Bevezetés a makrogazdaság különböző modelljeihez

A makrogazdaságban lezajló folyamatok sokfélék. A folyamatok menetéről, változásairól, a változások következményeiről akkor kapunk értékelhető eredményeket, ha olyan elemzési eszközöket veszünk igénybe, amelyek jól tükrözik a valóságot, de annál egyszerűbbek. Ezt szolgálják a különböző modellek, amelyek a valóság lényeges szereplőit és a köztük lévő kapcsolatok lényegét mutatják be.
A makroökonómiai gazdasági folyamatokat reál- és jövedelemfolyamatokra osztottuk. A jövedelemfolyamatok adatai jobban követhetőek, ezért modelljeinkben ezeket a jövedelemfolyamatokat ábrázolva vizsgáljuk az egyes szektorok kapcsolatrendszerét.

A modellezés a közgazdaságtan történetében

A közgazdaságtan tudománya tudatosan alkalmaz modelleket. Mind a mikroökonómia, mind pedig a makroökonómia vizsgálódásaihoz különböző modelleket alkot.
A makroökonómiai modellek a modern gazdaságok leírására alkalmasak. A makroökonómia tudományának története három fő modellt alkotott:
• az első, korai modell a neoklasszikus közgazdaságtan alkotta, jelentőségét az adja, hogy kiinduló pontja lett a monetáris modellnek.
• második modellje Keynes nevéhez fűződik,
• harmadik modellje a monetarizmust kifejtő gazdasági rendszer.

A modellezés szintjei

A makrogazdasági modellezés két alaptípusa a zárt illetve nyitott gazdaság modellje. A zárt gazdaság csak a nemzetgazdaság belső szektorait tartalmazza (háztartási szektor, vállalati szektor, állami szektor).
A nyitott makrogazdaság modellje az előbbieken kívül a külföldiek szektorát is tartalmazza.
A zárt gazdaság modellje lehet:
• Kétszereplős (Háztartás és vállalati szektor, azaz magánszektor esetében),
• Háromszereplős (magánszektor és állami szektor esetében).

Az egyes szektorok kapcsolatrendszere ismétlődő kapcsolatokból tevődik össze. Ezért e modelleket körforgás modelleknek is nevezzük.

Gazdasági modellek

Minden gazdasági rendszer leírható egy modell segítségével, amely leegyszerűsítve, de a valóság lényeges elemeit és összefüggésrendszerét ábrázolva segíti a valóság jobb megértését.
A modellek lehetővé teszik, hogy egyes összefüggéseket, törvényszerűségeket megfogalmazzunk. A ceteris paribus elv (egyéb tényezők változatlansága mellett) segítségével egy-egy tényező hatásmechanizmusát vizsgálhatjuk.
A modellekben nyert összefüggéseket a valósággal összevetve kell ellenőrizni.