Az elektronikus levelezés (e-mail)

Az 1960-as években az amerikai kutatók az ARPA támogatásával a számítógépeknek egymáshoz és a felhasználókhoz történő kapcsolásával kezdtek foglalkozni. A kísérletek egyik fő kérdése az volt, hogy a különböző helyen lévő számítógépek összekapcsolhatóak-e a csomagkapcsolásnak nevezett technológia segítségével, mivel az addigi hálózati kísérletek mindegyikénél külön vonalra volt szükség minden gép között. A csomagkapcsolt rendszerben nincsen szükség a gépek közötti állandó összeköttetésre: az adatcsomagok a hálózat pillanatnyi állapotától függően, akár teljesen különböző utakon juttathatóak el a célállomásra, ahol a csomagokból összerakhatók az eredeti üzenet. Ez a rendszer lehetővé tette a számítógépeknek, hogy adatokat cseréljenek, a kutatóknak pedig, hogy elektronikus levelezést folytassanak, ami forradalmi jelentőségű dolog volt: részletes leveleket lehetett küldeni egy telefonhívás sebességével. Az első igazi alkalmazás, az e-mail 1972-ben indult, és napjainkra az Internet egyik legtöbbek által igénybe vett szolgáltatásává vált..

Számítógépes hálózatokon működő elektronikus postaszolgáltatás, mely üzenetcserét biztosít a felhasználók számára. A mindennapi életben magát az üzenetet nevezik e-mail-nek.

Olyan, rendszerint üzleti célú szolgáltatást reklámozó e-mail, amelyet a felhasználó kérése nélkül küldenek el részére.

E-mail

Elektronikus levélcímek

Az elektronikus levélcímek két részből állnak, a felhasználói névből és a címből, melyeket a @ jel választja el egymástól. A cím a számítógépet azonosítja és tartalmazza a tartomány (domain) nevét is, ezért gyakran domain-nek nevezik. A cím utolsó tagja az országra, vagy az intézmény jellegére utal (pl.: .hu - Magyarország, .gov - amerikai kormányszervezet). Az előtte álló tag a cég, vagy az intézmény neve. Ha a cím három tagból áll, akkor a @ jel melletti a cégen belüli egység, vagy számítógép nevét mutatja.

Az elektronikus levél címében a címzett nevét és a címét elválasztó karakter.

Elektronikus levelezőrendszerek

Levelezőrendszerek szolgáltatási általában hasonlóak, egyes elemeik a szolgáltatótól függenek. A levelezőrendszerek az alábbi lehetőségeket nyújtják:

• levelek küldése és fogadása;
• a levélküldés formátumának (egyszerű szöveg, HTML formátum) kiválasztása;
• a levelek adathordozókra történő mentése, törlése;
• válaszadás a kapott levélre (reply);
• a kapott levél továbbküldése más címre (forward);
• a levélhez csatolt fájlok küldési lehetősége;
• nagyméretű fájlok küldési lehetősége (akár 1 GB méretig);
• nem kívánatos levelek szűrése (spam-szűrés);
• vírusszűrés a beérkező levelekben és csatolmányaikban;
• nem kívánatos feladóktól érkező levelek blokkolása;
• tárhely biztosítása a szolgáltató szerverén a beérkezett levelek tárolására.