Az identifikáció

Az identifikáció összetettebb folyamat mint az utánzás, mert különbözik abban, hogy:

• a modell viselkedésének átvétele nem csak meghatározott és diszkrét viselkedéselemekre korlátozódik;
• az egyén ezeket az átvett elemeket sajátjaiként éli meg;
• erős motivációs készenlét jellemzi.

Az identifikáció esetében az egyén azt éli át, hogy olyanná szeretne válni, mint a modell. Az erre való késztetés különböző lehet. A szertett személlyel való identifikáció egy kicsit mintegy helyettesítheti az érzelmileg fontos személyt távolléte idején. A csodált, irigyelt modellektől átvett sajátosságok, amelyek lehetnek viselkedéses, öltözködési és stílusbeli sajátosságok, de tartalmazhatnak akár a modell ideológiai ízlésére illetve politikai meggyőződésére vonatkozó elemeket is, azt az érzetet keltik az identifikálódóban, hogy máris egy kicsit olyanná vált mint a vágyott minta. A motivációs készenlét megélt élményháttere tehát az azonosulás vágya. Ez az "olyanná szeretnék válni, mint ő" késztetés az átvett elemek én-azonosként való megélése különbözteti meg az identifikációt az utánzástól (imitációtól).

Az interiorizáció

A szocializáció egyik legfigyelemreméltóbb következménye, hogy a viselkedés a fejlődés során fokozatosan függetlenedik a külső kontrolltól. Míg a korai gyermekkorban a szocializációs folyamat ellenőrző és módosító tényezők függvénye, optimális esetben később egyre inkább a belső ellenőrző-monitorozó folyamatok vezérlik azt. Ez a belső monitor tartalmazza azoknak a korábbi kontrolleljárásoknak a funkcióit, melyek a viselkedés kialakításához szükségesek voltak. Az internalizáció azaz belsővé tétel az érzelmi és kognitív tényezők együttesének nagy hatású mechanizmusa. A társas viselkedés ilyen jellegű belső kontrolljának kialakulásában a szocializáció már elemzett tényezői játszanak szerepet, a büntetés és jutalmazás, a modelltanulás, az identifikáció. Az internalizáció sikeressége nagyban függ a gyermeknevelés érzelmi légkörétől, azaz a melegségtől, a gondoskodó nevelői magatartástól, a pozitív érzelmektől.

Érzelmek és kognitív tényezők

Az identifikációt azért tartjuk a személyiségfejlődés nagyon jelentős tényezőjének, mert elsődlegesen e folyamatokon keresztül - az utánzás és empátia automatizmusai révén - sajátítjuk el, építjük be a szociális normákat, értékeket. Az ily módon beépült értékek ezután mint megvalósítandó célok működnek, én-ideálként késztetnek olyan cselekvésre, önmagunk olyanná formálására, hogy e normáknak megfeleljünk. A meggyőződéses viselkedés forrása az a belső meggyőződés, ami mentálisan és érzelmileg egyaránt szinkronban áll, vagyis az adott magatartással az egyén tudatilag azonosul, érzelmileg, pedig az neki tetsző. Ez esetben a hajlandóság motívumai, a valós képességek maximumához közel álló teljesítményekre ösztönzik az egyént.
A meggyőződéses emberek tetteit a belső szándék érvényesítése jellemzi.

Belső kontroll

Normális esetben az elkövetett hiba, vétség vagy akár bűn kellemetlen érzéssel, feszültséggel, esetleg kínos gondolattal járhat. Tudjuk, vagy érezzük, hogy hibáztunk, bánjuk, amit elkövettünk. Esetleg a következményektől, pl. a büntetéstől tarthatunk. Egészséges embernél bűnt bűntudat követ, azonban a kettő nem mindig áll egymással arányban. Az egyéniségtől - a felettes-én szigorától - függően lehet erős a bűntudat, és akár viszonylag jelentéktelen dolgok is okozhatnak lelkiismeret-furdalást.

Ideálok