A kötés típusai

Két külön legyártott alkatrész összekapcsolását kötésnek nevezzük. A kötéseknek két nagy csoportját különböztethetjük meg, az alapján, hogy a kapcsolat megszüntethető-e az alkotóelemek között. Ha a kapcsolat roncsolásmentesen megszüntethető a két elem között, akkor a kötést roncsolásmentesen oldható, röviden oldható kötésnek nevezzük. Ha a kapcsolat az alkatrészek között csak az ok, vagy a kötőelem roncsolásával szüntethető meg, akkor a kötés neve roncsolásmentesen nem oldható, röviden nem oldható kötés.

A kötés megszüntetéséhez, az oldható kötések esetén is, valamilyen segédeszköz, szerszám szükséges. Oldható kötés például a csavarkötés, mely csavarkulccsal, csavarhúzóval szüntethető meg. Nem oldható kötés jellegzetes példája a szegecselés, forrasztás, hegesztés.

A kötések típusai

Kötés csavarokkal, anyákkal

Az oldható kötés megvalósításának tipikus példája a csavarozás. A csavarmeneteket kötőelemeken kívül alkalmazzák még mozgatóorsókon is. A kötéshez használt csavarok leggyakrabban metrikus menetek. A kötéspár két elemből áll, egy menetes orsóból és egy menetes anyából.

A csavarokat szabvány szerint gyártják, a szabvány a csavarok átmérőjét és hosszát adja meg. A csavarok jelölése szintén szabványban előírt. Az M6x60 jelölés, 6 mm átmérőjű, metrikus menetet jelent, ahol a csavar hossza 60 mm.

Az egyes csavarok fejkialakítása is eltérő lehet ez alapján megkülönböztethetünk hatlapfejű, hengeres fejű, lencsefejű csavarokat. A kötés létesítéséhez és oldásához használt szerszámnak igazodnia kell a csavar fejéhez és méreteihez. A csavarkulcsok hosszméretének kialakítása is szabványos, akkora erőkart képez melynek használatával a kötés a kötőelem sérülése nélkül oldható.

A műszaki élet különböző területen eltérő típusú csavarokat használnak, a gépiparban jellemzően M8 és M10 méretű hatlapfejű csavarokat, a műszeriparban csavarhúzóval oldható M3, M4 méretűeket, a fa- és építőiparban kereszthornyos önmetsző csavarokat.

Kötés szegecsekkel

Kettő vagy több lemez alakú tárgy nem oldható módon való összekötésének egyik lehetséges módja a szegecsek használata. A szegecsek hengeres szárral és valamilyen alakú fejjel kialakított kötőelemek. A fej alakja lehet félgömb, lencse, vagy süllyesztett.

A szegecselés folyamata azzal kezdődik, hogy az összekötendő elemekbe átmenő furatot fúrunk. Ha süllyesztett fejű szegecset használunk, a fúrásnál a süllyesztés kialakítására is figyelmet kell szentelni. A furatok elkészültével a szegecset behelyezzük, majd megfelelő eszközzel a szegecs zárát zömítve létrehozzuk a zárófejet. A szegecseléshez kézi szerszámként szegecs húzót, szegecs fejezőt használunk. A mai műszaki gyakorlatban leginkább az egyszerű szerszámmal rögzíthető popszegecseket használjuk.

Kötés forrasztással, hegesztéssel

Fémes felületek között nem oldható kötést valósíthatunk meg forrasztással és hegesztéssel is. Mindkét kötés kialakításában a hőkezelés játszik szerepet. A lényeges különbség közöttük, hogy a hegesztéshez csak a két fémet használjuk, míg a forrasztáshoz egy segédanyagot is.

A forrasztás lehet lágyforrasztás vagy keményforrasztás. A lágyforrasztást főként a híradásiparban, az elektronikában alkalmazzuk.

A keményforrasztás a gépiparban is alkalmazható, szilárdsága megfelelő mechanikai erők átvitelére is.

A hegesztés lehet láng- vagy ívhegesztés, amely az anyag megömlesztésével létrehozott kötés.

A lánghegesztést főleg csövek és „finomabb” kivitelű gépelemek összekötésére használják.

Ívhegesztést alkalmazunk gépelemeknél is (acélszerkezetek, gépelemek, kerítések, stb.).

Ellenőrző kérdések:

Milyen típusai vannak a kötésnek?

Mik a csavarkötés jellemzői?

Mik a szegecskötés jellemzői?