A csapadék mérése

Mezőgazdasági szempontból a csapadék az egyik legfontosabb éghajlati elem. A csapadék térben és időben rendkívül változékony elem, csak területileg sűrű, részletes mérések adnak tájékoztatást alakulásáról. Ökológiai szempontból lényeges szerepe folytán a csapadék az egyik legrégebben megfigyelt és mért éghajlati elem. A csapadék mérése során annak a vízrétegnek a milliméterben mért magasságát határozzuk meg, amely sík felületen képződne, ha elfolyás, hozzáfolyás és szivárgás nem következne be. Az ily módon kialakult vízborítást 0,1 mm pontossággal szokás megadni. A csapadékhullás három fontos jellemzője:

• a csapadék mennyisége,
• a csapadékhullás tartama,
• a csapadékhullás intenzitása.

Bár a csapadék mennyiségének mérése látszólag egyszerű feladat, valójában a hulló vízmennyiség és a mért csapadékösszeg csak bizonyos hibával tekinthető azonosnak. A másik hibaforrás az, hogy a hulló csapadék alakja (halmazállapota) eltérő, és ebből származóan a mérés technikai megoldása, sőt hibája is eltérő.
A csapadékmérés során fel kell jegyezni a csapadékhullás kezdetét és végét. Az éghajlati feldolgozásokban egy csapadéknap 7 órától 7 óráig tart, tehát eltér az órában kifejezett napkezdet és-vég idejétől (0-24 óra). Amennyiben idő szerinti részletes mérésre nincs lehetőség, úgy naponta egy alkalommal, 7 órakor kell a mérést elvégezni. Az így kapott mérési eredmény a napi csapadékösszeg, amit az előző nap összegének kell tekinteni. Amikor a lehullott csapadék rendkívül csekély – nem éri el a 0,1 mm-t – nyomcsapadéknak nevezzük. A csapadék mérésére szolgáló eszközöket összefoglalóan ombrométernek nevezzük, működési elvük, szerkezeti felépítésük ma már igen sokféle. A csapadékmérést célszerű vizuális megfigyelésekkel kiegészíteni, hasznos tájékoztatásul szolgálhat a csapadék formáinak feljegyzése (köd, szitálás, jeges eső, ónos eső, zivatar).

A Hellmann-féle csapadékmérő

A Hellmann-rendszerű csapadékmérő a legelterjedtebb, amely három részből áll: felfogó-, gyűjtő-, és tartóedényből. A felfogóedény felső peremét háromszög keresztmetszetű fémgyűrű alkotja, amelynek a felső él által bezárt területe 1/50 m², vagyis 200 cm², átmérője 159,6 cm. A felfogóedény kettős falú alumíniumhenger, amely bizonyos mértékig a túlzott felmelegedés párolgást fokozó hatását küszöböli ki. A felfogóedény alul tölcsérszerűen összeszűkül, és ezen keresztül a felfogott vízmennyiség a gyűjtőedénybe jut. A csapadékmérőt egy oszlopon úgy kell elhelyezni, hogy a felfogóedény felső pereme a talaj felszíne felett 1 m magasságban, vízszintesen helyezkedjék el. Télen a felfogóedényben ún. hókeresztet kell elhelyezni, amelynek célja a káros szélhatás csökkentése, ugyanis a nagy sebességű szél a felfogóedényben örvényeket kelt, és az örvények kiemelik az edénybe belehullott havat. A csapadékmennyiséget úgy állapítjuk meg, hogy a gyűjtőhengerben lévő vizet mérőhengerbe áttöltjük és a 0,1 mm-es osztás alapján leolvassuk a vízoszlop magasságát. Télen, hócsapadék esetén az egész csapadékmérőt leemeljük, és szobahőmérsékleten kiolvasztjuk. Majd ezt követően mérjük meg a vízoszlop magasságát.

Hellmann-féle csapadékmérő

Hellmann-féle csapadékíró regisztrátuma