A dísznövények csoportosítása

A dísznövényeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. A csoportosítás alapjai lehetnek a növények botanikai tulajdonságai, az alkalmazott termesztéstechnológia és a felhasználás területei.

Az alkalmazott termesztéstechnológia alapján szabadföldi és zárt termesztőberendezésben történő termesztést különböztetünk meg.

A növényházi (fólia alatti) termesztés főbb területei:
• cserepes dísznövények előállítása,
• virágpalánta nevelés,
• vágottvirág előállítás,
• vágottzöld termesztés,
• díszfaiskolai szaporítóanyagok előállítása

A szabadföldi dísznövénytermesztés területei:
• szabadföldi vágottvirágok előállítása,
• virághagyma és virágmag termesztés,
• szárazvirág termesztés,
• virágpalánta nevelés,
• díszfaiskolai termesztés,
• rózsatőtermesztés,
• évelő dísznövények előállítása

Élettartamuk szerint a főbb csoportok a következők:

Lágyszárúak:
• egynyári virágok,
• kétnyári virágok,
• évelő növények,
• pázsitfüvek.

Fásszárúak:
• lombhullató díszfák,
• örökzöld díszfák,
• lombhullató díszcserjék,
• örökzöld díszcserjék.

Csoportosítási szempont lehet az is, hogy milyen szaporításmód használható az adott növénynél (Pl. magról vetés, vegetatív szaporítás).

A növények felhasználását könnyítik meg a környezeti igény szerinti csoportosítások:

• szárazságtűrő növények,
• árnyékot, félárnyékot tűrő növények,
• tápanyag iránt igényes növények,
• fagytűrő növények,
• melegigényes növények.

Más csoportosítások közvetlenül adják meg a javasolt felhasználást:

• virágágyak beültetésére alkalmas alacsony növények,
• virágágyak beültetésére alkalmas magas növények,
• virágágyak szegélyezésére alkalmas növények,
• szőnyegágyba alkalmas növények,
• sziklakertbe alkalmas növények,
• sírok beültetésére alkalmas növények,
• erkélyládák beültetésére alkalmas növények,
• virágtartó edények beültetésére alkalmas növények,
• száraz csokrok készítésére felhasználható növények.

A dísznövények származási helye

A növények származási helye alapján értékes információkat kaphatunk az adott növény környezeti igényeire vonatkozóan. Ez a sikeres termesztés és a felhasználás miatt alapvető ismeret, ezért a növények leírásakor szinte mindig feltüntetik a származási helyet is. Azt természetesen figyelembe kell venni, hogy egy-egy növény elterjedését a környezeti tényezők mellett más földtörténeti események (klímaváltozás, kontinensek távolsága) is befolyásolhatták. Ezen akadályok megszűntével sok növény szinte őshonosként szaporodhat más kontinenseken, vidékeken is. A növények elterjedésének jellegzetes övezetei a trópusi, szubtrópusi, mérsékelt és hideg övek.

A trópusi övezet jellegzetes képviselői: Monstera deliciosa (Közép-Amerika), Salvia splendens (Dél-Amerika), Cyperus alternifolius (Madagaszkár), Ficus elastica (Délkelet-Ázsia), Codieum variegatum (Csendes óceáni szigetek), Cordyline indivisa (Új-Zéland).

A szubtrópusi öv növényei közül ismertebbek: Nerium oleander (Mediterrán), Phonix canariensis (Kanári szigetek), Zantedeschia aethiopica (Kelet-Afrika), Lobelia erinus (Dél-Afrika), Primula obconica (Kína).

A mérsékelt öv növényeire példák: Catalpa bignonioides (Észak-Amerika), Corylus colurna (Kisázsia), Buxus sempervirens (mediterrán), Ginkgo biloba (Kína), Magnolia cobus (Japán)

A hideg öv képviselői: Pinus strobus (Észak-Amerika), Acer saccharum (Kanada), Larix sibirica (Szibéria).