A megbecsülés szükséglete
Az önbecsülés szükséglete jelenti az ember számára az elismerést és a fontosság érzését. Része az önelfogadásunk és mások elfogadása.
Kognitív szükségletek
A megismerés, a tudás és a kompetencia része az önbecsülésnek, hiszen a környezetünkbe való hatékony beavatkozás nélkülük nem jöhetne létre. A megismerésre irányuló humán motiváció sorolható ide, azaz a kiváncsiságkésztetés, a kompetencia motívum.
Esztétikai szükségletek
A környezetünkbe való hatékony beavatkozás teljesen emberi motiváció, szintén az önbecsülés része. Az ember folyamatosan alakítja környezetét, hogy az számára élhető és megfelelő legyen. Az önmegbecsülés szerves része az esztétikai szükségletek. Például a zene iránti rajongás vagy az idős emberek tisztelete olyan motivációs erőt képviselhet, hogy éhséget, szomjúságot legyűrve sorba állunk egy koncertjegyért, vagy igen fáradtan is átadjuk helyünket egy idős néninek.
Ezeket a késztetéseket egyedfejlődésünk során tanuljuk meg. Ezeknek a motívumoknak az elsajátítása kétféle módon történhet :
1. Az elsődleges motívumok egyre több tárgyhoz kapcsolódnak, gyarapodik azoknak a tárgyaknak a köre, amelyek a szükségletek kielégítésére alkalmassá, kívánatossá válnak. Tanult, társas és környezeti hatások mutatható ki még olyan alapmotívum esetében is, mint az éhség. Köztudomású, hogy az ember éhségének csillapítására nem táplálékot általában, hanem egy meghatározott ételt, meghatározott módon elkészítve kíván. Piszkos kézzel, kés, villa nélkül inkább nem eszünk, míg egy szépen terített asztal, ízléses tálalás nagyban növeli étvágyunkat. Nemcsak egyre többféle ételt kívánunk, hanem még a táplálékfogyasztás körülményeit is meghatározzák, módosítják éhségünket.
2. A motívumtanulás másik módja az elsődleges motívumokra ráépült, egészen új, másodlagos motívumok elsajátítása. A másodlagos hajtóerők alapvetően úgy alakulnak ki, hogy mindazok a tárgyak, helyzetek, amelyek az elsődleges motiváció kielégítésében szerepet játszanak, maguk is motívummá válnak. A másodlagos motívumok idővel teljesen eltávolodhatnak a primer motívumtól, és teljes értékű, sőt sokszor az elsődleges hajtóerőt is legyőző késztetéssé válnak. Ilyen másodlagos motívumok például a rend, a tisztaság, a környezetünk iránti elkötelezettség ami annak azaz életterünk védelmére irányul.
Önmegvalósitás szükséglete
Az egyetlen feszültségnövelő másképpen növekedési szükséglet az önmegvalósítás, vagy önaktualizálás szükséglete. Maslow egyetemistákra is kiterjesztette vizsgálatát. Úgy találta, hogy az önmegvalósítás általa használt definíciójának megfelelő diákok a népesség legegészségesebb egy százalékában találhatók. Ezek a diákok semmi jelét nem adták alkalmazkodási zavarnak, és tehetségükkel, valamint képességeikkel hatékonyan éltek.
Számos ember megéli az önmegvalósítás tünékeny pillanatait, amiket Maslow csúcsélményeknek nevezett. A csúcsélmény egy olyan élmény, melyet boldogság és kielégültség jellemez - a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen irányuló és nem én-centrikus állapota. A csúcsélmények változó intenzitással és különböző kontextusokban jelenhetnek meg: lehet például kreatív tevékenység, a természetben való gyönyörködés, másokkal való intim kapcsolat, szülői élmény, esztétikai élmény vagy a sportolás öröme. Miután számos egyetemistát megkért, hogy írják le a csúcsélményhez közeli élményeiket, megpróbálta válaszaikat összegezni. A diákok teljességről, tökélyről, életerőről, egyediségről, erőfeszítés-mentességről, elégedettségről, valamint a szépség, a jóság és az igazság értékeiről beszéltek.
AZ ÖNMEGVALÓSÍTÓK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI
A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek.
Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
Jó humorérzékük van.
Kreatívak.
Törődnek az emberiség jólétével.
Mélyen átélik az élet alapélményeit.
Erős és kielégítő kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.
AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁSHOZ VEZETŐ VISELKEDÉSEK
Úgy éld át az életet, mint a gyerek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással!
Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez!
Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében!
Légy őszinte: kerüld a színlelést és a szerepjátszást!
Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével!
Vállalj felelősséget!
Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!