Az empátia szerepe az emberi kapcsolatokban
Az empátia élménye során a személyiség mintegy beleéli magát a másik ember érzelmi és tudati állapotába azáltal, hogy a másik ember kommunikációját fokozottabban engedi hatni magára. Ilyenkor élményszerű az az érzés, hogy a személyiség belevetíti magát a másik ember belső világába, az ő érzelmeivel érez, és az ő fejével gondolkodik. A másiktól való pszichológiai távolság így szinte megszűnik. A beleélés élménye voltaképpen illúzió, hiszen kommunikáció érzékeléséről van szó. Az empátia révén létrejövő mélyrehatóbb megértésben lényegében a nem verbális kommunikáció és a metakommunikáció olyan mérvű felfogása és tudatosítása történik meg, amely a mindennapi emberi érintkezésekben nem szokásos. Számos szakember szerint az empátia alapja a nem verbális kommunikáció iránti veleszületett érzékenységünk és a nem verbális kommunikáció főbb csatornáinak egyetemes emberi, tehát biológiai kódja; mások viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy az egyéni közléstartalmakat pontosan érzékelő empátia a szociálisan tanult kódok finomabb és összetettebb megfejtését teszi lehetővé.
Az empátia és verbalizáció
Az empátiával rendelkező személyiség nem csupán a partner közlései felszínén megjelenő tartalmakra reagál. Képes felfogni a partner verbális megnyilvánulásainak érzelmi-motivációs tartalmait is. Milyen formában jelennek meg ezek a leggyakrabban? Nyilvánvalóan akkor, ha az illető szavakban is érzésekről, vágyakról beszél. Vagy, ha személyes, jelentős élményekről számol he. Máskor értékel, jellemez dolgokat, eseményeket személyeket. Vagy érdeklődést fejez ki. Fontos személyekhez fűződő kapcsolatairól beszél. Az empátiás személyiség számára különösen gazdag az a közlés, amikor a kliens önmagát jellemzi, önképével foglalkozik. Kellő gyakorlással, képzéssel azonban az empátiás készség fejleszthető. Az empátiás megértésben döntő, hogy mindig a partner saját szempontjai szerint nézzük a dolgokat. Tehát ahogy ő érez, ahogy ő látja a dolgokat, ahogy ő viszonyul a világhoz és önmagához.
Érzelmi érzékenység
Az empátiát úgy is meghatározhatjuk, mint a nem verbális és metakommunikatív közlések felfogásának, tudatosításának (és visszajelzésének) képességét.
A nem verbális kommunikáció kutatása viszonylag nem hosszú múltra tekint vissza. A kísérletek egyik típusa az érzelmi jelek azonosításának képességét vizsgálja. Az egyének között jelentős különbségek vannak a tekintetben, hogy hányféle érzelmi jelet képesek dekódolni, s ez az egyén állandó tulajdonsága, amelyet az azonosított jelek számával mérnek. Davitz (1977) érzelmi érzékenységnek nevezte az egyénnek ezt a tulajdonságát.
Átlagosan az emberek nyolc féle érzelmi-hangulati árnyalatot tudnak ilyen módon azonosítani. Davitz azt is megállapította, hogy az egyes közlési csatornák iránti érzékenység is különböző egyénenként, s a csatornák között csak 0,2 körüli korreláció mutatható ki. Az egyének dekódolási hibái ugyancsak stabil személyiségtulajdonságok. Ha valaki pl. a mosolyt gúnyosnak értékeli, ezt a hibát rendszeresen elköveti.
Az érzelmi érzékenység, mint személyi adottság, tehát jelentősen befolyásolhatja egy egyén empátiás készségét.
Affektus figyelem és az érzelmi érzékenység
Az érzelmi jelentések iránti fogékonyság egy másik mérőszáma az affektus figyelem. Ezt a fogalmat Dlau (1977) dolgozta ki. Az affektus-figyelem az érzelmi jelentések befogadása iránti készenlét, amely az egyénen belül is változik, helyzet és belső állapot függvényében.
Az érzelmi érzékenység a személy viszonylag stabil tulajdonsága, az affektus-figyelem pedig egy adott kommunikációs helyzetben mutatott teljesítmény. Más megfogalmazásban az érzelmi érzékenység jelzi azt a kapacitást, amellyel a személy rendelkezik, az affektus-figyelem pedig annak mértéke, hogy ezt a kapacitást aktuálisan mennyire használjuk ki. Az egyének között stabil különbségek mutathatók ki az érzelmi érzékenység és az affektus figyelem szempontjából. Ugyancsak különbségek vannak a tekintetben is, ki milyen csatornákat tud elsősorban azonosítani, valamint abban, hogy melyek a standard hibái.
Tudatos képzéssel az érzékenység jelentősen fejleszthető.
Az empátia és az azonosulás
Az utánzás-empátia együttese jelentős kommunikatív (közlési) funkciót tölt be: szavak nélkül szerzünk a helyzetről és a társ állapotáról igen fontos információkat.
Az utánzott modell által empátiásan közvetített jelzések: rosszallás, harag vagy öröm, elégedettség, ill. az ezeket kifejező mimika, pantomimika a gyermek számára büntető vagy jutalmazó hatékonyságúak. Azok az események, személyek vagy az a viselkedés, amit a szülő pozitív érzelmekkel nyugtáz, pozitív jelentést nyernek, amiket pedig negatív érzelmekkel, azok negatív jelentést. Ez azt jelenti, hogy amikor a gyerek a szülő magatartásmintáit és érzelmeit utánzás és empátia útján átveszi, akkor egyúttal a szülő értékrendjét és attitűdjeit is magáévá teszi. Ezt az összetett folyamatot, amelynek során magatartásminták, érzelmi állapotok és értékek együttes átvétele történik, identifikációnak (azonosulásnak) nevezzük.
Azonosulás a történet szereplőivel
| 
Egyformán empatikusok a lányok és a fiúk?
| 
A betegség, mint empátiát csökkentő tényező
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
