anya-gyerek kapcsolat megszilárdulása (kb. 8 hónap) követi az ún. szeparációs félelem. (Félelem az elszigeteltségtől, az anya hiánya miatt.) Az anya a gyerek számára nemcsak szükségleteinek fő kielégítője, hanem szeretetének első "tárgya" is. Ha 7-8 hónapos gyereket az édesanya magára hagy, sokszor akkor is keserves sírásra fakad, ha semmilyen szükséglete sincs. Az anya maga hiányzik neki, ezt a hiányt éli át kínzó feszültségként, félelemként. A szeparációs félelem felfokozott mértékben jelentkezhet az első óvodai napon. Az anya után való sírás, vágyakozás természetes reakció, nem "rosszaság". Aggodalomra inkább akkor van ok, ha a gyerek nem túl szomorú, ez ugyanis az anya-gyerek kapcsolat gyengeségére utalhat. Az a szomorú, ez ugyanis az anya-gyerek kapcsolatban nem gyakorolja a pozitív emberi kapcsolatok mintáját, társaival, sem tud jó kapcsolatot kialakítani. Ugyanígy nehezen illeszkedik be az óvodai közösségbe az a gyerek, aki túlzott mértékben, hetekig mutat szeparációs félelmet. Az utolsó félelemfajta, a büntetéstől való félelem. Ez az egyik legerősebb eszközt adja a szülő és a nevelő kezébe, hogy a gyereket szociálisan elfogadott, helyes viselkedésre szoktassák. A büntetéstől való félelem nem akkor igazán hatékony, ha a gyerek konkrét fájdalomtól (pl. pofon) fél, hanem sokkal inkább akkor, ha helytelen tette miatt szülei szeretetét veszítheti el. Ily módon a büntetés, tiltás hatékonyságának alapvetőbb feltétele a szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat. Tiltás, büntetés nélkül ugyan nem lehet nevelni, de csak akkor folyamodjunk hozzá, ha semmi más lehetőség nincs.

Például a fájdalomtól való félelem.

Az érzelmi állapotok intenzitása

Az emberi érzelmek rendkívül széles skálán mozognak, felosztásuk több szempont szerint is lehetséges. Megkülönböztetjük az érzelmeket aszerint, hogy a) embernél - állatnál egyaránt megtalálhatók, vagy b) csak emberre jellemzők (ezeket egyes szerzők magasabb rendű érzelmeknek nevezik). Az előbbiek csoportjába tartozik például az éhség, a fájdalom, a düh, a félelem, a szeretet. A csak humán szinten jelentkező emóciók az erkölcsi, esztétikai, intellektuális érzelmek, amelyek a társadalmi együttélés és speciálisan emberi (például művészeti) tevékenységek folyamatában jöttek létre. Az érzelmi állapotok jellege szerint beszélünk hangulatról, indulatról és szenvedélyről. A hangulat nem túl intenzív, de igen tartós érzelmi állapot, amely minden tevékenységre rányomja bélyegét. A hangulat rendszerint szorosan összefügg az egészségi állapottal, de a siker vagy sikertelenség érzésével is az indulat viharosan kitörő, gyors lefolyású, rendkívül intenzív érzelem. Indulati állapotban az emberek gyakran követnek el ún. rövidzárlati cselekvéseket, amiket a megfontoltság, az érzelmi kontroll hiánya jellemez (indulat létrejöhet rémület, kétségbeesés, düh vagy pozitív esetben örömujjongás formájában is). A szenvedély erős, tartós érzelem, amely szinte hatalmába keríti az embert. A szenvedély legtöbbször konkrét tevékenységben vagy tartós törekvésben jelentkezik. Az erkölcsileg értékes szenvedélyek a fejlődés nagy hajtóerői (hivatásszeretet, alkotásvágy), míg a negatív szenvedélyek az ember egészségét is veszélyeztetik (alkohol, kábítószer).

Anyától való elszakadás félelme.

Félelemkeltő állat

Kondícionált félelem.

Félelemkeltő szimbólumok I.

Félelemkeltő szimbólumok II.

Félelemkeltő szimbólumok III.

Félelemkeltő szimbólumok IV.

A büntetés elszenvedésével szembeni heves, kínos színezetű érzelem, amely meneküllésre késztet, vagy egyes esetekben olyan erős lehet, hogy a cselekvést megbénítja.