Az "ember" mint az élő szervezetek legmagasabb rendű formája

Az ember mint az élő szervezetek legmagasabb rendű formája, rendelkezik mindazokkal az alapvető jellemzőkkel, amelyekkel bármely más élőlény (energiát vesz fel és ad le, szaporodásra képes stb.), de ezen túl olyan jellemzőkkel is, amelyek kizárólag csak rá, mint humán lényre érvényesek.
Az emberre jellemző jegyek:

• adottak bizonyos veleszületett testi, idegrendszeri sajátosságai;
• testi és pszichés funkciói a születéstől a halálig folytonosan fejlődnek, ill. változnak;
• testi és pszichés fejlődése társadalmi közvetítéssel megy végbe, ill. egészséges (normális) testi és pszichés fejlődése csak társadalmi környezetben valósulhat meg;
• természeti (tárgyi) környezetéhez való viszonyát a társadalmi környezetével fenntartott viszonya erősen befolyásolja;
• pszichés fejlődésének egy meghatározott szakaszán kialakul „éntudata"", melynek révén képes önmagára mint az emberi fajhoz tartozó, de azon belül különálló egyedre reagálni, képes a cselekedeteit bizonyos szabadságfokkal tudatosan meghatározni, megválasztani.

Ezek után arra a kérdésre: „mi az, hogy egyedi ember? - már lényegesen egyszerűbb a válasz. A fenti általános jellemzők minden embernél más és más arányban érvényesülnek. A mennyiségi és minőségi különbségek olyan fantasztikus variációs lehetőséget adnak, hogy ezekből szinte végtelen számú kombináció jöhet létre. Ebből adódik, hogy az esetenkénti nagyfokú hasonlóság ellenére sem lesz két ember teljesen egyforma. Mindezt összefoglalva a következőképpen határozhatjuk meg a személyiség fogalmát:
A személyiség olyan egyedi és megismételhetetlen, dinamikus, funkcionális rendszer, amely veleszületett testi és idegrendszeri sajátságai bázisán, a társadalmi és természeti környezettel való folytonos kölcsönhatásban, állandó fejlődés és változás folyamatában, „éntudata" birtokában többé-kevésbé tudatos viselkedésválasztással határozza meg önmagát.

A "személyiség" jellemzői

A "személyiség" jellemzői A személyiség, mint egyedi, megismételhetetlen egység.

Az egyediség

A személyiség fogalmának a viselkedés alapján történő meghatározásakor, nem elég egy helyzet külső adottságait és az egyén tapasztalatait ismernünk. Valamire még szükségünk van, ez pedig nem más mint a személyiség. Nem helyénvaló úgy fogalmazni, hogy az embernek van személyisége, mint ahogy van táskája, feje, képességei, néha gondolatai. Merlin differenciáltabban fogalmaz: Az állatoknak van egyéniségük, de ők nem személyiségek. Csak az ember személyiség. A személyiség tehát nem más mint az ember - egy bizonyos szempontból jellemezve. Mennyiségi és minőségi eltérések vannak emberek között a lelki jelenségek, megismerés, értékelés, motivációs mechanizmusok, személyiség tulajdonságok szerint. Ez a különbség adja meg az egyedi integrációt a személyiség egyediségét.