A költségvetési politika értékelése témakör bevezetése

A ceteris paribus elvét alkalmazva elemezni lehet egy-egy költségvetési tényező hatását a gazdaságra. Az egyes tételek összhatásának leírása már nem ilyen egyszerű, hiszen erőhatások eredőjét kellene előre meghatározni.
Egyre összetettebb modellekkel segítik a közgazdászok a gazdaságpolitikai döntések megalapozását (Nobel díjas közgazdák munkái is foglalkoznak ilyenekkel).
A költségvetési politika értékeléséhez a gazdasági szempontokon kívül érdemes politikai, szociológiai, pszichológiai összefüggéseket is megvizsgálni. Ezek a szempontok természetesek egy olyan tudományterületen, amely az emberek társadalmi viszonyait is erőteljesen befolyásolja.

A költségvetési politika típusai

A költségvetési politika többféle szempont szerint is csoportosítható. Fő célját tekintve megkülönböztetünk
• Expanzív költségvetési politikát, amely fő céljának a gazdaság élénkítését tartja és
• restriktív költségvetési politikát, amely az adóemelésen, a kormányzati vásárlásokon keresztül fékezi a gazdaságot.

Másik csoportosítási lehetőség:
• Kereslet orientált költségvetési politika: amely az aggregált keresletet meghatározó tényezőkön keresztül kíván hatást gyakorolni a gazdaság egészére
• Kínálat orientált gazdaságpolitika, amely a termelés feltételeinek megváltoztatásával ha a makrogazdasági helyzetre.

A költségvetési politika egységessége

Rövid távon vizsgálva a költségvetés hatását, ahogy Keynes is megállapította, szinte bármilyen állami költekezés jótékony hatású, élénkíti a keresletet és ezáltal a gazdaságot. A kereslet emelkedése viszont inflációhoz vezethet, ami további ellentmondásokat szül a gazdaságban (csökkenti a reálbéreket). A keresletélénkítés jótékonyan hat a munkanélküliség csökkenésére. Tehát egyszerre nem lehet az inflációt letörni, a munkanélküliséget csökkenteni és a gazdaság élénkítését megoldani.
Hosszú távon a termelés bővítését, korszerűsítését is meg kell oldani, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a költségvetésben mire fordítják az adóbevételeket.
A sikeres költségvetési politika feltételezi az egymással összhangban lévő, egymásra épülő, átgondolt intézkedések összességét.