Maslow szükségletpiramisa

Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek képzelt el. A hierarchia alsó szintjén levő szükségletek már az állatoknál is megjelennek, míg a felsőbbrendű szükségletek kifejezetten az emberre jellemzőek.

Fiziológiás szükségletek
A legalapvetőbb szükségletek, olyan elemekhez kötődnek, mint levegő, élelem, alvás, víz stb. Amennyiben ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, betegnek, ingerlékenynek és kényelmetlenül érezzük magunkat, fájdalmaink vannak, ezek az érzések a minél hamarabbi homeosztázis visszaállítására irányítanak bennünket. Maslow szerint más dolgokra való (munka, szórakozás stb.) gondolás, más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen szükségletek kielégítése után történhet.

Biztonsági szükségletek
Mind az állatvilágban mind az emberek esetében alapvető szükséglet az, hogy biztonságban érezze otthonát, saját magát és utódait. Evolúciós szempontból a faj- és az egyedfenntartást jelöli, éppen ezért szoros összefüggést mutat az agresszivitással. Az agresszivitás az etológusok magyarázatában nem más, mint saját magunk vagy a faj biztonságát célzó eljárás. Állatoknál táplálékszerzésnél, utódok létrehozásakor, saját, illetve utódok testi épségének megvédésénél kerül sor agresszióra. Ilyen esetekben a hangsúly a biztonság fenntartására irányul, mivel hatalmi harcoknak is az a végső célja, hogy a faj legerősebb tagjai kerüljenek a csoport élére, illetve ezek nemzenek utódokat.
Az emberek esetében a biztonsági szükségletek az otthonra illetve a családra terjednek ki. Amennyiben valaki veszélyeztetve érzi saját vagy családtagjai biztonságát, ez a szükséglete válik uralkodóvá. Azok a gyermekek például, akik otthon erőszakot élnek át, nem tudnak elmozdulni a hierarchia felsőbb szintjeire, mivel állandóan a saját biztonságukra gondolnak. A társadalmi elszigetelődésnek egyik oka lehet a biztonság hiánya, éppen ezért főleg a nagyvárosi emberek gyakran fordulnak a vallás irányába, mivel itt legalábbis a halál után egy biztonságos világot ígérnek.

Szeretet iránti szükséglet
Ez a szükséglet magába foglalja a valahová való tartozás igényét. Az emberek alapvető kívánsága, hogy valamilyen társadalmi csoportosulásokhoz tartozzanak: iskolai baráti társaság, vallási csoportok, klubok, család stb. Szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, mások szeretnek és elfogadnak minket.
A szeretet iránti szükséglet alapjait mind a pszichoanalitikus iskola, mind a behaviorista iskola képviselői kutatták, a központi kérdés a gyermeki ragaszkodás kialakulásának mechanizmusa volt. A behavioristák szerint a gyermek azért kezd el ragaszkodni a mamájához, mert ez mint másodlagos megerősítő van jelen az életében, az édesanya elégíti ki a primer szükségleteket (élelem, biztonság stb.) és ennek következményében alakul ki a ragaszkodás. Freud szerint a ragaszkodás egy alapösztön, mely már a születés pillanatában hat, és a velünk hasonló egyedek irányában nyilvánul meg. Köhler majmokkal végzett kísérleteivel vizsgálta, hogy a két ellentétes nézőpont közül melyik takarja a valóságot. A kis majmokat születésük pillanatában elválasztották anyjuktól és egy olyan ketrecbe helyezték, melyben egy "szőranya" és egy "drótanya" volt elhelyezve. A kismajom táplálékot mindig a drótanyán kapott. A kísérletben azt vizsgálták, hogy mennyi időt tölt az egyes bábukon. Az eredmények azt mutatták, hogy a nap nagy részét a kismajom a szőranyán tölti, gyakorlatilag csak enni jár át a drótanyára. Amennyiben a behaviorista álláspont bizonyult volna igaznak, akkor a kismajom a drótanyán kellett volna töltsön több időt, mivel ez biztosította a táplálékot. Mivel nem így történt, arra következtethetünk, hogy a saját fajtársainkhoz történő ragaszkodás mint alapösztön jelenik meg, nem kapcsolódik különböző megerősítésekhez.
A reklámok általában kihasználják ezt a szükségletet, a valahová való tartozás szükségletét, mivel akár cigaretta-, akár kávé- akár sörreklámról van szó, az embereket mindig társas környezetben jelenítik meg.
Megbecsülés iránti szükséglet
A megbecsülés-iránti szükséglet két típusát különíthetjük el. Az első az önmegbecsülés, mely a feladatok teljesítéséből illetve a kompetencia érzésből fakad. A második típusa a környezet részéről nyújtott figyelemre illetve elismerésre vonatkozik. Minden ember számára fontos, hogy kompetensnek érezze magát, s összefüggően a szeretet iránti szükséglettel elvárja, hogy mások odafigyeljenek rá - ez hatalmat biztosít számára. Gyakran előfordul, hogy azok a személyek, akiknek az összes alsóbbrendű szükséglete ki van elégítve, de a megbecsülés, hatalom iránti szükségleteik valamilyen módon akadályozva vannak, olyan tevékenységekben keresnek kompenzálást, mint az autóvezetés; gyorsan és agresszíven vezetnek, ilyenkor kompetensnek érzik magukat: "Figyeljetek rám, én mindenkit meg tudok előzni".

Énfogalom

Növekedési szükségletek

Önmegvalósítás iránti szükséglet
Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobbi), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. Összefoglalva, maradandót úgy tud alkotni az ember, ha ír egy könyvet, gyerekei lesznek vagy ültet egy fát.

Az önmegvalósitás

Az önaktualizált ember jellemzése:
1. Észlelése, tudatossága az átlagon felüli. Nincsenek gátló előítéletei. Csúcsélményekkel rendelkezik, amelyek hozzásegítik ahhoz, hogy egyetemessé váljanak a dolgok tudatukban. Erkölcsi tudatossága, belső standardjai az értékelésében segítik.
2. Becsületesség, tisztesség. Filozofikus humorral szemléli a világot, jellemzi a társas érdeklődés és a nagyfokú tolerancia.
3. Szabadság- függetlenség a körülötte levő világtól. Szüksége van arra, hogy felülemelkedjen a hétköznapi dolgokon. Kreatív és spontán.
4. Bizalom. Az élet értelmében és önmagában bízik. Nem köti meg az adott kultúra, túlmutat egy adott történelmi helyszínen,- ez az ellenállás a szocializációval szemben. (anculturation)
Egy emberen belül mindezt nem találta meg Maslow.

Az önmegvalóstáshoz vezető viselkedések

A lényege: aki eddig eljut, az képes rá, hogy biológiai értelemben véve is betöltse „humán" sorsát, vagyis kibontakoztassa mindazokat a képességeit, amivel a teljességgel működő ember életét élheti. Ez a fajta élet pedig éppen hogy nem énes és önző, hanem sokkal inkább altruisztikus, vagyis a közvetlen énes érdekeket meghaladó. Ezen a szinten válik képessé az ember arra, hogy megismerő funkcióit, kapcsolatait és tetteit alsóbbrendű szükségletei ne „torzítsák el". Az önmegvalósító ember jellemzői, hogy tárgyilagosan, szubjektív értékeléstől mentesen tudja az embereket és eseményeket észlelni, hogy sok tekintetben független a környezetétől: kevésbé ambivalens, kevésbé szorongó, kevésbé ellenséges, olyan, aki kevésbé igényli az elismerést, a státust és a felé irányuló érzelmeket. A függetlensége ugyanakkor nem közöny, hiszen éppen autonómiája birtokában tud elfogulatlanul és mélyen szeretni és felelősséggel vállalt tiszta kapcsolatokat fenntartani.

Csúcsélmény