Goethe színkör
Az alapszínek és a másodlagos színek a spektrum színeiből adódnak. Az alapszínek a bíbor, sárga és ciánkék. Goethe alapszínei ugyanakkor a háromszínű normálnyomás alapszínei is. A másodlagos színek a zöld, ibolya, vörös. Goethe színrendszere a polaritásra épül. Színkörében az elsődleges és a másodlagos színeket egy-egy háromszög köré csoportosította. Az így létrejövő hatágú csillagot függőlegesen ketté osztva a színeket két nagy csoportba, hideg-meleg színekbe sorakoztatta. Az egyik oldal lett a pozitív, a másik a negatív pólus. A pozitív, fényoldalhoz társította a világosság, hatás, erő, meleg, közel, taszítás, savak, aktív szavakat, melyek a színek fő jellegzetességét mutatták. A negatív, árnyék oldal kapta a sötétség, megfosztottság, gyengeség, hideg, távolság, vonzás, lúgok és passzív jelzőket.
Goethe színkör elsődleges színei
A Goethe-féle színkör elsődleges színei a sárga, a kék és a bíbor. A sárga a legfényesebb és a legtisztább szín. A meleg sárga poláris ellentéte a hideg kék. A bíbor pedig a közbülső szín, amely a negatív és pozitív oldalhoz egyaránt tartozik.
Goethe színkör másodlagos színei
A Goethe-féle színkör másodlagos színei a sárgásnarancs, a kékesvörös, (ibolya) és a zöld. A színkörben ezek az elsődleges színek között helyezkednek el.
A prizma
Newton a fénysugár útjába tartott prizma segítségével vizsgálta a tiszta fényt. Ezzel szemben Goethe közvetlenül a prizmán át nézett. Ekkor, legnagyobb meglepetésére, azt tapasztalta, hogy nagy fehér felületek nem lesznek színesek, mint ahogyan a Newton-féle színelmélet tanulmányozása alapján várta, hanem fehérek maradnak, és hasonló a helyzet nagy kiterjedésű sötét felületek esetén is. Csak a világos és sötét területek között jelenik meg színes szegély. Goethe ebből azt következteti, hogy "színek létrejöttéhez egy határvonalra van szükség". A színek — Goethe szerint — világosság és sötétség egyesülésekor keletkeznek és nemcsak fényből, amint Newton állítja.