A kommunikáció többcsatornás jellege
Az emberi kommunikáció két szinten zajlik:
1. tárgyi, illetve tartalmi szinten
2. viszony, illetve relációs szinten.
A tárgyi szint a közlések szintje, amely a kommunikáció direkt, tudatos szférájába tartozik. Minden direkt, vagy tárgyi szinten zajló kommunikációt kísér valamilyen viszonyszintű kommunikáció, amely nem tudatos, nem akaratlagos kommunikáció, s amely a tartalmi kommunikációval szabályszerű összefüggésben van. Mindig a tartalmi kommunikációval kapcsolatos, azt minősíti, „kommunikáció a kommunikációról”. Ez magasabb elvontsági szintet is jelent, ezért a tudományelméletben szokásos „meta” előtaggal látták el.
Ez a fogalom a palo-altoi (California) kommunikációelméleti iskola, elsősorban Bateson nevéhez fűződik. Megértése végett számítógépes analógiához folyamodunk. Minden számítógépes művelethez szükség van információra, és szükség van egy műveleti utasításra is, hogy a gép mit tegyen az információval. Tehát szükség van az információra, és egy információra az információról. A viszonyjelző kommunikáció jelzésváltásai gyorsak és automatikusak, az egész kölcsönhatás tudatossága alacsony.
A metakommunikáció közlés a közlésről. Ez a kommunikáció összes csatornájában megjelenhet, tehát verbálisan is. A metakommunikáció tehát nem azonos a verbális csatornák összességével.
Tárgyi ill. tartalmi szintű kommunikáció
A szóbeliség az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, önmagában is csaknem teljesen alkalmas arra, hogy mindenféle információt hordozzon.
A kommunikáció sokcsatornás jellege miatt a beszéd más, mint a nyelv, mivel a beszéd elkerülhetetlenül a nem verbális csatornák jeleivel együtt történik (pl. vokalizációval), a nyelv pedig elvonatkoztatva csak a verbális kommunikáció jelrendszere.
A nyelv és a beszéd kulturális termék, az ember egész fejlődéstörténete során alakult ki, és alakul még ma is. A nyelv fejlődésének tényét támasztja alá, s részben a folyamatra is enged következtetni a nyelvcsaládok léte, amelyekben egy-egy ősnyelvből az eltérő nyelvek - nyelvi kódok - sokasága jött létre. Kulturális termék mivoltát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy minden társadalmi közösség (sőt csoport) különbözik a nyelv és beszéd sajátosságai tekintetében, ilyenformán felismerhető és azonosítható a verbális kommunikáció alapján.
A kultúraspecifikus fejlődésre csupán egy adaték: az eszkimóknak 18-20 hóval kapcsolatos fogalmuk van. Szavaikkal képesek kifejezni a hó minőségét - hőmérséklete, halmazállapota, sűrűsége stb. szerint. (Ugyanígy a sivatagi homok megjelölésére bizonyos nyelvekben a miénknek többszöröse használatos.) A különböző kulturális régiókban a nyelvi kifejezés gazdagsága az ott élők számára az adott jelenség fontosságát, a vele kapcsolatos fogékonyságát jelzi. Ugyanúgy az ellenkező tendencia is jellemző, vagyis a nyelvi kifejezés szegénysége a fenti feltételezés ellenkezőjét jelenti.
A nyelv nagy tömegű kódjeléből az adott társadalom különböző csoportjai, rétegei különböző mennyiséget ismernek, használnak, preferálnak. Ily módon eltérő a szókincsük, szóhasználatuk. Ez függ a szocializációtól (a család beszédmódja, atmoszférája, kulturáltságának foka stb.), az iskolázottságtól (az elvont, fogalmi kifejezés, a beszédbeli megértés gyakorlása, fejlesztése), a különböző közösségekhez való tartozástól (város, falu, szervezet, szakma stb.).
A falusi és városi környezet nyelvi különbségei például nemcsak a kiejtés, a dialektusok kapcsán nyilvánvalóak, hanem a használt szavakban is.
A különböző szervezeteken belül ugyanúgy kialakul bizonyos fogalmak preferenciája, amely azután megkülönbözteti a többi szervezet nyelvi jellemzőitől. Ilyen például a hivatalos nyelv, és annak változatai, amelyet a közigazgatási intézményekben beszélnek.
A különböző foglalkozások nyelvezete ugyancsak eltérő. Ismerünk szaknyelvezetet, különböző szaknyelveket, speciális terminológiával, eltérő szóhasználattal.
Relációs szint
Jól ismert jelenség, hogy beszéd közben figyelünk a partner arcára, gesztusaira, egyéb mozgásos megnyilvánulásaira. Különösen így van ez, ha a partner közlései fontosak a számunkra, vagy ismeretlen partnerrel beszélgetünk, tárgyalunk. Ugyancsak számtalanszor átélt esemény, amikor is felfigyelünk valami közlésbeli disszonanciára, s még inkább „vizsgálgatjuk" a partnert, megbízható információk után kutatva.
Önkéntelen megnyilvánulások
A viszonyjelző kommunikáció jelzésváltásai - az észlelés, majd a válaszreakció - gyorsak és automatikusak, az egész kölcsönhatás tudatossága igen alacsony. Ez általában a metakommunikáció egészére jellemző. Alaptétel, hogy az önkéntelen megnyilvánulási szint a személyiség állapotának hű tükre. „Hamis" metakommunikáció nem képzelhető el. Ezért van az, hogy e kommunikációs szint jeleinek hiszünk inkább, s csupán akkor bízunk a szóbeli és egyéb akaratlagos közlésekben, ha a nem tudatos jelzések alátámasztják azokat.
Hiteles közlés
Azt a jelenséget, amikor a tudatos és a nem tudatos kommunikáció között megfelelés van, kongruenciának nevezi a kommunikációelmélet. A kongruencia és a kommunikációs hatékonyság között igen szoros összefüggés van. A kongruensen, vagyis hitelesen kommunikáló személy ugyanis bizalmat, hitelt teremt maga iránt, mondandója iránt, könnyebben elfogadjuk, belátjuk és megértjük közléseit. Mi magunk is nyitottabbakká, hatékonyabbá válunk ilyen kommunikációs kapcsolatban. A kommunikációs hatékonyság egyik legalapvetőbb feltétele tehát a hitelesség/kongruencia.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
