A személyiség viszonylag állandó formációi
A temperamentum az egyén pszichikus tevékenységének dinamikus karakterisztikája, amelynek két jellemző vonása a fogékonyság és az impulzivitás. A fogékonyság, a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában és szilárdságában nyilvánul meg, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos lereagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg: a személyiségfejlődés során igen lényeges jellemvonássá alakul. A temperamentum tulajdonságai a jellem kialakulásának folyamatában átalakulva a jellem vonásaivá lesznek, és ennek tartalma elválaszthatatlanul összefügg a személyiség irányulásával.
A jellem strukturális meghatározottsága
A jellem- az ember viszonyulásainak és egész magatartásának meghatározott stílusa, amely az élet és a nevelés hatásai alatt alakult ki és szilárdult meg. A stílus vagy a személyiségre jellemző magatartási mód az a forma, amely meghatározott tartalmat - a valósághoz való viszonyulást - fejez ki. Amikor az ember jelleméről beszélnek, minden esetben a többi emberhez és önmagához való viszonyát veszik figyelembe. Az ember jelleme szükségleteinek és érdekeinek, törekvéseinek és céljainak, morális beállítódásának, érzelmeinek és akaratának minőségét fejezi ki, amely tevékenységében és magatartásának differenciált jellegében, viszonyulásaiban és magatartásában fejeződik ki.
A jellem tartalmazza:
1. Az ember irányultságának (szükségleteinek, beállítódásának, meggyőződésének, céljainak) tartalmát, amely az életfelfogását alkotja.
2. Az aktivitás megnyilvánulását, kognitív és egyéb tevékenységekben.
3. A személyiség emocionális-dinamikus megnyilvánulásait.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
