Vetület és képsík

A vetület a képsíkhoz képest különleges helyzetű tárgynak merőleges párhuzamos vetítéssel készített képe. A műszaki rajzokon a tárgyak ábrázolása vetületekkel történik. A vetület a háromdimenziós tárgynak ábrázoló geometriai szabályok alapján létrehozott kétdimenziós képe. A vetületképzés során a tárgyat a képsík előtt elhelyezzük, és jellemző pontjait, éleit, felületeit vetítőegyenesek alkalmazásával a képsíkra vetítjük. A vetületet a képsíkon a vetítővonalak hozzák létre olyan módon, hogy a tárgy kontúrjai a vetítősugarak hatására a képsíkon kirajzolódnak. A tárgyak jellemzésére általában egy vetület nem elegendő. Szükséges a tárgynak más-más irányokból történő bemutatása, különböző nézetek rajzolása is. A nézetek egymáshoz viszonyított elhelyezését szabvány írja elő. A vetítéssel keletkező vetület képzését a szabványok rögzítik. (MSZ EN ISO 5456-1: 2000: Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 1. rész: Áttekintés (ISO 5456-1: 1996), Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 2. rész: Merőleges vetítések (ISO 5456-2: 1996) Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 3. rész: Axonometrikus ábrázolás (ISO 5456-3: 1996) Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 4. rész: Középpontos vetítés (ISO 5456-4: 1996))

Képsíkok

A vetületképzéshez szükséges egy, vagy több sík, amire vetítjük a tárgyat, amin megjelenik annak képe. Ezt a síkot képsíknak nevezzük.
A képsík tulajdonképpen a tárgy mögé helyezett képzeletbeli paraván, amelyen a vetítősugarak leképezik a tárgy vetületét, más módon megfogalmazva: amelyen a vetület keletkezik.

A képsíkokat az ábrázolás egyértelműsége miatt azonosítani, jelölni kell. A képsíkok jelölését a szabvány rögzíti. (MSZ EN ISO 5456-1: 2000: Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 1. rész: Áttekintés.)

A képsíkokon keletkező képeket nézeteknek is nevezzük, azonosításukra az elölnézet, a balnézet, a jobbnézet és az alulnézet megnevezés szolgál.

Kétképsíkos rendszer

A kétképsíkos ábrázolást megalkotójáról (G. Monge, 1764-1818) Monge-féle ábrázolásnak is nevezik.

A Monge-féle ábrázolásban két egymásra merőleges képsíkot használunk.

Mindkét síkra elvégezzük a merőleges vetítést, majd a keletkező képeket síkba hajtogatjuk, egyesítve rajzoljuk meg őket.

A vízszintes helyzetű képsíkot első képsíknak, a felülnézet képsíkjának nevezzük, jele K1, a függőleges állásút pedig második képsíknak, az elölnézet képsíkjának, jele K2.

Az első és a második képsík metszésvonala a képtengely, amelyet X12-vel jelölünk.

A képsíkok által határolt tér részeit térnegyedeknek nevezzük, melyeket római számokkal azonosítunk. Az X12 tengely a képsíkokat pozitív és negatív félképsíkra bontja, ezek a teret négy térnegyedre bontják. A műszaki rajzon a testeket a pozitív félképsíkok által határolt első térnegyedben rajzoljuk.

Háromképsíkos rendszer

A műszaki életben alkalmazott tárgyak alakjának rajzi rögzítéséhez általában a felül- és elölnézet nem elegendő, ezért egy harmadik képsíkot, az oldalnézet képsíkját is bevezetjük.

Az oldalnézet képsíkjának jele K3, és merőleges az elölnézet és a felülnézet képsíkjára. Kapcsolhatjuk - az eddig megismert két képsík -jobb vagy bal oldalára, ennek megfelelően jobb-, ill. balnézetnek nevezzük.

A három képsík egy derékszögű képsík-rendszert alkot, amelyben az eddigi kétképsíkos rendszert balnézet vagy jobbnézet egészíti ki.

A háromképsíkos rendszert is egy közös síkba, az elölnézet síkjába forgatva rajzoljuk meg.

A rajzi gyakorlatban háromnál több képsíkot is alkalmazunk, szükség esetén felül-, elöl-, jobb-, bal-, alul-, és hátulnézetet is rajzolhatunk.

Az ábrázolandó tárgynak mindig szükséges és elégséges számú vetületét kell megszerkesztenünk.

Ellenőrző kérdések:

Mit nevezünk vetületnek?

Mit nevezünk képsíknak?

Hogy nevezik a kétképsíkos ábrázolást?

Mik a 3 képsíkos rendszer jellemzői?