A kopaszmetszés
A kopaszmetszés szinte már kizárólag csak a vesszőtermelő anyatelepeken alkalmazott metszési mód, amit fejművelésű szőlőben végeznek. E metszés során a tőkefejen képződött összes vesszőt tőből eltávolítjuk, így a hajtások csak a sárszemekből, illetve rejtett rügyekből képződhetnek. A kopaszmetszésű tőkéken nagyon fontos a hajtások zöldválogatása.
E metszési mód következtében, előbb-utóbb, a tőkefej részleges vagy teljes pusztulása következik be. Ebben az esetben a saját gyökerű tőkéken a fej alatt kihajtó hajtásokból tudunk új fejet nevelni. Ez azonban a tőkefej süllyedését eredményezi.
A rövidcsapos metszés
A rövidcsapos metszésnél többnyire kétrügyes csapnál kisebb csapokkal dolgozunk.
Attól függően, hogy csak kétrügyes csapokat hagyunk meg vagy a kétrügyes csapokat váltakozva az egyrügyes csapokkal kombináljuk, megkülönböztetünk rövidcsapos metszést és rövidcsapos váltómetszést.
A rövidcsapos váltómetszést akkor alkalmazzuk, ha a rövidcsapos metszés termőalapjai felmagasodtak. Ebben az esetben a kétrügyes csapok mellett elhelyezett egyrügyes csapoknak az a szerepe, hogy azokon új termőalapokat hozzunk létre a rövidcsapos metszés szabályainak megfelelően. A régi, felmagasodott termőalapokat pedig tőből eltávolítjuk.
A hosszúcsapos metszés
A hosszúcsapos metszés két év alatt alakítható ki. Az első évben a termőalapon egy kétrügyes csapot hagyunk. A két világos rügyből kihajtó hajtást a második év tavaszán úgy metsszük meg, hogy az alsó rügyből kihajtó vesszőt két rügyre, a felső rügyből kihajtó vesszőt hosszúcsapra vágjuk vissza. A harmadik évben a hosszúcsapot tőből eltávolítjuk és a kétrügyes csapon lévő két vesszőt az előzőek szerint metsszük. A műveletet minden évben ugyanígy megismételjük.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
