A test-lélek probléma megoldásmódjai

A test-lélek (agy-tudat) probléma megoldásmódjai, a pszichológia filozófiatörténeti gyökerei. A pszichológia egyik alapvető, mélyen a filozófiában gyökerező problémája az anyagi természetű, élettani, agyi folyamatok és a nem anyagi természetű, szellemi, lelki jelenségek viszonyára vonatkozik. Ezt nevezzük test-lélek (agy-tudat) problémának. A test-lélek problémájára Európa bölcselete két megoldást vetett fel, a monizmust és a dualizmust.

Monizmus és dualizmus

A monizmust egyetlen, (csak az anyag, vagy csak a tudat), a dualizmus két független rendszerről beszél, egyetlen vagy két elvet fogad el világunk alapjául.

A test - lélek problémájának filozófiai megoldásában az egytényezős modell. A materialista az anyagra, az idealista monizmus a szellemre helyezi a hangsúlyt.

Az agyműködés és a lelki működés oki kölcsönhatásban áll, vagy úgy, hogy az agyműködés az elsődleges, vagy fordítva.

Materialista és idealista monizmus

Kétféle monizmust ismer a filozófiatörténet: materialista monizmust és idealista monizmust, attól függően, hogy az anyagra vagy a szellemre helyezik a hangsúlyt. A dualizmusnak is, amelynek Descartes volt a leghíresebb képviselője, több változata ismert, aszerint, hogy a lélek és a test párhuzamosságát, kölcsönhatását vagy alaki hasonlóságát tartják döntőnek. Az első változat két rendszer valamilyen "előre meglévő harmóniájáról" beszél, amelyben a "lelki történés párhuzamosan zajlik a fiziológiai (agyi) folyamattal". A második értelmezés lényege szerint az agyműködés és a lelki működés oki kölcsönhatásban áll, vagy úgy, hogy az agyműködés az elsődleges, vagy fordítva. A harmadik dualista nézet szerint bizonyos strukturális megfelelés állapítható meg a tudati történés és az agy pillanatnyi állapota között.

Az ókori görög filozófia

A klasszikus görög filozófia egyik nagy alakja, Platón (i.e. 427-347) az embert elsősorban észlénynek tartotta, aki pusztán értelmével, gondolkodásával képes feltárni a végső igazságot önmagáról és a világról, és ezáltal irányíthatja hatékonyan cselekvését (idealizmus). De ehhez nem kell a tapasztalatból tanulnia, mert minden tudása, ismerete (ideája) születésétől kezdve adott számára.
Platónnal szöges ellentétben Arisztotelész (i.e. 384-322) abból indult ki, hogy az ember biológiai lény, a természet törvényeinek alávetett, és környezete, tapasztalata ugyanúgy befolyásolja, mint minden más szervezetet. Arisztotelész szerint a lélek a test egyik működésrendszere, és csak más testi folyamatokkal kölcsönhatásban ismerhető meg (materializmus). E két nézet vitája - miközben hol egyik, hol a másik kerekedett felül - évszázadokig tartott.

A pszichológia történeti gyökerei