Szerepek az élet során
A hétköznapi életben egyszerre több csoport tagjaként jelenik meg az egyén ( pl. egy vállalat dolgozója és egy család tagja ). A csoport fontosságától függ, hogy milyen minőségű kapcsolatot kívánunk kialakítani a többiekkel.
A személyek a csoporttagságból adódó, vélt előnyöket nagyobbaknak észlelik, mint az egyébként rájuk háruló hátrányokat ( Thibaut és Kelley ).
Formális csoportok : személytelen csoportok, amelyek „hivatalosan” rögzített, formailag meghatározott szerkezettel rendelkeznek. A végzett tevékenység logikájának megfelelően meghatározott pozíciókat ( státusokat ) találunk, és minden egyes pozícióhoz meghatározott, a szervezet által szankcionált viselkedésmód, szerep társul. A pozíciók, s így a szerepek is egymással meghatározott alá-fölé-rendeltségi viszonyban állnak.
Szerepük :
- meghatározott társadalmi funkciók kielégítése ( hadsereg, iskola )
- társadalom függetlenítése a sok-sok eltérő egyéni akarattól
Az informális csoportok : olyan egyének együtteseiből állnak, akik önnön elha-tározásuk folytán kerültek be és maradtak a csoportban ( saját kedvükre tartoznak a csoporthoz ).
Szerepük :
- az egyén individualitásának egyik legfőbb tere
- érzelmi viszonyulások, közvetlen emberi kapcsolatok gyakorlása
Cartwright és Zander elmélete szerint az egyének aszerint osztályozzák a csoport-tagság révén elérhető előnyöket, hogy azok magában a csoportban ( csoporttagokhoz való vonzódás, velük együttlét öröme, közös tevékenység okozta öröm ), vagy a csoport révén ( csoporttagság révén más csoportokkal való érintkezés öröme, csoporttagság révén elérhető, de azon kívül realizált célok ) érhetőek el.
A szerepekhez tartozó elvárások
A csoportszerkezetben a csoporttagok, a különböző strukturáló tényezőket figyelembe véve, meghatározott státuszpozíciókat foglalnak el. Az egyének elfoglalt helyéhez a csoportokon belül szerepek rendelődnek. A csoportszerepek, mint elvárások, normák, értékek a csoportcél által körvonalazható feladatrendszer mentén alakulnak ki. A csoportszerepek a csoportszerkezet mikrostrukturális viszonyaira épülő szerepek.
A szerepekkel szemben a csoport közegében a szerepelvárások fogalmazódnak meg, amelyek a szerepekkel szemben kialakított társadalmi-közösségi igényeket fogalmazzák meg.
A szerepek és a szerepelvárások az emberi magatartásokat rendezik a társadalmi csoport élete normáinak megfelelő keretbe. Az emberi magatartások a szerepek (belső kondicionáló tényezők) és szerepelvárások (külső kondicionáló tényezők) erőterében keletkeznek. Azt a társadalmi igényt, követelményt, amely normatív jelleggel szabályozza az emberi magatartásokat, magatartásszabálynak nevezzük.
A szerepek lehetséges típusai:
- általános szerepek: a természettől kapott strukturális elemekhez kapcsolódnak (nemi vagy generációkhoz fűződő szerepek);
- alapvető szerepek: a társadalom makroszintű strukturális és rétegződési viszonyaihoz kapcsolódnak (pl. szakmához, élethivatáshoz vagy társadalmi réteghez fűződő szerepek).
- előmozdító szerepek: kezdeményező, véleménynyilvánító, kérdező, informátor, szabályalkotó, általánosító, engedelmeskedő (passzív, de fontos szerep, bár nem ideális, ha egy csoportban túl gyakori);
- hátramozdító szerepek: akadékoskodó, vetélkedő, mindentudó, hírharang (nemcsak informál, hanem dezinformál is).
A szerepkészletek és szerephálózatok:
Az emberi szerepkészletben egymásra épülnek a különböző makro- és mikrostrukturális szerepek. A szerepek a szocializáció során a személyiség részévé válnak (internalizálódnak) és hálózatszerűen lefedik, szabályozzák az egyének élettevékenységét.
Példa a különböző szerepkészletekre:
a csoport előtt álló problémák megoldására irányuló törekvések (a munka irányítása, koordinálása, serkentése),
a csoport építése és fenntartása (a jó légkör, hangulat kialakítása),
egyéni szerepek (melyek nem tartoznak az előző két csoportba).
- Kann - típusú elvárások, melyek az illem és a jómodor szabályai, megszegésük csak csekély szankcióval jár.
- Soll - típusú elvárások, melyek megszegése kiközösítést, elkerülést, deviáns megbélyegzést von maga után.
- Muss - típusú elvárások, melyek semmibevétele büntetőjogi felelősségre vonást eredményez.
A csoport rejtett hálózata
Mérei Ferenc olyan többszempontú szociogramot készített amely nem csak az egyén helyzetét mutatja meg a társas mezőben, hanem a közösség egészét méri fel. A társas mező hierarchiáját, és funkció jellegű tagolódását is feltárja.
Mérei a rokonszenvi kérdések mellett bővítette a közösség szerkezetét feltáró módszert a funkcióra vonatkozó kérdésekkel (nem annyira érzelmi feszültséget, hanem közösségi tapasztalatot mozgósít). A rokonszervi választások kérdései általánosak, így reálisabb képet ad a társas mezőről, nem spontaneitásra építő helyzeti választást eredményez. A szociometriai eredmények tárják fel a választás indítékait, a kötődések motivációs hátterét.
A többszempontú felmérés kérdőívének jellemzői :
Négy kritérium alapján megfogalmazott, 10-40 kérdésből áll:
- népszerűségi, közösségi helyzetre vonatkozó kérdések
- rokonszenvi/ellenszenvi választások (Ki a legjobb barátod?)
- közösségi rátermettség mérlegelését kívánó kérdések
- egyéni készség, tulajdonság, szakmai hozzáértés elbírálását kívánó kérdések
Legelterjedtebbek:
- A típusú kérdőív különböző változatai (A-1 üzemi, A-2 focicsapat, A-4 iroda). A szociogramot Morenohoz hasonlóan a rokonszenvi választások kölcsönössége alapján rajzolja föl. Kategóriánként is összegezte a feleleteket (nemcsak azt tudjuk meg, hogy adott közösségben ki kivel szeret együtt lenni, hanem hogy kivel hányan szeretnek együtt lenni.)
- C típusú kérdőív (középiskolások)
- D típusú kérdőív (egyszerűsített változatok)
Az irányítók és irányítottak
A szociometriai vizsgálatoknak megvan a maga sajátos fogalomrendszere és értékelő technikája. A kölcsönösségi választásokat, illetve elutasításokat táblázatban rögzítik (mátrix). Az úgynevezett kölcsönösségi táblázat vízszintes és függőleges oszlopában a közösség tagjainak neveit tüntetik fel, a rubrikákba viszont a különféle társakra vonatkozó választási lehetőségeket jelölik be (pad-, játszó-, munkatárs stb.). A kapott adatokkal különféle számításokat végeznek. Így számítható ki a kölcsönösségi index, amely azt mutatja, hogy a csoport hány százalékának van kölcsönös kapcsolata. A sűrűségi index a kölcsönös kapcsolatok és a csoporttagok számának viszonyát fejezi ki, azaz a kettő hányadosa. A kohéziós index azt mutatja meg, hogy a szociometriailag lehetséges kölcsönös kapcsolatok közül hány százalék realizálódott.