Az igényszint tudatos közlése a környezettel
Az ember mind kísérleti helyzetben, mind az életben igyekszik minél hamarabb teljesítményeket elérni, mert azzal személyi értékét növeli. Ugyanakkor számolnia kell azzal is, hogy túl magas igénynívó esetén sikertelenség következhet be, az ember nem képes megfelelni a magasra szabott követelményeknek. Az igénynívó kitűzése ezért mindig konfliktushelyzet is, ami azt jelenti, hogy a feladathelyzetekben két ellentétes indíték, a siker elérésére irányuló késztetés és a kudarc elkerülését célzó motívum hat egyszerre. Ezen két motívum erőssége, egymáshoz való viszonya alapvetően befolyásolja a teljesítménykésztetés erejét. Abban az esetben ha a teljesítményt csoportosan értékelik fokozza az egyén felelősségét, mert a csoport teljesítménye egyéni teljesítmények összeadódása, így erőteljes csoportnyomás nehezedik minden tagra. Egyetemi hallgatókkal végzett kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy azok, igényszintjüket minden teljesítés előtt rendszeresen tudomására hozták környezetükben, jobb eredményt értek el, mint azok, akiknek "magukban kellett tartaniuk" a teljesítményükkel kapcsolatos igényüket. A kimondott szó tehát egyike azoknak a rendkívül fontos "kapcsoknak", amelyek az egyént "összekötik" szociális környezetével - akár egy másik személlyel, akár egy csoporttal. Az igényszint szóbeli közlése elsősorban azért motiváló tényező, mert növeli az egyén felelősségét. A teljesítés így nagyobb kockázatot jelent számára. Nyomban leszögezhetjük, hogy az igényszint "kikérése" fontos pedagógiai eszköz, ezzel fokozhatjuk a gyermekek teljesítményét. A csoport átlagteljesítményének ismerete hasonlóképpen motiválhatja az egyén tevékenységét. Általános tapasztalat, hogy az egyén igyekszik a csoport teljesítményéhez igazodni. Ha csoportnívó az egyén teljesítménye felett van, akkor ez növeli az igénynívót, és fokozza a teljesítményt is. Ha alatta van, akkor csökkentheti, de nem befolyásolja. A teljesítménymotiváció alapjainak ismeretéhez ezért nem elég magát az egyént tanulmányozni. Azoknak a szociális, kulturális és nevelési feltételeknek az elemzésére is szükség van, amelyek között az egyén viszonylag önálló életét éli. Végezetül megemlítjük, hogy az igénynívó, a teljesítmény, a siker, a balsiker mind csak a szociális környezetbe való beépülés folyamán alakul ki.
Az egyéni teljesítmény - a siker, - kudarc
A sikermotívum alapja hatékonyságra (kompetenciára), önmegvalósításra sarkalló késztetés, a kudarcelkerülés hátterében a büntetéstől, az elítéléstől való félelem, az eredménytelenség következményeinek az előrevetítése húzódik meg. Feladathelyzetek elé többnyire szociális környezetünk állít, és a feladatmegoldás sikerét vagy kudarcát minősíti is; a sikert jutalmazza, a kudarcot valamilyen formában (a rosszalló megjegyzéstől a testi fenyítésig bezárólag) bünteti. Ebből következően a feladathelyzetben fellépő szorongás tanult, a korábban tapasztalt büntetések hatásaként áll elő. A kudarckerülés motívuma vagy arra készteti a személyt, hogy olyan alacsony igényszintet tűzzön ki, amely biztosan teljesíthető, vagy pedig arra, hogy olyan nehéz, szinte teljesíthetetlen feladatokra vállalkozzon, amelynek sikertelenségéért nem kell szégyenkeznie, nem ítélhetik el érte.
Sikerorientált viselkedés
A sikerorientáció és a kudarckerülés a személyiség tartós vonása lehet. Általában a teljesítménymotiváció alakulása döntő hatást gyakorol a szülőknek a gyermek önállóságára, függetlenségére irányuló törekvéseivel kapcsolatos magatartása. Az önállóságot elváró nevelés magas teljesítménykésztetést eredményez, míg a túlvédés vagy korlátozás gátolja a kibontakozását. Újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülők teljesítménymotivációja, sikerorientációja, illetve kudarckerülésére való hajlama a gyermek teljesítményhelyzetekben való magatartását döntően befolyásolja. A megfigyelések szerint a sikerorientált anya a gyermek sikeres teljesítményeit, spontán kezdeményezőkézségét jutalmazza, a gyermeket - adottságait és képességeit ismerve - reális feladatvállalásra bátorítja. Siker esetén figyelmét nehezebb feladatok felé irányítja. ( Itt emlékeztetünk arra, hogy a túlzásba vitt jutalmazás sem hasznos, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek ne a teljesítmény öröméért, hanem külső jutalmak eléréséért vállalkozzon a feladatra.)
Kudarckerülő viselkedés
A kudarckerülő anya a gyermeket bünteti sikertelenségéért, és arra ösztönzi, hogy "biztonságos" feladatokat vállaljon. Ez a nevelői hozzáállás nyilvánvalóan a feladatoktól szorongó, a képességeket igazán próbára tevő helyzetektől menekülő magatartást idéz elő a gyermekben. A teljesítménykésztetés a feladat jellegzetességeitől is függ. Hat rá a cél vonzereje, befolyásolja a feladat nehézségi foka. A teljesítménymotivációval kapcsolatos vizsgálatok figyelemreméltó eredmény az a megállapítás, hogy siker, ill. kudarcélményt nem akármilyen feladatcéllal kapcsolatban lehet kiváltani. Ha a kísérleti személy túl könnyű, vagy túl nehéz feladatot kap - tehát olyan, amely távol áll tényleges teljesítőképességétől - , akkor hiába teljesíti a feladatot könnyedén, a sikerélmény elmarad, ill. túl nehéz feladatnál, ha nem sikerült is a kitűzött célt elérni - elmarad a kudarcélmény. Siker, ill. kudarcélmény csak akkor áll elő, ha a feladat nehézségi foka a személy teljesítőképességének a határzónájába esik. Ezek az 50%-os megoldási valószínűséggel kecsegtető helyzetek - melyekben tehát siker és kudarc egyaránt lehetséges - a sikerorientált személyekből intenzív teljesítménykésztetés váltanak ki.
Kudarckeresés
Mint az előzőekben láttuk normális esetben az egyén önértékelése az igényszintjének és a teljesítményszintjének forrása. Abban az esetben azonban, ha nincs tisztában az ember saját adottságaival, képességeivel sorozatos kudarcnak van kitéve, amely eredményezhet egy kudarckereső magatartást. A kudarckeresésre és a sikertelenségre feladathelyzetben a következő vizsgálat szolgál magyarázattal. Matematika dolgozatnál a tanárnő a diákoknak elmondta, hogy a legnehezebb feladat az első, a második és a harmadik. Azt javasolta a diákoknak, hogy miután a tíz feladatból a maradék hetet megoldották, csak akkor lássanak hozzá. Elmondta még azt, hogy a legkönnyebb feladat a tizedik, majd, kilencedik és a nyolcadik. A diákok közül a sikerorientáltak a negyedik feladattól kezdték a megoldást, egészen a nyolcadikig, majd megpróbálkoztak a nehezebbekkel. A kudarckerülő diákok a legegyszerűbb feladatokkal indítottak és a legnehezebbeket meg sem próbálták. A kudarckereső diák ezzel szemben a legnehezebb feladatokkal töltötte az idejét, mondván - ha neki nem sikerül megoldania ezeket a példákat, az nem akkora kudarc, mintha a többit nem tudná megoldani, hiszen a legjobb tanulók sem biztos, hogy megoldják.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
