Növényrendszertani egység, mely a vegetatív részek (levelek, hajtások) méreteiben mutatkozó eltéréseket jelzi.

Az alap-talajművelésnek nevezzük együttesen azokat a talajművelési eljárásokat, amelyeknek a célja hogy a területet előkészítsük a növény termesztésére. Feladata a gyommentes, jó vízgazdálkodású és a gyökérzóna mélységéig laza szerkezetű talaj kialakítása.

Növényrendszertani egység, mely a fajon belül természetes úton vagy nemesítési munka eredményeként jön létre. Az ide tartozó növényeknek önálló földrajzi elterjedése illetve környezettani jellege van.

Az a szaporítási mód, amikor a zöldségnövények magját a nevelés helyére vetjük. Betakarításig a növényt nem ültetjük át.

A fásszárú növényeken azokat a fejletlen rügyeket, amelyek az adott tenyészidőben nem hajtanak ki, alvórügynek nevezzük.

A szemzéssel történő szaporítás olyan típusa, amikor a szemzett rügyek csak az összeforradást követő tenyészidőszakban hajtanak ki, addig „alva maradnak”.

Teljesen szabálytalan formájú virágágy, mely arányaiban alkalmazkodik a gyepfelület nagyságához. Tájképi kertekben mutat igazán jól. Alakja a tér formájához igazodik, mert ezzel válik természetes részévé a tájképnek. Tagoltsága nagyvonalú és általában 3-4 fajta növénnyel ültetik ki, nagy foltokban.

Igazolt származású anyanövényekkel, állandó jelleggel betelepített terület, ahol folyamatosan sarjcsemetét, bujtványcsemetét vagy indanövényt nevelnek szaporítási céllal.

Azt az öntözési módot, amikor a terület elárasztásával juttatjuk a talajba a megfelelő mennyiségű csapadékot, árasztó öntözésnek nevezzük. Hátrányai miatt ritkán alkalmazzák.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek árnyékos területeken is megfelelően fejlődnek és termést képeznek, árnyéktűrőknek nevezzük.

Az almástermésűeknél előforduló rügyfajta, amely termőrügynek látszik, de kihajtva csak hajtást képez.

A nyár végén, ősz elején szaporított és a telet a szabadföldön átvészelő zöldségféléket, áttelelő zöldségeknek nevezzük. Ezekből a zöldségekből a következő tavasszal lesz betakarítható termés (pl.: áttelelő fejes saláta, vöröshagyma, stb.).

Azt az öntözési módot, amikor az ágyások között kialakított barázdákba folyik az öntözővíz, barázdás öntözésnek nevezzük.

A palánták kiültetését követően a tövek egyedi beöntözését nevezzük beiszapoló öntözésnek. Célja a talajrészeknek a gyökérhez mosása.

A termés teljes beérést biológiai érettségnek nevezzük. Ekkor a termésben található magvak továbbszaporításra érett állapotban vannak.

Biotermesztésnek nevezzük azt a termesztési módot, amikor a termesztés során törekszünk a talaj és a termőhely környezetének természetes állapotát fenntartani: természetes készítményeket alkalmazva a tápanyagutánpótlásban és az agrotechnikai és fitotechnikai munkák okszerű alkalmazásával a növényvédelemben a vegyszerhasználatot minimalizálni.

Több, körülbelül egyformán fejlett mellékgyökér elágazási rendszeréből álló gyökérzet.

Kerítés, fal, sövény-, cserjecsoport elé helyezett szalagágy, melyet úgy ültetünk ki, hogy a sétaúton, járdán szemlélődő felől jól látható legyen. Csak egyik oldalról látható, mert a másik oldalról zárt. Nemcsak szabályos szalagszerű virágágyak lehetnek, hanem a vegyes, színfoltos virágágyak kiültetési formája is. A virágfoltokat úgy helyezzük el, hogy a különböző magasságú növények ne takarják el egymást.

A botanika növénytant jelent.

A növények tudományos, kettős latin neve. Az első a nemzetség neve, melyet nagybetűvel írunk, a második a fajé, mely kisbetűvel kezdődik. A Linné által kidolgozott nevezéktan mindenkire nézve ma is kötelező. Ennek segítségével minden növény egyértelműen azonosítható ellentétben a nemzeti nyelveken adott sokféle elnevezésekkel.

Az élő és kihalt növények leírásával, azok rokonsági és fejlődéstörténeti kapcsolatainak kiderítésével foglalkozó tudós szakember.

Élő növényekből álló, rendszerezett gyűjtemény, mely a tudományos kutatást és az ismeretterjesztést szolgálja. A növények mellett általában feltüntetik a hétköznapi nevüket, tudományos nevüket és eredeti élőhelyüket. A növényeket ökológiai, rendszertani, morfológiai elvek alapján ültetik a kertben. Másképpen füvészkertnek is nevezhetik, illetve a főleg fás szárú növényekkel betelepített kerteket arborétumnak is hívják.

Vegetatív szaporítási mód, amelynél az anyanövény leszaporítható szárrésze mindaddig kapcsolatban marad a tővel, amíg nem rendelkezik saját gyökérzettel és szárrésszel.

Faj feletti növényrendszertani egység, mely a rokon nemzetségeket foglalja magában.
Faj -> nemzetség -> család -> rend -> osztály -> törzs

A vetést követően az egységnyi területen a kicsírázott zöldségmagvak száma.

A csírázási erély megmutatja, hogy a szabványban meghatározott idő alatt a magvak hány százaléka csírázott ki. A csírázási erély a csírázás gyorsaságára utal.

A csírázóképességgel a meghatározhatjuk, hogy optimális körülmények között a magok hány százaléka csírázóképes, mennyiből fejlődhet növény.

A vessző csúcsán lévő rügyet csúcsrügynek nevezzük.

A drazsírozás a mag felületére vastag bevonóanyag felvitele, ami a mag méretét és tömegét megnöveli, alakját szabályossá teszi. Így az apró és szabálytalan alakú magok vetése könnyebbé válik.

A faiskola része, mely a dugványok gyökereztetésére szolgál.

A magvak egészségi állapotának meghatározása a magtermesztő területen és betakarítás után történik. Ennek alapján meghatározható, hogy a mag hány százaléka teljesen egészséges és a maggal terjedő betegségek előfordulhatnak-e.

Idegenföldről származó dísznövénytermesztésre használt faj. Az e csoportba tartozó növényeket általában kora tavasszal helybe vetjük, mert alacsony hőmérsékleten csíráznak. Egyszerre és egyöntetűen, igen díszesen virágoznak, virágzási idejük viszonylag rövid, színhatásuk igen intenzív, lényegében szezonális növények.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek a szaporítás évében hoznak virágot és betakarítható termést, egyéves zöldségnövényeknek nevezzük.

Olyan dísznövények, amelyek egy éven belül csíráznak, növekednek, virágoznak, magot érlelnek és a tenyészidőszak végén elpusztulnak.

Az élelmiszerbiztonság az élelmiszerek és élelmiszer-alapanyagok egészségre káros anyagoktól való mentességét jelenti.

Magkezelési eljárás, melynek során magvetés előtt a magvakat langyos vízben duzzasztják.

Magkezelési eljárás, melynek során magvetés előtt nedves, párás körülmények között a megduzzasztott magot csíráztatják.

Az elővetemény lehet a területen az előző tenyészidőszakban termesztett növény, illetve egy tenyészidőn belül a fő kultúra előtt termesztett növény.

A vetőmagban lévő csíra.

A faiskola része, mely a dugványiskolából és a magiskolából kikerülő kis növények fokozott gondozására szolgál, amennyiben azok nem elég erősek ahhoz, hogy közvetlenül a nevelőtáblába kerüljenek.

Az öntözővíz esőszerű kijuttatását esőztető öntözésnek nevezzük.

A növények díszítő tulajdonságainak összessége, melyek az emberek számára színvilágukkal, látványukkal, formájukkal vizuális élményt, értéket jelentenek. Eléggé szubjektív, hogy ki mit tart szépnek, de a divat, kultúra, történelmi időszakok erősen befolyásolják ezt a megítélést.

Azok zöldségfélék az évelők, amelyeknek a termesztése a szaporítást követően több évig ugyanazon a területen történik (pl.: spárga).

Ezer darab mag tömege grammban kifejezve.

Kisebb fagyok idején a finom porlasztású öntözővíz kipermetezésével és annak hőleadása révén a termesztett növényt megvédjük a megfagyástól.

A növényrendszertan alapegysége. Egyedei egymással lényeges tulajdonságokban megegyeznek, melyeket átörökítenek. Az élőlényeket részben alaki, külső tulajdonságaik alapján sorolják valamely fajhoz, de az ivarosan szaporodó élőlények rendszerezésében ennél fontosabb, hogy szaporodásbiológiailag elkülönült csoportot alkossanak. A fajok szaporodásbiológiai elkülönültsége azt jelenti, hogy egy-egy faj egyedeinek közös génállománya van, melyben más fajok egyedei nem osztoznak velük.

A kultúrnövények fajon belüli alapvető egysége. A fajta az adott faj olyan egyedeinek csoportja, melyet bizonyos morfológiai és élettani jellemzők egyértelműen megkülönböztetnek a többitől. A fajtát nemesítői tevékenység hozza létre, a természetben vadon nem fordul elő. Azokat a tulajdonságokat, melyek a fajta valamennyi egyedén megtalálhatók, fajtabélyegeknek nevezzük.

Éves vesszőből, vagy többéves fás szárrészből készített ivartalan szaporító növényi rész.

Olyan élősködő növények, melyek bizonyos ideig teljesen önállóan is képesek megélni, illetve klorofillal is rendelkeznek. Ilyen növény: pl. a fehér fagyöngy, melynek bőrnemű, zöld levelei vannak és asszimilálnak. Szívógyökereit a fák ágainak fatestébe bocsátja, melyeken keresztül vizet és benne oldott szervetlen sókat vesz fel.

A talajban az őszi-téli csapadék pótlására szolgáló nagyadagú öntözővíz kijuttatását feltöltő öntözésnek nevezzük.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknél a vegetatív és reproduktív szervek fejlődését a fény erőssége, a megvilágítás hossza nem befolyásolja, fényre közömbös zöldségeknek nevezzük.

A szabadföldi vetési mód, melynek során a magvetés a szerves trágyával, földdel előkészített gödör felső részébe, a fészekbe történik.

A vetőmag vékony, filmszerű növényvédőszeres bevonata a maggal terjedő betegségek ellen véd. Az eljárás neve: inkrusztálás.

A magvak csírázásának az a módja, amikor a gyököcske növekedésének megindulása után a föld fölé emeli a magot, és a sziklevél, valamint a levelek ezt követően bomlanak ki.

A magvak csírázásának az a módja, amikor a gyököcske növekedésének megindulása után a rügyecske is a föld felszíne felé törekszik, miközben a mag a helyzetét nem változtatja.

A területen a legnagyobb értéktermeléssel bíró termesztett növényt főnövénynek nevezzük.

A növények hőmérsékletének csökkentése érdekében végzett öntözést nevezzük frissítő öntözésnek.

A termésnek azaz érettségi állapota, amikor fogyasztásra alkalmas, de még nem érte el a teljes érés állapotát.

Géncentrumnak nevezzük azt a tájegységet, ahol egy adott zöldségfaj ősi változatából a legnagyobb számú változat fordul elő.

Szabályos mértani idomra emlékeztető virágágy. Elsősorban az egyszerű geometriai formákat kedvelik. A négyzet, téglalap, kör és ezek kombinációi a legelterjedtebbek. Tájképi kertekben épületekhez, kerti építményekhez jól kapcsolható. A szabályos ágyforma és a festői színhatású egynyári növények különleges esztétikai hatással bírnak. A hegyesszögben végződő geometriai formák nem alkalmasak virágágyak kialakítására.

Gömbölyded, vagy hosszúkás, tápanyag raktározó, vízben gazdag, rövid szártagú földbeli módosult hajtás. A csúcsán és az oldalán a gumóhoz lapuló vagy abba részben besüllyedt rügyekkel. Ha a gyökér vastagszik meg, akkor gyökérgumóról beszélünk, melynek általában a csúcsi részén vannak a rügyek.

Egy adott területen a termesztett növény között előforduló egyéb növények.

Gyökérmetszés

Ivaros úton, magról szaporított cserjék, melyek saját gyökerükkel veszik fel a vizet és a tápanyagot talajból

Függőlegesen vagy vízszintesen elhelyezkedő, pikkelyszerű alleveleket viselő, raktározó és szaporító föld alatti hajtás. Más néven gyöktörzs vagy rizóma.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeket a gyökerükért termesztjük gyökérzöldségeknek nevezzük (pl.: sárgarépa).

A gyümölcstermő növények koronaformája adja meg a gyümölcsfa formáját. A koronaforma lehet hagyományos és korszerű. Ez meghatározza a termesztés módját.

Módosult földbeli hajtás, ahol a rügyet húsos, tápanyagdús hagymalevelek borítják.

Azok a zöldségek, amelyeknek a hagymáját fogyasztjuk, a hagymafélék családjába tartoznak.

Földbeli hajtás, melynek tengelyét tápanyag-raktározó gumó képezi és széles tönkjéről eredő száraz buroklevelek borítanak.

A hajtásokat képző rügy.

Termesztő berendezésben történő zöldségtermesztést hajtatásnak nevezzük.

A szemzéssel történő szaporítás olyan típusa, amikor a szemzett rügyek az összenövés után azonnal kihajtanak.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az oltás helyénél vízszintes metszlappal levágjuk az alanyt, majd középen, függőlegesen behasítjuk, és ebbe helyezzük az ék alakban elkészített oltóvesszőt úgy, hogy az azonos szövetek egymással érintkezzenek.

A termesztés során alkalmazott (növényvédő és tápanyagutánpótló) vegyszereknek azon része, amelyek a kívánt hatást kifejteni képesek.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az alanyt egy rügy felett közel vízszintesen visszavágjuk és a metszlap felső részén, a hossztengellyel párhuzamosan kissé bevágjuk a héjat. A nemest rézsútosan, hosszú metszlappal vágjuk meg, majd a fellazított héj alá toljuk.

A tenyészterület alapján meghatározható növényszám hektárra vetítve.

Azok a szervezetek, melyek a külvilágból kész szerves tápanyagot vesznek fel, és ezeket alakítják át saját szervezetük anyagává. Ilyen élőlények a gombák, a baktériumok egy része és néhány magasabb szervezettségű növény. Főbb típusai a növényvilágban: korhadékbontás, élősködés, rovaremésztés, együttélés.

Növényház, melyben 5-12 ºC-os hőmérsékletet tartanak. Elsősorban egyes dísznövények teleltetésére használják.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknek az optimális hőmérséklete 19 °C alatt van, hidegtűrőknek nevezzük.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyeknek a reproduktív (ivaros szaporodást szolgáló) szervei kifejlődéséhez 12 óránál hosszabb megvilágításra van szükség, hosszúnappalos növényeknek nevezzük.

Azok a zöldségek, amelyeket hüvelytermésükért termesztjük, a hüvelyesek családjába tartoznak.

A növényelrendezésnek azt a módját, amikor a széles sorközöket keskeny sortávolságok követik, ikersoros elrendezésnek nevezzük.

Az integrált növénytermesztésről akkor beszélünk, amikor az egyes technológiai elemek összehangolt, a környezetet óvó és az élelmiszer vagy élelmiszer-alapanyag biztonságát maximálisan szolgáló megvalósítása történik.

Előre jelzésen alapuló, megelőző védekezést megvalósító és kímélő szereket alkalmazó növényvédelmi technológia, amit a megfelelő agrotechnikai és fitotechnikai munkákkal hangolunk össze.

A zöldségtermesztésben intenzívnek nevezzük azt a termesztési módot, amikor a növényeket optimálishoz közeli feltételek között tartjuk, gondoskodva a szükséges tápanyag- és víz utánpótlásáról. Jellemzője, hogy egységnyi területen kisebb növényszámmal nagyobb termésátlag érhető el.

A szaporodás azon módja, amikor az utódok a szülői szervezetben termelődő, kizárólag szaporodást szolgáló különböző nemű (hím, női) ivarsejtek egyesülésével létrejövő zigótából fejlődnek.

A szaporodás legegyszerűbb formája, amikor az utódokat a szülői szervezetről levált sejt vagy sejtcsoportok megtermékenyítés nélkül, közvetlenül hozzák létre.

Az állatvilág fajokban leggazdagabb törzse. Ide tartoznak többek között a rákok, a százlábúak, a rovarok és a pókszabásúak. Testük szelvényes felépítésű, két részre (fej, törzs) vagy három részre (fej, tor, potroh) osztható. Külső és belső vázuk általában különnemű. A váz anyaga kitin, mely igen könnyű, rugalmas és nagymértékben ellenáll a savak illetve a lúgok hatásának is. Bélcsatornájuk a testüreg közepén húzódik, általában elő, közép- és utóbélre tagolódik. Végtagjaik, a lábak, ízekből állnak, melyeket külön-külön képesek mozgatni.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, amikor az oltás helyénél vízszintes metszlappal levágjuk az alanyt, majd a húr irányába két oldalon behasítjuk. Az oltóvesszőket a legalsó rügy alatt két oldalról lapos ék alakúra vágjuk. Az alanyt szétfeszítjük és a nemes részeket úgy illesztjük a két bevágásba, hogy annak kambium- és háncsrésze legalább a külső oldalon érintkezzék az alany hasonló szövetével.

A kabaktermésükről a tökféléket kabakosoknak nevezték el.

A vetőmag méret szerinti osztályozása.

A keresztesvirágúak családjába tartozó zöldségeket nevezzük káposztaféléknek. E csoportnak az egyik legfontosabb termesztett növénye a fejes káposzta.

Vastag, el nem ágazó, függőleges gyökér.

A karotinnak az A-vitamin provitaminjaként a zöldségek táplálkozási jelentőségében van szerepe. Sok zöldségnövényünkben előfordul, nagy mennyiségben található például a sárgarépában.

Az oltással történő szaporítás olyan típusa, melyet akkor használunk, ha az alany lényegesen vastagabb az oltóvesszőnél. Az alanyt a kívánt helyen egy rügy felett úgy vágjuk le, hogy a metszlap kissé a rügy felé lejtsen. Az ezzel ellentétes oldalon két vágással 2-3 cm hosszú, ék alakú vájatot készítünk, mely legfeljebb az alany vastagságának a feléig érhet. Az oltóvesszőt olyanra vágjuk, hogy pontosan illeszkedjen a vájatba.

A magvetést követően kijuttatott kis adagú (kb. 5 mm) víz, ami a magvak csírázását segíti.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek a szaporításuktól számított második évben hozzák csak a termésüket, kétéveseknek nevezzük (pl.: gyökérzöldségek).

A kettős termesztés az, amikor a terület kihasználtsági fokát úgy szeretnénk növelni, hogy egy tenyészidőn belül a területen több haszonnövényt is termesztünk. Ez történhet egymás után (előnövény, főnövény) vagy egyszerre (köztes termesztés).

A szaporítóanyag (palánta, burgonyagumó, stb.) végleges helyre történő kipalántálása.

Azokat a zöldségnövényeket, amelyek nem igényelnek teljes megvilágítást a növekedésükhöz, kedvezőtlenebb fényviszonyok között is jól teremnek, közepes fényigényű növényeknek nevezzük.

Az egy- vagy kétéves növények nem fásodó szárát lágyszárnak nevezzük.

Azoknak a zöldségeknek a gyűjtő neve, amelyeket levelükért termesztjük.