Vetületi ábrázolás

A bonyolultabb formák legtöbb esetben visszavezethetők egyszerű mértani testekre, hengerre, kúpra, gömbre, gúlára, kockára, hasábra. Általában ezen testek összeépítésével, vagy csonkolásával, esetleg a csonkolt darabok összeépítésével képzelhető el egy összetett test.

Összetett testek vetületi ábrázolásának első lépésében ismerkedjünk meg a testtel, próbáljuk azt gondolatban alkotóelemeire szedni, a csonkolásokat felismerni. Az ábrázolás történet modell, vagy axonometrikus rajz alapján. Ha modellt tarthatunk kezünkben szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen az körbeforgatható, minden oldalról megismerhető. Ha csak rajz áll rendelkezésünkre a forgatást képzeletben végezhetjük el, ami nehezebb feladat, de ennek megfelelően térszemléletünket is intenzívebben fejleszti.

Ha felismertük a tárgy alkotó elemeit próbáljuk megkeresni legjellemzőbb nézetét és ezt a beállítást tartsuk meg az elölnézet vetületének. Készítsünk vázlatot a testről és gondoljuk végig, hogy hány vetületre lesz szükség a helyes ábrázoláshoz. Ügyeljünk a látható és nem látható élekre a különböző nézetekben. A vázlat elkészülte után vegyük fel a test méreteit, jelöljük azokat a vázlaton.

A méretezett vázlat alapján elkezdhetjük a szerkesztést. A szerkesztés végeztével alakítsuk ki a helyes mérethálózatot, húzzuk ki a látható éleket és kontúrokat!

A vetítési módszernek megfelelő nézetrend betartása mindig kötelező!

A kocka

Összetett testek ábrázolásában mind a felépítéses, mind a lebontásos technika alkalmazása esetén a kocka alapelemként játszik szerepet. A kockákból összeépített formák és a kocka csonkolásával keletkező testek a bonyolultabb műszaki rajzokon elemként gyakran megtalálhatók.

A kocka vetületi ábrázolása azért is fontos, mert képét gyakran bonyolultabb alakzatok befoglaló formájaként használjuk.

A térszemlélet és ábrázolókészség fejlesztésének biztos módszere az egyszerű testekből felépített, vagy azok csonkolásával létrehozott formák vetületeinek szerkesztése. A kiinduló forma gyakran kocka.

A henger

Ha megfigyeljük az összetett testeket láthatjuk, hogy általában egyszerű építőelemekből, szabályos mértani testekből, vagy azok csonkolt leszármazottaiból épülnek fel. Ilyen alapvető építőelem a henger is. A műszaki gyakorlatban a forgástestek és köztük a henger gyakran előforduló elemnek számít. Hengeres testekkel ábrázolhatjuk a furatokat, tengelyeket, csapokat. A csavarok, menetes furatok szintén hengerekből építhetők fel. Rajzolás során a hengert gyakran alkalmazzuk bonyolultabb test befoglaló formájaként is.

Az összetett, hengerből kiinduló csonkolt testek ábrázolását a henger vetületeinek megrajzolásával kezdjük. A csonkolt test vetületeiben a metszősíkok berajzolásával, a metszősík vetítésével a különböző nézetekben keletkezik a test vetülete.

A gúla és a kúp

Az összetett testek, gépészeti alkatrészek általában egyszerű síklapú testek, vagy forgástestek összeépítésével, vagy ezek csonkolásával hozhatók létre. A forgástestek közül a kúp, a síklapú testek közül a gúla összetett testek építőelemeként gyakran kerül ábrázolásra. A gúla előfordulhat hengeres testek, csapok, furatok lezáró elemeként, a kúp ehhez hasonló szerepet játszik sokszögű idomok, sokszög alapú hasábok esetén.

Az összetett testetek ábrázolásához a gúla és a kúp vetületeinek, a belőlük csonkolással létrehozható formák rajzi képének ismerete kiemelt fontosságú.

Ellenőrző kérdések:

Hogyan történik a bonyolultabb formák axonometrikus ábrázolása?