A vízállás a vízfolyás adott szelvényében, vagy az állóvíz adott pontjában az adott idő alatt a vízszint helyzete, tetszőlegesen választott, de rögzített pont: a vízmérce „0” pontja felett. Negatív vízállás esetén a „0” pont alatt. A vízállást nem szabad tehát összekeverni a vízmélységgel. A vízmélység a keresztszelvény pontjaiban azonos időpontban is más és más. A vízszint a mérce keresztszelvényében gyakorlatilag azonos. A vízállást a folyó vagy a tó medrébe szilárd alapra erősített vízmércén észlelik. A vízmérce rögzítésével egy időben rögzítik a vízmérce „0” pontját is. A vízmérce rögzítése után tehát a mércét megbolygatni, áthelyezni általában tilos. Ha külső okok pl.: a mérce sérülése, mederrendezés, hídépítés stb. a mércét elmozdítják, eredeti helyére és eredeti magassági helyzetében kell újra építeni. A magassági helyzet megállapításához geodéziai méréseket kell végezni: a mérce földrajzi koordinátáit elég a környező műtárgyakhoz való relatív helyzete alapján térképről meghatározni.
Vízállás mérése
A folyóvizek és állóvizek viselkedésének legjellemzőbb mutatója a vízszín magassági elhelyezkedése. Vízszínnek nevezzük a víz felületét, és adott helyen mért vízszintnek a felület magasságát egy pontban, vagy keresztszelvényben. Az állóvíz vízszíne nyugalmi állapotban a magassági mérések alapsíkjával, a tengerszínnel párhuzamos. A lejtés közel párhuzamos a tengerfenék lejtésével. A lejtés mértéke és a vízszín magassága a folyóknak és állóvizeknek igen fontos jellemzői. A vízszín magassága szélső határok között ingadozik. A magassági ingadozást vízmércéken mérjük. A mérce „0” pontja jelzi a kérdéses mérce cm (dm) beosztásának kezdő pontját abszolút magasságban. A vízmérce „0” pontjának magasságát lehetőleg úgy állapítják meg, hogy az addig tapasztalt legkisebb vízállásnál alacsonyabb szintre kerüljön. A jól elhelyezett vízmércén a legkisebb és legnagyobb vízállást is pozitív számmal fejezhetjük ki. Előfordul azonban, hogy a vízmérce elhelyezése után változik a meder és a legkisebb vízállás alacsonyabb lesz a mérce „0” pontjánál. Ekkor negatív számmal fejezzük ki a vízállást.
Vízmércék
A vízszín magasságának ingadozását vízmércéken mérjük. A vízmércék állandó jellegűek vagy ideiglenesek. Anyaguk fa, acél vagy beton. Elhelyezés szerint a vízmérce lehet álló, vagy fekvő vízmérce. Szerkezet szerint készítenek léces vízmércét és úszós vízmércét. Működési mód szerint lap-, rajzoló és távjelző vízmércét különböztethetünk meg.
A vízmérce legelterjedtebb típusa a lapvízmérce: a két cm beosztású, függőleges, zománcozott öntöttvas lemez. 1975-ig a vízmércék beosztásait is öntőformában alakították ki, újabban a beosztásokat acéllemezre zománcozzák. A vízmérce beosztását dm mezőkre csoportosítják. Az egyes dm értékek számjegyei a dm mezőben találhatók. A 2 cm-kénti fekete-fehér beosztás pedig dm-ként oldalt vált. Az 1 cm-es leolvasási biztonság elérése érdekében ma már a 2 cm-es beosztásokra ékeket készítenek. Több helyen a 2 cm-es osztású vízmércékről 1 cm-es osztásúakra tértek át. A lapvízmércéket függőleges partfalakra, hídlábakra, pillérekre, esetleg külön erre a célra a vízbe épített vasbeton vagy facölöpökre erősítik. Ezek az építmények azonban nem minden szelvényét jellemzik a vízfolyásnak; a függőleges vízmérce cölöp beépítése pedig zavarhatja a vízmozgást és a nagyobb sebességeknél fellépő torlónyomás miatt a mérce leolvasása is bizonytalanná válhat. Célszerűbbnek látszik, a rézsűsen kiképzett partra megfelelően beépített, esetleg lépcsővel összekötött betonépítményekre ún. fekvő vízmérce lapot rögzíteni. A rézsűs vízmércékhez az 1:1, 1:1,5, 1:2, 1:3 rézsűhajlásoknak megfelelő lapvízmércéket gyártják. E vízmércéken olyan méretű beosztások készülnek, amelyek 2 cm függőleges vízállásváltozásnak felelnek meg. A falapra égethető, vagy a betonban finom zsaluzattal kialakítható osztásközök nagyságát Pithagorasz tételével lehet kiszámítani. A vízmérce szelvényekben a vízfolyásnak hullámtere is lehet. Árvizek idején a víz az anyamedret elhagyja és a hullámteret elönti. A középvízi (anya)-mederben elhelyezett vízmérce ilyenkor víz alá kerülhet vagy nehezen megközelíthető. Ezért egy-egy ilyen mérceszelvényben több vízmérce-tagot – esetleg kis-, közép- és nagyvízi tagot – is elhelyeznek. Valamennyi vízmérce-tagnak azonban közös „0” pontja van, amely a legegyszerűbben úgy ellenőrizhető, hogy a vízmérce-tagok átfedő részein a megfelelő vízállás idején azonos értékeket kell leolvasni. A vízmérce „0” pontjának állandóságát félévenként ellenőrizni kell. Ezt az ellenőrzést rendkívüli helyzetek: jégzajlás, uszadékkal járó áradások, ill. az észlelő által jelentett rongálódások után, szintén el kell végezni. Az ellenőrzés megkönnyítése céljából a vízmérce közelében, az árvíz által nem járt területen 3 állandósított geodéziai magasságpontot: őrpontot kell létesíteni. Az őrpontokat a legtöbb esetben a talajba ásott betontuskók szolgáltatják. Ezek önmagukban is elmozdulhatnak, ezért szükséges három őrpont.
Távjelző vízmérce
Az elektromos adatrögzítés nem csak a vízmérce helyén oldható meg, de megfelelő jeltovábbító segítségével kábelen, vagy rádióhullámmal nagyobb távolságra is átvihető. Ezeknek az úgynevezett távjelző berendezéseknek olyan vízgazdálkodási rendszerekben van jelentőségük, ahol a heves vízjárás pillanatnyi és a legközelebbi jövőben várható helyzetéhez alkalmazkodó, bonyolult és összetett tevékenységet igénylő üzemeltetésre van szükség. Ilyenek pl. a magashegységek, nagy nemzetgazdasági értéket jelentő vízenergiát hasznosító tározó és vízerőmű rendszerek, vagy az árvízcsökkentő, illetve a vízkészlet pótlására épített tározórendszerek. A távjelző rendszerek a vízszint változását érzékelik előbb, ezt az érzékelt információt alakítják elektronikus jellé, és ezt a jelet továbbítják a központi kijelző és feldolgozó rendszerbe. A vízállás elektronikus jellé alakításához felhasználható a víz szintjét követő úszó mechanikus mozgása, a víznek, mint gyenge elektrolitnak az elektromos vezetőképessége, a vízfelületen megtörő fénysugár stb.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
