A nyelv összetevői
A szimbólumoknak mindig van valamilyen jelentése, s ez annak a dolognak a jelentése, amelyre vonatkozik. Az emberi gondolkodásban kétféle szimbólum létezik: képzet és fogalom. A gondolkodásban felhasznált képzetek jórészt vizuális jellegűek, bár más érzékletes formában is léteznek és hatnak. A képzetek és fogalmak tárgyak és események reprezentációi, helyettesítő jelölői. A szimbolikus tevékenység lényege, hogy nem közvetlenül az ingerekre, hanem az ingerek reprezentációira jön létre a válasz. Ezt másképpen magasabb rendű lelki folyamatoknak vagy kognitív folyamatoknak nevezhetjük. A magasabb rendű lelki folyamatok tehát szimbólumok használatából állnak. Az embernél a szimbólumok használata, a szimbolikus folyamatok a beszéd, a nyelv fejlődéséhez kötöttek és megfordítva is igaz, a szimbolikus folyamatokat a nyelvhasználat fejlődése befolyásolja. De ez nem szükségszerű folyamat vagy feltétel. A fajok és az egyed fejlődésében a szimbólumok felhasználásának egyre fokozódó hatékonyságát figyelhetjük meg.
A nyelv tanulása
A fogalomképzés a diszkriminációs tanuláshoz hasonló folyamat. A diszkriminációs tanulásban a válasz egy meghatározott ingerre vagy ingerszempontra épül ki egy adott helyzetben. De a fogalomképzés mégis inkább azonos jellegű diszkriminációk sorozatából áll, változó helyzetekben. Természetesen kezdetben generalizáció jelentkezik. Amikor a gyermek elsajátítja a kutya fogalmát, a kifejezést minden kisméretű állatra használja. Szüleitől aztán megtanulja, hogy mikor mondja hibásan a kutya szót, és egyre finomodik megkülönböztetése addig, míg csak megfelelő esetben használja a szót. Még tovább is finomodik fogalma, amikor megtanul különbséget tenni a farkát csóváló "barátságos és jó kutya" és a morgó, "rossz kutya" között, amelytől legtanácsosabb elmenekülni. Végül megtanulja a pulit megkülönböztetni a kuvasztól és a foxit a vizslától. Éppen a nyelv használatának képessége biztosítja számunkra, hogy nagyon különböző szinteken tudjunk bánni a fogalmakkal, az olyan konkrét fogalmaktól kezdve, mint a macska, az olyan elvont gondolatokig bezárólag, mint a téridő vagy az igazság.
A fogalomképzés
Általában a konkrét fogalmakat sokkal könnyebben sajátítjuk el, mint az absztraktakat, és a konkrét fogalmakat tanuljuk meg előbb használni. A felnőtt is gyorsabban tanulja meg a konkrét fogalmakat. A fogalmak tanulásának egyik módja, hogy a tárgyakat, eseményeket névvel látjuk el úgy, hogy fokozatosan elvonatkoztatjuk a közös tulajdonságokat, amelyek a kategóriát meghatározzák. Elsajátításuk másik módja, ha megtanuljuk, hogy milyen nyelvi közegben fordulnak elő. Példa erre egy bármilyen halandzsaszó, amelynek a jelentését a szövegkörnyezetből értjük és tanuljuk meg. (Aki nem fél egyedül a sötét erdőben, az "szekoj". Pisti minden szekojságát elveszítette, mire a fogorvoshoz ért.) A fogalomtanulás harmadik módja a meghatározás segítségével történő elsajátítás. Talán ez a legfontosabb. A meghatározás a fogalom más szavakkal való leírását jelenti.
A következtetés
A következtetésnek két alapformáját ismerjük: a deduktív és az induktív következtetést. A deduktív következtetés mintaképe a szillogizmus, vagyis az a szabályszerű logikai lépés, amelyben két előzményből (premisszából) zárótételhez (konklúzióhoz) juthatunk. A deduktív logika rendkívül hasznos dolog. Megfelelő következtetési szabályokat biztosít a kiindulótételek ellenőrzésére való felszólítással együtt. Egyfajta matematika. Mégis az ember következtetési rendszere alapjában véve nem logikai rendszer. Az emberek sokat vétenek a logika szabályai ellen. Példa rá az ún. "atmoszférahatás", azaz az állítás megfogalmazásának összenyomása alapján valahogy természetes a konklúzió. Példa rá a következő szillogizmus: Minden madár repül, minden vörösbegy repül,tehát: minden vörösbegy madár. Itt mindkét premissza igaz és a konklúzió is az, de a következtetés logikailag hibás. Elfogadására az elemek igazsága bátorít. Ez kiderül a következő példából: Minden hal úszik, minden kacsa úszik, tehát: minden kacsa hal. "Logikai tévedésekre" másik példa a premissza megfordítása: ha p, akkor q, tehát ha q, akkor p. Gyakori eset. Például ha nappali világosság van, akkor látok, és fordítva: ha látok, akkor nappali világosság van. A tudományos gondolkodásban a hipotézisek ellenőrzéséhez nélkülözhetetlen a logikus következtetés, de használatát meg kell tanulni. A következtetés másik formája az induktív következtetés. Például bemutatnak néhány sorozat számot vagy betűt, és az a feladatunk, hogy kitaláljuk, melyik a következő sorozat. Ebben az esetben az egyes tényekből vonunk le általános következtetést. Az életünkben olyan fontos fogalomalkotás is az induktív következtetés egyik formájának tekinthető.
A gondolkodási műveletek
Absztrahálás vagy elvonatkoztatás: a lényeg kiemelése, megkülönböztetése a lényegtelentől. Általánosítás: a konkrét tényekből általános törvényszerűségek megfogalmazása, az ítéletek érvényességét bizonyos számú eset alapján a tárgyak vagy jelenségek egész osztályára kiterjesztjük. Az analízis: az a gondolkodási művelet, amelyben az egész részekre bontása történik. A szintézis: a részeket ismét egyesítjük. Összehasonlítás: a szintézis azon formája, amelyben a viszonyba állítás a döntő. Kiegészítés: A szintézis azon formája, amelyben új egész felépítése a döntő.
Hallgatóság
| 
Büntetés
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
