A fenyegetés jelei
A legtöbb küzdelem az élethez, a szaporodáshoz és az utódok felneveléséhez szükséges forrásokért folyik az állatvilágban. Ezek a források lehetnek táplálékféleségek vagy azok a területek, ahol a táplálék található, víznyerő helyek, biztonságos alvó, fészkelő helyek. A bőséges javakért folytatott versengés nemigen megy vérre. Ha azonban a forrás szűkös, az már a birtoklásért folytatott igazi harcra kényszeríti az állatokat. A Tanzániában élő gepárdok a territóriumukra tévedt idegen gepárdot csoportosan megölik, így védik területüket, az együttműködésük így nyilvánul meg. A társas életet élő fajoknál kialakultak olyan mechanizmusok, amelyek elfojtják az agressziót, máskülönben széthullana a csoport. Sok faj sajátosan jelzi, hogy megadja magát. A kutyák és kutyafélék a nyakukat nyújtják, mintegy felkínálják a győztesnek, hogy rendelkezzen életükkel.
A félelem jelei
A macskafajták az összeütközés veszélyét fokozódó támadókedv fenyegetésével növelik, amely a felborzolt szőrben és jellegzetes fújó hanggal , rekedt üvöltéssel jár együtt. A növekvő félelmet jelzi a megváltozott fültartás, jellegzetesen hátrahúzza a füleit az állat. A testtartása is megváltozik, szinte lapul a földhöz, kicsire összehúzza magát. A macskafajták támadásnál azért borzolják fel szőrüket, hogy nagyobbnak látszanak. A félelem helyzetben a szőrüket nem borzolják egyáltalán, a testhelyzettel is kicsiségüket mutatják.
Győzelem
Az egyik és legkiemelkedőbb etológus Konrad Lorenz foglalkozott az agresszió kutatásával. Részletes összehasonlító kutatásaiból arra a következtetésre jutott, hogy az agressziónak három fő feladata van: az egyedek térbeli elhatárolása egymástól az élőhelyen belül, a legerősebb egyed kiválasztása a szaporodás céljából a versenytársak küzdelme alapján, és az ivadékok, utódok védelme. A természetes szelekció az egyedek szintjén hat. Lorenz megállapította, hogy az agresszió megfékezésére a társas élet evolúciója olyan mechanizmusok kialakulását eredményezte, amelyek megvédték a faj egyedeit attól, hogy elpusztítsák egymást. Ezek közé tartoznak a meghunyászkodó viselkedésformák és a barátságos társas viselkedés számos megnyilvánulása. (Pl.: a majmoknál egymás bolhászása, bundafésülése) A libák győzelmi ceremóniája segít visszaszorítani a madarak természetes agresszivitását és erősíti a pár összetartozását. A hím megtámadni készül ellenfelét, de miután legyőzte visszatér a nőstényhez és közös gágogásba, ceremóniába kezdenek.
Az udvarlás
Kora tavasszal az erdők zengenek a madárdaltól, vagy a vizek környékén hangosan brekegnek a békák. A nyílt mezőkön a kerge márciusi nyulak készülődnek a párosodásra izgatott kergetőzéssel, ugrálással, hátsó lábukra felegyenesedő, egymással szemben álló hímek bokszolnak a mellső lábaikkal. Az udvarlás kifejezés azt a viselkedési kapcsolatot jelenti, amely a nőstény és hím között jön létre a párosodás előtt, alatt és után. Bizonyos állatoknál az udvarlás rövid és felületes, másoknál hosszú ideig tart, élénk és bonyolult imponáló magatartással jár. Rendszerint a hím az aktívabb az udvarlás során. A hím és a nőstény szerepének különbsége a nemek közötti alapvető különbségen keresendő. A nőstény viszonylag kevés számú petesejtet hoz létre a hímek termelte parányi hímivarsejtek millióihoz képest. Az udvarlási viselkedésnek sajátos szerepe van. Bizonyos viselkedésformák a lehetséges partner megtalálását és vonzását szolgálják. Ha a hím és a nőstény már együtt van, a hím imponáló viselkedésbe kezd, melynek célja a nőstény szexuális érdeklődésének felkeltése. Mi a közös a rókában, a gibbonban, a hódban, az elefántorrú cickányban és az apró termetű dik-dik antilopban? Ez az emlősök öt fő csoportját képviselő faj megegyezik abban, hogy monogám párkapcsolatban élnek. A legtöbb emlősnél ez nem így van.
Elektromos jelek
Vannak olyan állatok, amelyek az ember számára nem érzékelhető kommunikációs csatornákat használnak. A legmeglepőbb erre bizonyos halak elektromos kommunikációja. Ezeknek a halaknak olyan módosult ideg- izomsejtjeik vannak, amelyek áramforrásként működnek. Néhány faj, pl.: elektromos angolna és az elektromos rája olyan erős feszültséget állít elő, amellyel meg is öli a zsákmányát. A legtöbbször azonban az elektromosság a környezet felderítésére és kommunikációra szolgál. A jelek lehetnek ingadozó, folyamatos vagy megszakított impulzusok, és feszültségcsúcsok vagy az egyes impulzusok frekvenciája nemcsak a faji hovatartozást közölheti, hanem vonzó hatást gyakorolhat a nőstényre, vagy éppen az agresszivitást közli a környezetével.
Jelbeszéd
A csimpánzok nagy bonyolult csoportokban élnek, gyakran kötnek szövetséget. Két felnőtt hím csimpánz segíthet egymásnak abban, hogy elűzzenek egy harmadikat attól a felnőtt nősténytől, amelyiknek az udvarolt. A szövetségek fontosak a családon belül is. Ha egy fiatal kismajom valamilyen viszályba keveredik, az anyja, a nagynénje, többi testvére támogatását élvezi, és bármelyik hím rokonáét, amelyik még nem hagyta el a csoportot. A magas rangú matriarchátushoz tartozó ivadékok maguk is magas rangúak lesznek, mert a többiek segítségére mindig számíthatnak a viszályokban. Az ilyen egyedek sokkal hatékonyabban kelnek a fiatal segítségére, mint az alacsonyabb rangú matriarchátus tagjai.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
