Kommunikáció komplexitása
"A magyar nyelvhasználatban a kommunikáció szó elsősorban szándékolt közlést jelent. Az „Idegen szavak és kifejezések szótára” a következő magyarázatot adja a szó jelentésére: „1. tájékoztatás, (hírközlés) 2. információk közlése vagy cseréje, valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer (nyelv, gesztusok) útján 3. ritkán, közlemény 4. régiesen összeköttetés, közlekedés, érintkezés.” A kommunikáció szó a magyar nyelvben egyfajta szándékosságot tartalmaz, ezt a jelentéselemet számos idegen nyelv nem megkülönböztető jegyként alkalmazza. A kommunikációban, melynek csak egyik eszköze a nyelv sokkal többről van szó, mint szándékolt információ közléséről, vagy cseréjéről. Az emberi kommunikáció jelentős hányada nem is nyelvi úton zajlik.
A hétköznapi életből példát merítve, egy csokor virág is lehet üzenethordozó. A jelentése az adott szituációtól függ, amely kiterjedhet a névnapi jókívánságtól a szerelmi vallomáson keresztül az együttérzésig. Ezek valamennyien cselekvések, amelyeknek üzenetértéke van.
Az, hogy fontos tárgyaláson milyen öltözékben jelenünk meg, sokat árul el arról, hogy milyen elvárásokkal érkeztünk, milyen a domináló hangulatunk, milyen az egyéniségünk. Amennyiben szituációkonform az öltözékünk, úgy a feltételezett elvárásoknak akarunk megfelelni, azaz „rejtőzködünk”, a tárgyalópartnerünk elől.
Számos olyan üzenetértékű jelzésünk van a környezetünk felé, amelyet akaratlanul közvetítünk. Irritáló illatok elől gyakran elmenekülünk, kellemetlen hangszín hatására összerezzenünk, a rossz öltözékű, ápolatlan embereket távolságtartással szemléljük, nagyobb ívben kerüljük ki. Arcunkra, arckifejezésünket bizonyos fokig képesek vagyunk kontrollálni, azonban számos mozgásfajta, ami elsősorban kézhez, lábhoz, testtartáshoz kötött, sokkal kevésbé befolyásolható tudatosan. E. T. Hall (1975) amerikai antropológus számszerűsítette azt az arányt, amely a nyelvi és nem nyelvi eszközökkel közvetített kommunikáció között fenn áll. Felmérései szerint a kommunikáció java része, több mint 80%-a nem nyelvi úton zajlik.
A kommunikáció olyan folyamat melynek során egy adott üzenet eljut az üzenet kibocsátójától az üzenet vevőjéhez. A folyamat különféle módokon, kódokon és csatornákon zajlik, melyek rendre befolyásolják a folyamat minőségét és jellegét. A nyelvi és nem nyelvi kódokon közvetített információ különféle csatornákon keresztül jut el az üzenet fogadójához.
Komplexitását jellemzi:
A kommunikáció az ember társadalmiasulásának alapvetően fontos folyamata. Kommunikáció hiányában az együttesség csak fizikai, vagy biológiai tény.
A kommunikációban való részvétel a kulturális öröklés birtoklásának függvényében lehetséges. Előzményéhez tartozik a szereplők individualitása, egyedi élettörténete, sajátos tapasztalati világa, értelmezési készenléte."
A jel
A jel anyagában materiális, funkcióját tekintve pszichikus eszköz, valaminek a megjelenítésére, helyettesítésére. Amit helyettesít, azt a szemiotikában jelentésnek hívjuk. Ha egy jel kizárólagosan csak egy ember számára jelent valamit, akkor az a jelentés a legsajátosabban szubjektív és még közölhetetlen. Közölhetővé csak abban az esetben válik, ha a jelentés interszubjektíven beágyazott. Az önkényes jelentésalkotás a gyerekek, őrültek, magányos megháborodottak sajátossága. Jelekkel már az állatok kommunikációjában is találkozunk, az általuk alkalmazott jelek analógiás jelek. Ezzel szemben a digitális jelek jelentése a jelek használóinak konszenzusához kötött feltételek segítségével határozhatók meg.
A jelentés
"Mit helyettesíti a közlekedési lámpa piros jelzése? Tudjuk ennek a jelnek a jelentését, mert egyezményes módon reagálunk rá. A használat közössége az, ami ennek a jelnek a jelentését garantálja. A jelek értelmére vonatkozó egyetértésben a jelek használói valamennyien tisztában vannak azzal, hogy az értelmezésben nem lesz közöttük különbség. Amikor a jelhasználatban közösségi egyetértés működik diszkurzív (társalgási) univerzumnak nevezzük.
A jelentéshordozó gesztus, vagy szimbólum saját jelentősége szempontjából mindig feltételezi a tapasztalás és viselkedés társadalmi folyamatát, amelyben létrejön. Megértése csak a tapasztalatok függvényében lehetséges. Egy nyelv hangjainak, szavainak valahogy össze kell függniük azzal, ahogy a nyelv beszélői a világot tapasztalják, és ahogy viselkednek benne. A nyelv és a kultúra tehát összefüggnek, kapcsolatban állnak egymással. Ha a nyelv és a kultúra fogalmát együtt tárgyaljuk, akkor meg kell említeni: az, hogy hogyan mondunk valamit legalább olyan fontos, mint az, hogy mit mondunk, a tartalom és a forma elválaszthatatlan. Bizonyos nyelvi döntésekkel egy beszélő azt a társadalmi kapcsolatot jelzi, amely szerinte közte és a hallgató között fennáll. Az érintkezésnek tehát megvan a maga kultúrája. Lehet érintkezni művelten és műveletlenül. A pszichológusok régóta felfigyeltek arra, hogy a hibás érintkezés megnyomorítja az emberi pszichikumot, rontja a kapcsolatokat, míg a teljes értékű érintkezés akár gyógyító hatású is lehet.
A nyelv és maga a verbális kommunikáció, a beszéd kulturális termék, az ember egész fejlődéstörténete során alakult ki. A beszéd eszközévé vált annak, hogy az egyik ember a másik számára átadja mindazt, amit lát, hall, érez, amire emlékezik, amit gondol - végső soron az emberiség ismereteit, tudását, kultúráját."
Együttműködés és kommunikáció
"Hatékony kommunikáció csak akkor lehetséges, ha a közlő az együttműködés alapelvéből indul ki. Ez az alapelv azt jelenti, hogy mind a közlő, mind a befogadó bízik abban, hogy a közlésnek az adott összefüggésben általánosan elfogadott és jóváhagyott információs funkciója van. Négy alapelv szabályozza az eredményes közlést.
A mennyiség a mértéktartással egyenlő pozitív és negatív irányban is. Túl kevés vagy túl sok információ a megértést nehezíti.
A minőség azt jelenti, hogy hamis, hazug, bizonyítatlan dolgokról információt közölni értelmetlen és hiteltelen. A közlőt hazug, hiteltelen fantáziálónak tarthatja a befogadó.
A lényeg , helyénvalóság azt jelenti, hogy az adott helyzetben helyénvaló közlendőt mondjunk, ami a megértést szolgálja.
A beszédmodor azt jelenti, hogy kerüljük a kétértelmű kifejezések használatát, melyek akadályozhatják a pontos megértést."
Információelmélet
"A kommunikáció, amely eredetileg kizárólag az emberi kommunikációt jelentette, ma már mindenféle belső kommunikációáramlását jelenti, így az emberi szférától távol eső jelenségekre is vonatkoztatható az atomok szintjétől a galaktikáig.
Az információelmélet meghatározása szerint kommunikáció minden, amiben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben (illetve ennek milyen rendszerében = kódban) van kifejezve."
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
