A gondolkodás

A gondolkodás folyamán megtörténik a fogalmak elvonatkoztatása, szabályok alkalmazása és következtetések levonása, a probléma megoldásának felfedezése, egy érv értékelése, egy tétel igazolása, az általánosítás. A gondolkodás szimbolikus tevékenység, melynek előzményeit a magasabb rendű állatok viselkedésében is megfigyelhetjük. A szimbólum szó jelet, jelképet jelent. A szimbólum a tárgyakat és az eseményeket, az ingereket és a válaszokat képviseli, valami nem jelenlévőnek, közvetlenül nem adottak helyettesítése, belső megjelenítése (reprezentációja). A szimbólum mindig valamit jelképez az érzékletes valóságból, ami a múltban fordult elő. A szimbólumok biztosítják, hogy információt közöljünk másokkal beszéd útján. Azonban a szimbólumok nem csak szavak formájában léteznek. Más szimbolikus nyelveket is ismerünk, mint amilyen például a matematika nyelve. Ugyanígy beszélhetünk a vizuális művészetek nyelvéről, és sok konkrét szimbólumról: zenei hangjegyekről, a behajtani tilos tábláról, cégjelzésekről. A szimbólumoknak mindig van valamilyen jelentése, s ez annak a dolognak a jelentése, amelyre vonatkozik. Az emberi gondolkodásban kétféle szimbólum léteik: képzet és fogalom. A gondolkodásban felhasznált képzetek jórészt vizuális jellegűek, bár más érzékletes formában is léteznek és hatnak. A képzetek és fogalmak tárgyak és események reprezentációi, helyettesítő jelölői. A szimbolikus tevékenység lényege, hogy nem közvetlenül az ingerekre, hanem az ingerek reprezentációira jön létre a válasz, ezért magasabb rendű lelki folyamatoknak vagy kognitív folyamatoknak nevezhetjük. A magasabb rendű lelki folyamatok tehát szimbólumok használatából állnak. Az embernél a szimbólumok használata, a szimbolikus folyamatok a beszéd, a nyelv fejlődéséhez kötöttek és megfordítva is igaz, a szimbolikus folyamatokat a nyelvhasználat fejlődése befolyásolja. A fajok és az egyed fejlődésében a szimbólumok felhasználásának egyre fokozódó hatékonyságát figyelhetjük meg.

A gondolkodás előzményei

A gondolkodás előzményének tekinthető a késleltetett tanulás és a belátás. A késleltetett tanulásra a kísérleti berendezésben az állat elé különböző akadályokat, utakat, ajtókat tesznek. A berendezés bármely pontján felvillanhat fény, ami azt jelzi, hogy oda kell jutni, s ha odajutott, jutalmat, táplálékot kap. Miután az állat megtanulta a fenti összefüggést, a következő lépésben a fény felvillanásakor elzárják az állat elől az utat, s csak akkor engedik ki, amikor a fény már kialudt. Az állat így is helyesen választja ki a jutalmazott helyet. Mivel már nincs fény, tehát nincs közvetlen szenzoros jelzés, az állat jó válaszát a központi idegrendszerben lévő, az ingert helyettesítő központi reprezentáció biztosítja. Valószínű, hogy a jelenségért azok a közvetítő folyamatok felelősek, amelyek az agyban végbemenve, a szenzoros esemény keltette izgalmat e hatások megszűnte után is képesek fenntartani. Ez teszi lehetővé, hogy egy inger később fejtse ki hatását. A központi idegrendszer izgalmat fenntartó képessége az állat magasabb fejlettségének alapvető ismérve.
Embernél a késleltetett válaszra jó példa a következő: a tanuló felszólítást kap, hogy adjon össze két számot, de még nem mondták meg, melyeket. Öt másodperc múlva a tanár azt mondja, 3 és 9, a tanuló válaszol: 12. Az összeadásra felszólító inger hatása később realizálódott, amikor a tanuló megkapta a két összeadandó számot. A galamb csak egy mp-ig képes késleltetni a választ, a patkány már percekig, a majom és a kisgyerek órákig, míg az idősebb gyerek és a felnőtt akár hetek, hónapok múlva is pontos választ ad. Egész más szimbolikus tevékenységet igényel az úgynevezett kerülőút probléma. Itt a jutalom a gyerek szeme előtt van, de csak akkor elérhető, ha kikerüli az akadályt, azaz képes eltávolodni a közvetlen céltól ahhoz, hogy elérhesse. Az állatok többsége meg tudja ezt tanulni, de csak ritkán fedezik fel azonnal a megoldást. Az alacsonyabb rendű állatok, a fejletlen majom és a kisgyerek megpróbálja közvetlenül elérni a célt és kitart emellett, amíg a véletlen vagy a gyakorlás rá nem vezeti az akadály megkerülésére. A megoldáshoz össze kell kapcsolódni két dolognak, "a cél előttem" és a "szabad út mögöttem" szempontjának, mivel egyszerre csak az egyik látható. Ezt belátásnak nevezzük. A belátás nem más, mint egy közvetlenül nem észlelhető összefüggés "együtt látása", amely új, váratlan megoldást hoz. Megfigyelhető a majomnál is, de az emberi problémamegoldás és tanulás lényeges eleme. Köhler, híres vizsgálataiban, Szultán nevű értelmes csimpánza ketrecén kívül karnyújtásnyi távolságon túl banánt helyezett el. Szultán kapott még két botot is, amelyek külön-külön rövidek voltak ahhoz, hogy elérhesse velük a gyümölcsöt. Próbálkozásai közben Szultán egyszer csak "felfedezte", hogy a két bot egymásba illik, és a kettős bottal magához tudta húzni a banánt.

A legtökéletesebb szervezett anyag, az emberi agy funkciója, az objektív valóság közvetett és általánosított megismerése, logikai formában történő aktív visszatükrözése. A gondolkodás a megismerés legmagasabb rendű formája. Legtöbbször adott probléma által elindított gondolatsor.

A gondolkodás

Állatlélektani kísérletekben alkalmazott módszer olyan jellegű tanulás vizsgálatára, amely magában foglalja valamely emlékkép funkcionálást, és egyúttal az ilyen emlékkép jelenlétéről bizonyítékot ad.

A belátás nem más, mint egy közvetlenül nem észlelhető összefüggés együtt látása, amely új váratlan megoldást hoz.