Az angol empirista filozófia térhódítása
Az angol empirista filozófia: Locke (1632-1704), Hume (1711-1776), Berkeley (1685-1753), Hartley (1705-1757) és Mill (1806-1873) a közvetlen, empirikus megfigyelésre és a logikus gondolkodásra építettek. Filozófiai irányzatuk Descartes test-lélek felfogását elfogadva az önmegfigyelés és az önelemzés segítségével próbálta meg feltárni az emberi szellem, a lélek működését. Az eredmény a vele született ideák elvetése volt. Születésekor a lélek "üres lap" (tabula rasa), oda mindent a tapasztalat ír be az érzékelésen keresztül. Az önelemzés még arra is rámutatott, hogy a tapasztalat formálta gondolatok (ideák) nem lehetnek csak egyszerű érzékletek, hanem a különböző benyomások láncolatából, egyesüléséből, összeolvadásából keletkeznek. Ezzel egy olyan elvet vetettek fel, amelyet később igazoltak minden tanulás alapjaként: az asszociáció elvét. Az angol empiristák a pszichológia továbbfejlődéséhez adtak egy módszert (megfigyelés), egy felfogást (tabula rasa) és egy elvet (asszociáció).
Születéskor az ember tiszta lap "tabula rasa", minden tapasztalatát az érzékelésen keresztül ír be.
A tapasztalatok összekapcsolódnak, nem egyszerű érzékletként jelennek meg. A különböző benyomások szerveződése bizonyos törvényszerűségeket mutat. Ez a tanulás alapja.