Az ebbe a csoportba tartozó serdülők már kipróbáltak különböző identitásokat anélkül, hogy képesek lettek volna elköteleződni valamelyik mellett. Hajlamosak arra, hogy cinikusan viszonyuljanak a problémákhoz, és a politikai elkötelezettségüket firtatónak valószínűleg a következő állítással felelnek: "Már évekkel ezelőtt feladtam, hogy törődjenek a politikával. Nincs támogatásra érdemes párt."

Spencer és Markstorm-Adams szerint bizonyos esetekben az identitáskeresés korai lezárásának oka a faji előítélet; e fiatalok kedvét elveszik a referenciacsoportjukon kívüli emberekkel való érintkezéstől. A japán származású amerikaiak esetében egy kutató szerint a kiváló iskolai teljesítményre és a jövőbeni szerepre vonatkozó szigorú szülői elvárások zárják le korán az identitás keresését.

Az ebbe a csoportba tartozó serdülők éppen átélik az identitáskrízist. A politikai nézeteiket firtató kérdésre ők így válaszolnak: "Bizonytalan vagyok. Mindkét pártnak vannak jó oldalai, de a saját jövőm szempontjából egyik sem látszik jobbnak a másiknál."