A kultúrák értékorientációs különbségei
Az egyes kultúrák sajátosságainak a megismeréséhez és a megértéséhez nagy segítséget jelent, ha valamiféle rendszerben vizsgáljuk őket. A kultúrák értékorientációs különbségeit Gert Hofstede (1980), holland kutató azonosította: négy kulturális dimenzió van, amelyek valamennyi kultúrában jelentékenyen hatnak a viselkedésre.
1. Individualizmus - kollektivizmus. Ez a kulturális dimenzió olyannyira meghatározó az emberek viselkedését illetően (legyen az család, munkahely vagy iskola), hogy kivétel nélkül valamennyi más kutató modelljében is helyet kap. Azokban a kultúrákban, amelyek a skálán az individualizmus pólushoz közel állnak (legjellemzőbben az alábbi sorrendben az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada, Hollandia és Új-Zéland), megfigyelhető, hogy a társadalomban az egyén szerepe és tisztelete kitüntetett, a függetlenség és önállóság hangsúlyos, az egyéniség becsült érték. A társadalom az egyéni megmérettetést, a versenyt és a teljesítményt díjazza. A döntéshozatalban érvényesül az egyén szerepe. A kollektivista értékeket képviselő kultúrákban (Venezuela, Kolumbia, Pakisztán, Peru, Taiwan stb.) erősek a társadalmi keretek: az emberek a ”belső csoport”-jukra (család, rokonok, szervezetek) erősen támaszkodnak, de maximálisan lojálisak is hozzájuk. Az "én tudat"-nál erősebb a „mi tudat”.
2. Bizonytalanságkerülés. Ezen a dimenziós skálán az egyes országok aszerint kaptak besorolást, hogy egyedeik mennyire törekszenek a bizonytalanság kerülésére, mennyire igénylik a „belátható jövő” tudatát, ami kifejeződhet határidők, időpontok, ütemezés megjelölésében és betartásában, meghatározott viselkedési mintákban és az abszolút igazság hitében. A felmérés adatai szerint a legerősebben bizonytalanságkerülő országok: Szingapúr, Dánia, Svédország, Hongkong és Írország, míg a bizonytalanságot a legjobban toleráló kultúrák: Görögország, Portugália, Belgium, Japán és (az akkori) Jugoszlávia. Megjegyezzük, hogy Magyarország nem szerepelt az eredeti felmérésben, ezért nem szolgálhatunk ide vonatkozó adatokkal.
3. Hatalmi távolság. Ez a skála az országokat aszerint rangsorolja, hogy emberi kapcsolataikban mennyire érvényesül a hatalmi távolságtartás, a hatalomnak kijáró presztízs. A listavezetők: Fülöp-szigetek, Mexikó, Venezuela, India és Brazília, míg a sereghajtók: Ausztria, Izrael, Dánia, Új-Zéland és Írország. Ezekben az országokban a vezetők és beosztottak között nem akkora a távolság, ami megakadályozná őket abban, hogy szociálisan érintkezzenek. A pozíciót és hierarchiát nem a hatalommal, hanem inkább szerkezeti kényszerszerűséggel azonosítják.
4. Maszkulinitás - feminitás. A maszkulinitással jellemezhető kultúrákban azok az értékek élveznek preferenciát, amelyek férfias viselkedésmintákkal hozhatók kapcsolatba, mint: ambíció, teljesítmény-központúság, pénzorientáltság, a nemi szerepek éles elkülönülése. Ebbe a típusba tartoznak olyan országok, mint Japán, Ausztria, Venezuela, Olaszország és Svájc. A feminin viselkedésmintákat és értékeket preferáló országok (Svédország, Norvégia, Hollandia, Dánia és Jugoszlávia) életvitelében nagyobb helyet kap a nemek közötti egyenlőség.
5. Konfuciánus-dinamizmus. Később kiegészült a négy dimenzió egy ötödikkel, melyben azt vizsgálták, hogy mi magyarázza különösen Ázsiában azt a hatalmas diszkrepanciát, ami az egyes országok gazdasági teljesítményében észlelhető. Tehát, hogy a sok kulturális hasonlóság ellenére miért van az, hogy egyes országok jelentősen jobb gazdasági eredményességet mutatnak föl, mint mások. A gazdasági teljesítmény szempontjából kiugróan jól teljesítő öt ázsiai ország: Hongkong, Tajvan, Japán, Dél-Korea és Szingapúr kultúráját és munkaviselkedési mutatóit megvizsgálva olyan közös értékeket azonosítottak, mint: dinamikus hosszú távú szemlélet, kitartás, státusközpontú emberi kapcsolati rendszerek, takarékosság, szégyentudat, a közösség méltóságának, vagy ahogy ők mondják, „arc”-ának a megőrzése minden áron. Ezek az értékek nagyjából egybeesnek azokkal az etikai tanításokkal, amelyek Konfucius nevéhez kötődnek. Ezért kapta ez a dimenzió ezt az elnevezést.
A vallás
Az emberi természetet illetően a kiinduló értékek kialakításában a vallásoké a döntő szerep. Az „eredendő bűn” koncepciója ismeretes a keresztény és az arab hitvilágban. Ugyanakkor a modern európai gondolkodásban a tanulás és a nevelés fontosságának előtérbe helyezésével elmozdulás figyelhető meg a középső érték, azaz a ”jó is, rossz is” érték felé. A konfuciánizmus és a buddhizmus alapvetően azonban „az ember eredendően jó” megközelítésből indul ki. Ezeknek az elveknek az érvényesülése az adott kultúra nevelési elveitől kezdve a joggyakorlatában és törvényhozásában is tükröződik. A befogadó közösség rendszerint a jövevény azon tabuinak és vallási szokásainak a betartását tolerálja, amik nem ütköznek a saját tabuival. Tabuütközés esetén a befogadó kultúra értékrendje a mérvadó. Bizonyos öltözködési előírások betartását (például fejfedő felvételét a zsinagógában) akkor is elvárják, ha a jövevény kultúrájában pontosan az ellenkező (templomba való belépéskor a fejfedő levétele) a szokás. Japán otthonokban - és templombelsőkben is - kötelező a cipő levétele, még akkor is, ha ez a külföldinek sok kényelmetlenséggel jár. A cipőlevétel értelemszerűen kötelező azokban a vendéglátóegységekben is, ahol a vendégeket a földre ültetik; Japánban és Koreában hagyományos éttermekben gyakori a „tatamis” terem, ahol a vendégek az asztal köré kuporodva élvezhetik a helyi specialitásokat. Ezek az exkluzív vendéglátó helyek műsorral is szokták szórakoztatni a vendégeket, ami azt jelenti, hogy a bankett akár hosszú órákig is eltarthat. Mindez nem kis megpróbáltatást jelent az ilyen ülési pozícióhoz nem szokott külföldieknek, azonban a szándék felől nézve nagy megtiszteltetés egy ilyen rendezvényen részt venni.
Különösen tanácsos vigyázni arra, hogy egy ártatlannak tűnő megjegyzés vagy kérdés is válthat ki zavart vagy zavarodottságot más kultúra képviselőiből.
Az az európai, aki például afrikai vagy arab beszélgetőpartnerének családi körülményeit kommentálja, ugyancsak tapintatlanul viselkedik - az ő normáik szerint. Nem biztos, hogy értékelni fogják az olyan szellemességeket, mint „Hallom, hogy három felesége van... Mit mondjak, irigylem magát...”, vagy „Kilenc gyerek, ez igen, nem tétlenkedik...”. Miután számos kultúrában ez számít normának, nem tapintatos dolog bármiféle formában megjegyzést tenni. De Kínában sem szokás bárki feleségére még dicsérő megjegyzést sem tenni. Olyasmi hallatán, hogy „Milyen bájos a felesége”, a kínaiak hallatlan zavarba jönnek, nem tudják a bókot kezelni.
Számos arab kultúrában még ma is él az a szokása vendéglátás részeként, hogy a vendég megkapja ajándékba azt a tárgyat vagy holmit, ami különösen megnyerte a tetszését. Ezért aztán sem hosszasan rajtafelejteni a szemet, sem dicsérni egy tárgyat (de leányt, asszonyt sem) nem lehet, mert a vendéglátó kötelességének fogja érezni, hogy ajándékba átnyújtsa a látogatónak.
Végül, noha a kommunikációs szakirodalom rendszerint nem foglalkozik vele, de azért a teljesség kedvéért megemlítendő, hogy bizonyos kultúrákban bizonyos tárgyak is tabunak számítanak. Legtöbbször kultikus tárgyról, kövekről, csontokról vagy egyéb olyan tárgyakról van szó, amelynek varázserőt, rontó hatalmat tulajdonítanak. A gyanútlan idegen esetleg érdekesnek talál egy kagylót vagy követ, és ékszerként használja, ami tiltakozást vált ki a helyiekből. Tanácsos arra is odafigyelni, hogy újabban a drága prémeket néhány - elsősorban nyugat-európai - országban a környezetvédők nem restek letépni a gyanútlan tulajdonosról. De ugyanez a sors - elkobzás - várhat a krokodilbőrből készült táskákra és cipőkre is.
A természethez való viszony
A természethez való viszony és a természetről való gondolkodás ugyancsak nagyon jellemző különbségeket hív elő az egyes kultúrákban. A hindu és dél-amerikai kultúrák többségében jellemző „kiszolgáltatottság” és „megadás” érzésével szemben a kelet-ázsiaiak többsége a természettel való harmónia és együttműködés híve. Mindez szöges ellentétben áll a nyugati kultúrák meggyőződésével, hogy a természet legyőzhető, hogy a természet erői megfékezhetők, sőt uralmuk alá is hajthatók. A környezetvédelemtől és a gazdálkodástól kezdve, az élettér kialakításán, az építészeten át sok mindent befolyásol ez az értékszemlélet.
Az időhöz való viszony különböző kultúrákban
Az időhöz, az idő múlásához való viszonyulás meghatározza szemléletünket a történelem, a szokások, az ősök tisztelete, az idősebbekhez való viszony és a változásokhoz történő alkalmazkodás rugalmasságát illetően is. A nagy hagyományokkal rendelkező kultúrák, mint a kínai, a különböző indián, az angol, a francia - de akár a magyar is - nagy fontosságot tulajdonítanak a múlt értékeinek. A Fülöp-szigetiek, a thaiok, a malájok, a latin-amerikaiak egy része inkább a mának él. A jövőorientáció a legerősebben az észak-amerikai kultúrában figyelhető meg. Ennek az értéknek a megnyilvánulását figyelhetjük meg az ünnepek tartásának rendjében, a művészetekben, az iskolai kötelező olvasmányokban, a családi hagyományok ápolásában, a „mobilitás”-hoz való viszonyban, hogy csak néhányat említsünk.
Az adott kultúra népeinek aktivitása és intenzitása
Az aktivitás jellege és intenzitása, illetve az ahhoz való viszony is döntően más és más. Sok kultúra - például a latin, a mexikói, az arab - értéket és fontosságot tulajdonít a puszta létezésnek, egy jó beszélgetésnek, a barátokkal való együttlétnek. A hinduizmus és buddhizmus ugyanakkor a belső fejlődésnek, a kontemplációnak, a meditációnak, az önmaga jobb megértése és megismerése általi lelki gyarapodásnak ad hitelt. Ezzel ellentétes az amerikai és számos európai vagy távol-keleti kultúra is, ahol az állandó tevékenység a preferált érték. Ez az érték azért lényeges, mert ez befolyásolja hozzáállásunkat a munkához, a tanuláshoz, a változáskezeléshez, a döntéshozatalhoz és számos lényeges mindennapi tevékenységhez.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
