MMPI próba
AZ MMPI-PRÓBA. Az MMPI-próba (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) mintegy 550, attitűdökre, emocionális reakciókra, testi és lelki tünetekre és múltbeli élményekre vonatkozó megállapítást tartalmaz. A vizsgálati személy az „igaz", „nem igaz" vagy „nem tudom" válaszok valamelyikével ítéli meg, mennyire érvényes rá az adott megállapítás. Íme néhány a teszttételek közül:
• Sohasem vállalkozom veszélyes dolgokra.
• Ritkán álmodozom napközben.
• Anyám és apám gyakran engedelmességre szorítottak még akkor is, amikor szerintem semmi okuk nem volt rá.
• Van, amikor a gondolataim gyorsabban futnak át a fejemen, mint ahogy ki tudom őket mondani.
A válaszokat aszerint pontozzák, hogy azok mennyire felelnek meg bizonyos pszichológiai problémákkal küszködő emberek válaszainak.
Az MMPI skálák
Az MMPI-t azért fejlesztették ki, hogy a klinikusok személyiségdiagnosztikai munkáját elősegítsék. De ahelyett, hogy előzetesen tételezett személyiségvonásokból indultak volna ki, és ezek mérésére kerestek volna megállapításokat, a tesztkészítők fordítva jártak el: megállapítások százait adták különböző csoportoknak, olyanoknak, amelyekről tudták, hogy valamilyen kritérium mentén eltérnek az egészséges normától. Csak azokat a kérdéseket hagyták meg a kérdőívben, amelyek mentén e csoportok jól elkülönültek egymástól. Például a paranoidokat (nagyzási vagy üldözési téboly) és az egészségeseket jól elkülönítő skála szerkesztéséhez ugyanazokat a kérdéseket teszik fel mindkét csoportnak. A kritériumcsoport olyan személyekből áll, akik paranoid elmezavar diagnózisával kerültek kórházba, a kontrollcsoport pedig olyanokból, akiket soha semmilyen pszichiátriai problémával nem diagnosztizáltak, viszont korban, nemben, társadalmi helyzetükben és minden más fontos jellemzőjük tekintetében hasonlóak a kritériumcsoporthoz. Azok a kérdések, amelyekre eleve eltérő választ várunk az egészségesektől és a paranoid betegektől (például: „Azt hiszem, hogy a legtöbb ember hazudik, csak hogy előbbre jusson"), nem biztos, hogy tényleg különböző választ eredményeznek az empirikus tesztekben is. A paranoiával diagnosztizált betegek valóban sokkal kevésbé hajlamosak erre a kérdésre „igaz"-zal válaszolni, mint az egészséges emberek.
CPI próba
Bár az MMPI skáláit eredetileg súlyos személyiségzavarral rendelkező emberek azonosítására tervezték, egészséges emberek vizsgálatára is széles körben elterjedtek. Minthogy az MMPI-próba a normál személyiség leírásához alkalmas vonásokat nem öleli fel teljesen, kidolgozták a Kaliforniai pszichológiai kérdőívet (California Psychological Inventory, CPI), melynek számos tétele az MMPI-ból származik. Az CPI-skálák olyan vonásokat mérnek, mint a dominancia, szociabilitás, önelfogadás, felelősség és szocializáltság. Az egyes skálák kritériumcsoportjainak összeállításakor középiskolásokat és egyetemistákat arra kértek, hogy évfolyamtársaikat a szóban forgó vonás tekintetében minősítsék. A dominanciaskála esetében a kritériumcsoport olyan egyetemi hallgatókból állt, akiket évfolyamtársaik dominánsnak (agresszívnek, magabiztosnak, erőteljesnek) írtak le, a kontrollcsoport pedig olyanokból, akiket társaik alacsony fokú dominanciával (félénkséggel, önbizalomhiánnyal, gátlásossággal) jellemeztek. A dominanciaskálát ezután azokból az állításokból szerkesztették meg, amelyek mentén a kritériumcsoport és a kontrollcsoport szignifikánsan eltért egymástól. Mindmáig az CPI az egyik legszélesebb körben használt, normál népességre alkalmazható személyiség-kérdőív.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
