Egymáshoz közeli számítógépek
Két számítógép összekötésére két alapvető módszer létezik: a vezetékes és a vezeték nélküli kapcsolat.
A gépek vezetékkel történő összekötése ma már szinte kizárólag hálózati kábellel történik. A kezdetben használt soros, és az USB portokat összekötő, elektronikus áramkört is tartalmazó csatolókábelek kora lejárt. Ha a számítógépek egymás közelében vannak, akkor kézenfekvő az UTP hálózati kábel használata, amelynek különleges változatára, a Crosslink (X) kábelre van szükségünk. Ha a bekapcsolt gépek hálózati kártyáit összekötjük, akkor jó kábel esetén a Link és a 10/100 LED-eknek világítanak, ez jelzi a hardver megfelelő működését. A vezetékes helyi hálózat elméleti átviteli sebessége (a hálózati kártya sebessége) 100 Mbit/s. Két gépet az IEEE 1394 (Fire Wire) portokon keresztül is össze lehet kötni, az elméleti átviteli sebesség 400 Mbit/s.
Vezeték nélküli összeköttetést rádióhullámok segítségével, az ún. WiFi (Wireless Fidelity) eszközökkel tudunk létrehozni. A kialakított vezeték nélküli helyi hálózat (Wireless Local Area Network - WLAN) ugyanúgy működik, mint a vezetékes, átviteli sebességük azonban alacsonyabb (20-40 Mbit/s), és függ az eszközök közötti távolságtól. A WLAN kialakításához vezeték nélküli hálózati kártyákat, USB adaptereket vagy hozzáférési pontokat (Access Point), illetve routereket kell használnunk. Két, egymástól néhányszor tíz centiméter távolságban lévő két gép között infravörös fényhullámokkal, IR (infra Red) eszközökkel is létrehozható kapcsolat, ami lényegesen lassabb az előzőeknél, és feltételezi azt, hogy az IR eszközök "látják" egymást. Gyárilag beépített IR eszközöket a hordozható számítógépekben (laptop, notebook, PDA), illetve a mobiltelefonokban találhatunk.
Különleges megoldást jelentenek azok a készülékek, amelyek a villamos vagy a telefonos hálózat felhasználásával gondoskodnak a gépek közötti kapcsolatról. Ezek a meglévő kábeleket használják, amelyek legnagyobb adatátviteli sebessége 10-12 Mbit/s. Előnyük, hogy az épület bármely részében gyorsan, nagy biztonsággal hozhatunk létre könnyen bontható hálózatot.
Egymástól távollévő gépek
Az egymástól távol lévő gépek összekötése során - akár vezetékes, akár vezeték nélküli megoldást alkalmazunk- problémát jelent a jel gyengülése, ami korlátozza a közvetlenül áthidalható távolságot (pl. egy Ethernet szegmens hossza max. 185 méter lehet). Megoldást olyan eszközök alkalmazása jelent, melyek a terjedés során eltorzult jelalakot visszaállítják (regenerálják) és felerősítik. Vezetékes hálózatban hálózati kapcsoló (switch), ismétlő-jelerősítők (HUB-ok, repeaterek) és router alkalmazható, vezeték nélküli hálózatokban a hozzáférési pontok (Access Point) és a WLAN routerek.
IP címek a helyi hálózatban
Egy TCP/IP alapú hálózat minden egyes számítógépe (minden egyes hálózati kártya) egyedi azonosítóval, IP címmel rendelkezik.
Az IP címét egy hálózati kártya nem a gyártásakor kapja meg, hanem az adott hálózat üzemeltetői határozzák meg, bizonyos kritériumok figyelembevételével. A kifelé zárt hálózatnál arra kell figyelni, hogy a hálózatban ne legyen két azonos IP cím, tehát az egyediség a fontos. Ez azt is jelenti, hogy használhatóak olyan IP címek, amelyek egyébként az Interneten szerepelnek, hiszen ütközés nem lehetséges, mivel a hálózat nem kapcsolódik az Internethez. Ezért az olyan privát TCP/IP hálózatoknál, melyek sem közvetlenül, sem közvetve nem kapcsolódnak az Internethez, az A, B, vagy C címosztály teljes IP-címtartománya használható
Ha azonban a gépünk, illetve a hálózatunk kifelé nyitott, vagyis kapcsolódik egy másik hálózathoz (pl. az Internethez), akkor az Internet szolgáltatótól (ISP -Internet Service Provider) függ, hogy milyen IP címeket használhatunk. Ha egy hálózati kártyának mindig ugyanaz az IP címe, akkor statikus IP cím-ről beszélünk. Ha az IP cím csak akkor derül ki, amikor az Internet kiszolgáló szerveréhez kapcsolódunk, vagyis a szolgáltató osztja ki az õ IP tartományából véletlenszerűen, akkor dinamikus IP cím-ről van szó.
Azoknál a privát TCP/IP hálózatoknál, amelyek a NAT (Network Address Translator) hálózati címfordító, vagy az alkalmazási rétegben működő átjáró (pl. egy proxy-kiszolgáló) segítségével közvetve csatlakoznak az Internethez, az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) ajánlása szerinti IP-címkiosztást kell alkalmazni.
Az IP címek, tartományok kiosztása, és nyilvántartása a Network Information Center (NIC) nevű szervezet feladata.
Közüzemi hálózatok felhasználása helyi hálózat létrehozására
A digitális információ továbbítására nemcsak számítógép-hálózati kábelek alkalmasak, hanem akár közüzemi hálózatok is. A hagyományos villamos hálózat megfelelő jeltranszformáló technológiák segítségével alkalmassá tehető digitális adatok továbbítására is. Ez a fajta helyi hálózati kialakítás nem terjedt el széleskörűen, inkább speciális felhasználási területeken alkalmazzák. A telefonos közüzemi hálózat már régóta használt a számítógépes hálózatok kialakítására. Modem segítségével lehet a hálózatot elérni úgy, hogy a hálózati szolgáltatóhoz kell betárcsázni. A hálózati (Internet) kapcsolatot a szolgáltató biztosítja.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
