A szövegszerkesztés

Az írásmunkák elkészítésében már az írógépek is nagy áttörést jelentettek. Gyorsan, jó külalakú szövegeket lehetett készíteni, de a javítást elég nehezen lehetett megoldani: radírozással, átfestéssel, szövegrészek ollóval történő kivágásával, ill. adott helyre való beragasztásával. A végső változatot – ahhoz, hogy elfogadható külsővel jelenjen meg -, természetesen újra kellett írni.
A szövegfeldolgozásnak egészen új formáját jelentette a szövegszerkesztő programok megjelenése. A legfontosabb végrehajtható műveleteket csoportokba sorolhatjuk. Ilyen csoport
· az alapszolgáltatás (szövegbevitel, szerkesztés, formázás, keresés a szövegben, mentés, megnyitás, nyomtatás)
· a szokásos szolgáltatás (pl. fej- és lábléc, oldalszámozás, lábjegyzetkészítés, táblázatkészítés) és
· a speciális szolgáltatás (pl. helyesírás-ellenőrzés, szinonimaszótár, körlevélkészítés, rajzolás, diagramkészítés, számolás, rendezés stb.).
Ezek közül a különféle szövegszerkesztő programok bizonyos műveleteket ill. műveletcsoportokat tudnak végrehajtani.
Manapság Magyarországon a legelterjedtebb szövegfeldolgozó a Microsoft Word (a használatos verziói között nincs alapvető működésbeli különbség), így a különböző műveletek végrehajtását ebben a programban nézzük meg.
A formázás a dokumentumkészítés egyik legfontosabb művelete. Ha eredményesen akarjuk végezni, nem árt tisztában lenni azzal, hogy a szöveg – mint minden adathalmaz – kisebb egységekre bontható. A Word szerkezeti egységei a karakter, a bekezdés, a szakasz, a dokumentum és a fődokumentum. Minden szerkezeti egységhez speciális formázási parancsok tartoznak, amelyeknek kiadására több lehetőség van. Hogy ki, mikor, melyikkel él, az a felhasználótól függ: formázhatunk pl. menüvel, az eszköztár vagy a vonalzó segítségével. Jó szolgálatot tesz formázáskor a kijelölő sáv, szövegben való mozgásnál a gördítősáv.
Nem árt tudni azt sem, hogy a készülő dokumentumunkról vagy a kurzor helyzetéről mindig pontos információkat kapunk az állapotsorban.

A szöveg legkisebb egysége (betű, szám, írásjel, szimbólum).

A szöveg két enter megnyomása közötti része, amely általában egy tartalmilag összefüggő szövegrészletet foglal magában.

A dokumentumnak tetszőleges hosszúságú, általunk kijelölt része, amelynek tulajdonságai eltérőek a többi résztől (pl. eltérő hasábszám).

Önálló névvel elmentett írásmű.

A fődokumentum olyan dokumentum, amely kapcsolódó dokumentumokat tartalmaz. A fődokumentumot nagy terjedelmű dokumentumok kezelésére és rendezésére használhatjuk, kisebb, könnyebben kezelhető aldokumentumokra osztva azokat.

Egy olyan vízszintes sáv a dokumentumablak alján, ami információkkal szolgál a dokumentum aktuális állapotáról, és egyéb környezetfüggő objektumokról.

Egy-egy parancs, beállítás stb. gyorsabb végrehajtását lehetővé tevő ikonokat tartalmazó sor.

A vízszintes és függőleges pozicionálást segíti.

A szövegszerkesztő program azon része, melynek segítségével vízszintesen és függőlegesen csúsztathatjuk vagy görgethetjük a szöveget.

Villogó jel a számítógép kijelzőjén, mely a beírandó karakter helyét jelöli.

Az ablak bal oldalán található láthatatlan oszlop, amelynek segítségével egérrel dokumentumrészek kijelölhetők.

A szöveg teljes képben elfoglalt helyét mutatja, különböző irányba csúsztathatjuk segítségével a szöveget.