A kontinuitás forrásai
A longitudinális vizsgálatok ugyanazokat a személyeket vizsgálják különböző időpontokban, és a személyiség kontinuitásának egyetlen hatékony mérési módszerét jelentik. A legerősebb kontinuitást általában az intellektuális teljesítmény mutatja; a sorban az olyan személyiségváltozók következnek, - mint az extroverzió, az érzelmi stabilitás-labilitás és az impulzuskontroll az utolsók a politikai attitűdök és az énkép mozzanatai (például az önértékelés, az élettel való elégedettség). Az intellektuális és személyiségjellemzők időbeli kontinuitásához genetikus és genotípus-környezeti tényezők egyaránt hozzájárulhatnak.
Én-erő
"Maslow (1954) kifejti, hogy az ember életének első szakaszában a deficitmotívumok működnek csupán. Funkciójuk együttvéve abban van, hogy eljuttatás a gyermeket a biztonsághoz: annak átéléséhez, hogy közvetlen környezete (anyja) táplálékot, gondozást, védelmet nyújt neki. Ha csecsemő- és kisgyermekkorban nem sikerül eljuttatnia a biztonsághoz, a szorongás és a követelődző magatartás állandósul, ami felnőttkorban abban nyilvánul meg, hogy változatlanul az elsődleges ösztönök kielégítse marad a személyiség legfontosabb motívuma. Kényelem, étel-ital, szexuális kielégülés, anyagi biztonság, sőt a biztonságon túli anyagi ellátottság elérése lesz a legfőbb mozgatóerő. A növekedési motívumok nem érvényesülnek, az önmegvalósítás nem válik céllá. Felszabadulásra volna szükség a deficitmotívumok uralma alól az életörömre.
De ha a csecsemő és a kisgyermek eléri a biztonságot, a növekedési motívumok már korán funkcióba lépnek. Az ilyen gyermek jellegzetessége, hogy minden érdekli és mindenben örömöt talál, legyen az új tárgy, amire rábukkan, mese, amit hallgat, film, amit lát, vagy akár új képesség, amit felfedez magában (fel tud állni, ki tudja mondani az "r"-t, nem esik el a görkorcsolyával stb.). Nem jellemzi a szorongás és az állandó protestálás."
Állandó fejlődés
"A személyiség fejlődését szocializációnak, a társadalmi környezethez való egyre jobb alkalmazkodásnak tekintjük.De használhatunk átfogóbb kategóriát is. Így a fejlődés kritériuma a jobb, tökéletesebb alkalmazkodás elérése. Az az élőlény fejlettebb, amelyik jobb alkalmazkodásra képes. Felnőtt azért fejlettebb a gyermeknél, mert mind természeti, mind szociális környezetéhez jobban tud alkalmazkodni. A fejlődésnek ez a felfogása magában foglalja a szocializációt is, de nemcsak azt, hanem az alkalmazkodásban való tökéletesedés minden formáját.
A szocializációs folyamatnak több összetevője van. Egyik az önkontroll kialakulása. Az önkontroll az a képesség, hogy a személy vágyai kielégítését késleltetni, szabályozni, ellenőrizni tudja. A másik fontos szocializációs tényező a közösség szokásaihoz, normáihoz való igazodás, azok megtanulása és interiorizálása (belsővé tétele) és a frusztráció-tolerancia kialakulása.
"
Stabil személyiségjegyek
"A személyiség a társadalmi hatások következtében alakul ki. A társadalmi hatások (makrostrukturális) a közvetlen környezeten (mikrostruktúrán) keresztül hatnak. Ez azt is jelenti, hogy a külső hatások a belső feltételek egységében érik el hatásukat, vagyis három aspektust kell figyelembe venni, az ún. filogenetikait, az ontogenetikait, és az aktuálgenetikait.
A filogenetikai aspektus azt jelenti, hogy a filogenezis (fajfejlődés) folyamán külső hatásokra faji sajátosságok alakulnak ki és ezek adottság formájában tovább öröklődnek így pl. a gondolkodás, a beszéd képessége. Ha az átörökítendő adottságok pl. a szülőt ért fertőzés, betegség következtében sérülnek a genetikusan károsodott gyermeknél a megfelelő hatások ellenére sem alakulnak ki az általános emberi képességek. A súlyosan fogyatékos gyermek nem lesz képes elvont gondolkodásra. Az ontogenetikai aspektus az ontogenezis (az egyéni fejlődés, egyéni életút) külső hatásokra létrejött belső feltételek rendszerét jelenti. A gyermeket körülvevő pozitív, negatív környezet különböző hatással van a fejlődőképes gyermekre. A külső hatások eltérő volta azonos adottságok esetén is különböző szintű képességek kialakulásához vezet. Vagyis ugyanaz a külső hatás (pl. iskola) eltérő személyiségfejlődést produkál, a különböző belső feltételek miatt.
Az aktuálgenetikai aspektus, vagyis aktuálgenezis, a jelenlegi, pillanatnyi személyiségállapotot jelenti. Minden hatás eredményessége attól függ, milyen adott esetben az egyén motiváltsága. Ezek alapján tehát a személyiségről azt is elmondhatjuk, hogy az öröklött és szerzett az egyéni élet során kialakult tulajdonságok, vonások sajátos szerveződése, egysége. Allport szerint, miután a személyiség sokoldalú, megközelítése is többirányú, ezért szükség van a különböző iskolák, irányzatok megközelítésének megismerésére.
A személyiségvonások és az egység integrációja fontos a személyiség meghatározásakor. A személyiséget állandó és változó vonások jellemzik. Az állandó vonások pl. a karakter, az amely az egyén jellegzetes viselkedését adja. A változó vonások a fejlődés, a tanulási folyamat eredményeképpen alakulnak ki, és segítenek a különböző helyzetekhez való alkalmazkodásban. Mint az előbbiekben is tapasztalhattuk, minden egyes személyiségelmélet a személyiséget különböző szempont szerint közelíti meg. A meghatározásokban az öröklött és a szerzett diszpozíciók, az állandó és változó vonások együttese játszik szerepet. "
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
