A nézet

A vetítés során a képsíkon keletkező képet nézetnek nevezzük. A tárgy egy nézete a tárgy alakját csak egy irányból mutatja, szükséges lehet más vetítési irányok alkalmazása is. A nézeteket a vetítési iránynak megfelelően nevezzük el. Ez alapján megkülönböztethetünk elölnézetet, felülnézetet, balnézetet, jobbnézetet, alulnézetet és hátulnézetet. A vetítésnek két szabványos formája, az európai és az amerikai vetítés (nézetrend) létezik. Az európai módszer a képsík és a vetítősugár közé helyezi a tárgyat, és ennek alapján ábrázolja a keletkezett képet. Az amerikai módszer a képsík mögé helyezi a tárgyat és így rajzolják meg a keletkező képet.

Második képsík bevezetése

Ha a tárgy rajzát csak egy irányból rajzoljuk, akkor egy képsíkos rendszerről beszélünk. Az így ábrázolt nézet a felülnézet. Ha vetületi ábrázolásra gondolunk, akkor a tárgy egyetlen nézete a tárgyról csak két méretét képes közölni, például szélességi és hosszméretét. A tér elemeinek három meghatározó méretük van, ahhoz hogy ezeket meg tudjuk jeleníteni a síkban, legalább két irányból kell nézetet képeznünk. Ez a felismerés inspirálta Gaspard Mongét egy második képsík bevezetésére. A vízszintes képsík mellett bevezetett egy arra merőleges, második, függőleges (K2) képsíkot is. A K2 képsíkra a tárgy elölnézeti képét vetítjük. A kétképsíkos ábrázolást megalkotójáról Monge-féle ábrázolásnak is nevezik. A műszaki gyakorlatban egy tárgy ábrázolásához kettőnél több nézet is rajzolása is szükséges lehet.

Ellenőrző kérdések:

A vetítésnek milyen két szabványos formája létezik?

Mi a Monge-féle ábrázolás?