A szervezet és a környezet kölcsönhatása

A szervezet és a környezet kölcsönhatása.A szervezet alkalmazkodik azállandóan változó külső hatásokra. Viszonylagos egyensúlyra törekszik.

Aktivációs szint

Az élénk, éber állapot biztosítja a leghatékonyabb alkalmazkodást
az ember számára, mert a viselkedése ebben az esetben hatékony,
gyors, optimális, pontosan irányított és jól szervezett.
A tudat tiszta és éber, a vegetatív reakciók egyensúlyban vannak.
A pszichés funkciók optimálisak, rendezettek.

Általános aktivitás

Szervezetünk és környezetünk állandó kölcsönhatásban van. A szervezetnek alkalmazkodnia kell az állandóan változó feltételekhez. Az alkalmazkodás a működés szintjének beállításával történik. A szervezet törekszik egy normális, viszonylagos egyensúlyi szintet megtartani. Az egyensúly könnyen megbomolhat, de nemcsak átmenetileg, hanem tartósan is, betegségeket okozva. Ilyen egyensúlymegbomlásról van szó a szervezet túlfokozott működésre késztető túlzsúfolt, túl hangos, túl gyors, elviselhetetlen környezeti hatások (stressz) esetében. Szintén egyensúlyvesztést okoz a teljes elszigeteltség is.

Formatio reticularis

Az egyensúly megbomlása

Az aktivációs állapot mindenkori szintje- amely két szélsőséges érték
között, az alvás és az izgatott éberség között folyamatosan változik-
egyik leglényegesebb meghatározója a pszichés működésnek. Az egyensúly extrém környezeti hatásokra megbomlik, az alkalmazkodást megakadályozza. A stressz hatására fokozott vérnyomás, rendezetlen, pontatlan viselkedés, szétszórt figyelem és dekoncentrált gondolkodás jellemző.

Formatio retcularis

Extrém izgatott éberség, éberség, relaxált éberség, álmosság, alvás.