Túlzott perfekcionalizmus
A verbális kommunikációnk tagolt, kisebb - nagyobb egységekre osztható, legkisebb információ egysége a szó. A beszéd strukturáltsága a személyiség strukturáltságát tükrözi. A szókincsünk a szocializáltság minőségét jelzi. Mondanivalónkat mielőtt szavakba öntjük mindig megkomponáljuk, így joggal mondható, hogy a beszéd és az intellektus szoros összefüggést mutat, azaz magasabb IQ magasabb verbális szinttel jár együtt. A beszédhez a domináns féltekét vesszük igénybe, mégis szerephez jut a nem domináns féltekénk is, akkor amikor a beszédünk vizualitása, képszerűsége nyilvánul meg. Minél vizuálisabb valakinek a mondanivalója, annál kreatívabb emberrel beszélgetünk. A tökéletességre törekvés vagy perfekcionalizmus számos ember jellemzője a verbalitásban, ami abban nyilvánul meg, hogy hosszú körmondatokban, számos idegen szóval tűzdelve tárja elénk gondolatait. Az idegen szavak túlzott alkalmazása a mondanivaló elsikkadását eredményezi (nem a hozzáértést, hanem a fellengzős stílust érzékelik a hallgatók).
Negatív önértékelés, a kudarc anticipálása
Negatív önértékelés, a kudarc anticipálása
Spontaneitás képességének hiánya
A túlzott perfekcionalizmust megismerve tisztában van azzal az ember, hogy a tökéletességre törekvés, a merev gondolkodást is magával hozza. A mondanivalónk kifejtése egyfajta problémahelyzetnek tekinthető. A problémamegoldó gondolkodásnál tanulmányozták, hogy konvergens és divergens gondolkodás segítségével a megoldás mindig létrejön. Abban az esetben ha a mondanivalónkat sémákba rendezzük, azoktól eltérni nem tudunk, merev lesz a verbalitásunk. Azok az emberek, akik gondolataikban, mondanivalójukban ragaszkodnak a sémáikhoz, szigorú szabályaikhoz, nem engedik meg maguknak a hibázás lehetőségét, a spontaneitás teljes hiányát mutatják.
Szóözön
A redundancia vagy szóözön az a kommunikációs jelenség, amikor a közlő túl sokat akar elmondani magáról, akkor is, ha nincs mondanivalója. Következménye, hogy nem értjük pontosan, mit akar, és ezért ez rontja a kapcsolatot.
Kóros kommunikáció
Amikor a szerepek és a viselkedés, a kommunikáció és a metakommunikáció, az érzelmek, a gondolkodás és moralitás a kommunikációs folyamatban megegyezik, kongruenciáról beszélünk. Bizonyos betegségeknél a verbális kommunikáció és a metakommunikáció elválik egymástól, azaz a normalitás és az abnormalitás a kommunikációs folyamatban is megnyilvánul. A skizofrénia vagy más néven hasadásos elmebaj egyik jellemző tünete, hogy a verbalitás és a metakommunikációs jelzések elszakadnak egymástól. A skizofrének családjában a metakommunikáció tartalma torzult, kettős kötés alakult ki, azaz mást mond verbálisan, mint amit a metakommunikációja kifejez. Képzeljük el, hogy a "Szeretlek!" szót mereven, rigid módon közlik velünk. Hogyan tudjuk ezt értelmezni?
Beszűkült kommunikáció
A szorongó beteg viselkedése megváltozik, egyrészt, mert a szorongás általában a viselkedés beszűkülésével jár, ezek képezik a mínusztüneteket, másrészt mert olyan manőverekbe kezd az egyén, melyek a szorongást csökkentik.A szorongó egyén visszafogottabb, gátolt benyomást kelt. Különösen érvényes ez az érzelmi megnyilvánulásokra. Egyéni, sajátos viselkedési módjai gátlódnak, igyekszik uniformizált lenni. Minél jobban szorong, annál inkább igyekszik konvencionálisabb lenni. Mind a fizikai, mind az érzelmi megnyilvánulásainak a hossza megnövekszik, azaz "lassított felvétellé" válik. Kerüli a széles mozdulatokat, ülve is mereven tartja magát, mozdulatai kimértek, óvatosak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
